Honnan tudhatom, hogy nem Boltzmann-agy vagyok?

Épp most olvasok egy könyvet az entropikus fejlődésről, mely szerint az univerzum jelenlegi entropikus helyzete (nagyon alacsony múltbeli értékről az egyre fokozódó értékig) nem más, mint egy entropikus hullámvölgy, fluktuáció része-az entrópia nagyon magas volt ezt megelőzően, és nagyon magas lesz a hullámvölgy után is.
Az erős múltbeli határfeltétel (Big Bang) sem más, mint egy végtelen fluktuációsor egy teljesen jelentéktelen, végtelenedik eleme.
A magas entropikus helyzet része a differenciák, fodrozódások kialakulása-és ezen fodrozódásokban komplex struktúrák véletlenszerű kialakulása a visszatérési idő többszöröse alatt lehetséges. Bármi, ami lehet, az lesz is-csak ki kell várni. Bármi, ami egy részecske, egy hullám trajektóriaútjába belefér (és végtelen trajektóriaúton minden belefér), az benne lesz, és megtörténik. A komplex struktúrák (vagyis nagyon bonyolult trajektóriarendszerek) egy speciális fajtája az értelem megjelenése, de nem testi értelem (hagyományos megfigyelő) hanem testetlen entropikus rendellenesség, fluktuáció, vagyis Boltzmann-agy.

A kötet szerint mi biztos nem Boltzmann-agyak vagyunk-van testünk, van környezetünk, nem csak mi, hanem környezetünk is nagyon alacsony entrópiával rendelkező struktúra.
De a Boltzmann-agy jellegzetessége a saját entrópia alacsonyan tartása ideig óráig-és mi a saját entrópia része ez esetben? Információ. Emlékek, gondolatok stb.
Vagyis, én is lehetek Boltzmann-agy-minden emlékem, gondolatom, és a csupán érzékeimben létező környezetem a saját alacsony entrópiámmal alacsonyan tartott entrópia.
A folyamat csak ideig-óráig tart persze-az entrópia-fluktuáció magától is kisimulna, és visszaállna a magas eredeti entrópiaszint-azzal pedig, hogy én erővel kordában tartom a kisimulást, azzal csak siettetem a folyamatot. Így nagyobb lesz a fluktuáció, de még hamarabb kisimul.

Viszont ebben a rendszerben milyen módon bizonyosodhatok meg róla, hogy nem Boltzmann-agy vagyok?