Eddig azt mondtad, fejreejtettek

Itt Pest környékén mindenhol f1-re mennek értük alsóban. Unokahúgom most 10 éves, jól emlékszem... Meg a házban is vannak ilyen korú gyerekek. Viszont nincs 2 órás ebédszünet, házi annál inkább!

Nem ez a fő gond. Amíg gyerek van, addig egyértelműen jó, hogy anya otthon van velük egész nap, és csak a családdal tud foglalkozni. Aztán az első gyerek elmegy egyetemre, a második már koleszos valahol középiskolában, a harmadik meg épp most megy el szintén kollégiumba. Anya ekkor döbben rá, hogy egyedül maradt, apa dolgozik, és a gyerekek már csak hétvégére fognak hazajárni. Azt is már csak egy ideig. És akkor már inkább jó lenne elmenni dolgozni. De 45 évesen gyakorlat és munkatapasztalat nélkül (tegyük fel 23-25 évesen szülte az első gyereket, rögtön főiskola után). Teljesen esélytelen így elhelyezkedni, ott áll 45 évesen munkanélküliként, egyedül, és ez nem tesz jót az ember önbecsülésének sem.

Nincs sajnos jó megoldás, ez a társadalom a klasszikus anyaszerepnek alapvetően ellentmond. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ez a kegyetlen magyar igazság. Sorry.

p

Irigykedsz, mi?? Amúgy tényleg, én is korán jártam haza! Ha jól emlékszem, 2 körül... felsőben! De még a gimiben is csak eddig volt órám, csak néha 3-ig...

Felsőben nekem is. De tökre örültem, hogy hazaértem, és üres a lakás (Addig se szóltak bele a szülők, hogy mit csinálok )

A megoldás lehetne a részmunkaidő, vagy a távmunka. Akkor közben se esne ki a nő a munka világából, tudna lépést tartani. Én legalábbis ennek a megoldásnak örülnék leginkább.

Na, megyek aludni, holnap nevelnem kell [OFF]

A lányom még ott tart, hogy: ''Apa, ne menj dolgozni... maradj itthon! Az a jó, ha apa és anya is itthon van....''

Egy talpravaló asszonyság, azért talál magának munkát gyerek nélkül is. Meg aztán lehet, hogy én vagyok maradi, ehhez a világhoz, de talán 45 évesen már nem kéne megszakadni, letett annyit az asztalra, hogy élvezze is egy kicsit a világot.

3 év után én is vissza mentem dolgozni. Nálunk azért annyiban más volt a helyzet, hogy a gyermek velem jött, mivel óvodában dolgoztam. Szerencsétlen módon az óvónénije is én lettem, de sikerült ezt is okosan megoldanunk. Tehát én láthattam a gyerekemet a nap folyamán, és a háztartás és a férj ápolgatása ( ) maradt csak a nap hátralévő részére.
Fura volt azonban az első pár hónap. A helyemen volt egy beugró óvónő, akinek kellett volna még továbbra is a munka, de mivel én visszamentem mást kellett neki keresni. (végülis az oviban maradhatott...) Vhogy nem nézték páran jó szemmel, hogy visszatértem, és ezt éreztem is. Nem volt titok, hogy szeretnénk még egy gyermeket, és a főnökasszonyom a 3-4. hónapban már arról kérdezgetett, hogy mikor szeretnék teherbe esni. Ez meglepett, és kissé rosszul esett.
Ráadásul a munkahelyem is egyre gyatrábbul állt/áll. Csökkentek a támogatások az önkormányzat felől, csoportmegszűntetések és elbocsájtások várhatók. Mindent jól átgondolva végülis úgy döntöttünk, hogy vállalunk még egy gyermeket. Aki időközben meg is született.
Szerettem itthon lenni a várandósság alatt is. Nyugisan, kényelmesen készülhettem fel a szülésre, megbeszélgettünk mindent a nagylánnyal, és egyáltalán nem hiányzott a munka. Az előző alkalommal is élveztem a GYES, GYED minden percét. A gyermekemmel lehettem, és ez a fontos. Látni fejlődni, növekedni, okosodni. Mellette lenni, ha bajban, betegségben van. Sajnálom azokat a szülőket, akik ezt nem tehetik meg, holott szeretnék, de minden nap a megélhetésért kell küszködniük. Akik meg lemondanak arról, hogy a gyerekükkel legyenek, azokat pedig nem igazán értem meg.

Az anyaság, a szülői hivatás egy csodálatos, felelősségteljes munka. Igen, munka. Nagyon oda kell figyelni, tudatosan kell végezni, mert azonnal megmutatkozik, ha rosszul csináltál v.mit. És nem percekre, hanem évekre szól. Örök életre. Mert ha már a gyerekek a saját lábukon állnak, akkor is szülő marad az apa és az anya, akik minden pillanatban aggódnak a gyerekeikért.

Az, hogy hány órára mennek értük, nem azt jelenti, hogy tovább nem lehetnek az iskolában.
Minden iskolában van napközi, ahol többnyire 16 óráig foglalkoztatják a gyerekeket.

Ha viszont főállású anyaként él valaki otthon, az nem fog napközisztetni......legalábbis nem túl etikus magatartás sem a gyerek(kek)kel, sem az állammal szemben.

Jó olvasni, amit írsz, egyetértek veled.....

Talán ebben a topicban a közutálat tárgya leszek, de...
Elég furcsa olvasni, hogy néhányan elvárják, hogy elkisérje az egyik gyereket az iskolába, a másikért értmenjen, meg megfőzzön a középiskolás gyereknek napközben. Ez szerintem nem magyar helyzet, hogy az anyukának is dolgozni kell. Az meg, hogy a csúnya társadalom nem tolerálja az anyaságot elég pénzzel, hát inkább nem véleményezem.
Nem értem ezt, aztán meg:
''Akik meg lemondanak arról, hogy a gyerekükkel legyenek, azokat pedig nem igazán értem meg.''
Hát igen valakinek dolgoznia kell, ezt tényleg nem lehet megérteni.

Nem tom, de anyukám nővéremmel 1 évig volt itthon, velem már 3-ig.
Ált. isk. alsóban du. 4-ig maradtam suliban (napközi), felsőben meg már van annyira érett egy gyerek h nem gyújtsa magára a házat ha hazaért.

Kiforgatod a szavaimat. Az előtte lévő mondat szólt a dolgozókra.
Ezt azokra értettem, akiknek semmi szükségük nincs arra, hogy dolgozzanak, mert anyagilag nem igényli a család (mert apuka annnyit keres, vagy anyuka elég sok GYESt kap, vagy mindkettő egyszerre) , és mégis elmegy dolgozni, mert unja magát otthon. Lelkiismeretfurdalás nélkül beadja a gyermekét 1-1,5 évesen bölcsödébe.

[Szerkesztve]

Elnézést, nem állt szándékomban. Visszaolvasva sem látom, hogy arra írtad, de ha igen elhiszem.
A munka meg mint olyan szerintem az élet része, így még ha nem is szükséges (anyagilag), akkor sem látom bajnak, ha valaki inkább dolgozni megy gyereknevelés helyett. (Viszont abban egyet értünk, hogy ha nem létszükséglet a pénz, akkor legalább azt a 3 évet töltse együtt a gyermekkel)

Nem várja el senki ezt.... de a főállású anyaság, ha valaki ezt szeretné választani, jól lenne ha lenne annyira értékelve, mint bármely más meló. Mert ez is az...... sőt.