Mentél már át téli havas estén, amikor leszáll a tej köd falusi temetőnek olyan részén, ami teli van bozótokkal?

Nem egy rossz feeling.
A Fagyos hó ropog a lábad alatt, vak sötét van, de a holdfényben látod a havat és az egyenetlenségeket közvetlenül a lábad előtt, de messzebb semmit. Tudod merre kell menni, de még igy sem vagy nyugodt.
És akkor megcsörrennek a száraz bodzabokor ágai, egymáshoz csapódnak, hallod ahogy a gyenge lomb törik minden irányba. Te nem látsz semmit a ködben csak nagyjából be tudod határolni honnan jön a zaj. Majd szárnycsapkodás, s tovarepül (valószinüleg) a fácán, amely a bokor aljában telepedett le éjszakára.
Vagy lehet, hogy egy elkárhozott lélek kapott bebocsátást a pokolba?
Soha többé nem röviditettem arra az utam.