Bár tudom, hogy Magyarország legijesztőbb heyeit keresed, de engedtessék meg nekem, hogy elmondjam a legijesztőbb esetet ami velem megesett, legalább is ez él bennem a legélénkebben.
Helyszin: Katonasági vezetői poligon - Északi állósánc - Slavonka Pozsega - Horvátország
Időpont: 1991 Julius eleje - Szerb -Horvát háboru kellős közepe
Helyzet: Én mint a volt jugoszláv hadsereg kiskatonája, holt őrségben (értsd : ha jön valaki nem szólsz, nem adsz le figyelmeztető lövést, hanem egy célzott lövéssel lelövöd).
Rossz hirek szerint az egyik bakának pont ebben a sáncban vágták el a nyakát egy késsel pár nappal korábban. Bár többen mondták, a tisztek ezt nem erősitették meg, mint ahogy egyetlen veszteséget sem. Szal para igy is 1000-el. Borus este volt, második váltó voltam. Egész este esett, az állósánc agyagos talaját fellazitotta az előttem itt őrséget adó, mert valszeg fázott és toporgott a sárban. Hajnal 3-4 között az eső elállt, de még dörgött és villámlott minden felé. Előttem volt a kandisznó karám, ahol egy kb 300 kg-os dög a menydörgéstől le-fel szaladgált egész este, igy elég nehéz lett volna kiszurni, ha valaki közelit felém. Az én lábom is fázott. Addig-addig toporogtam, hogy a puha sárban bokáig sülyedtem. A lábam nem emelgettem, mert cuppogott, ahogy kihuztam a sárból, s ha valaki a sötétből közelit felém, annak jó támpontot adhatott volna, hol is vagyok pontosan. A nagy katonai esőkabátot magamra vettem, és a pukát a hátamra vetettem, hogy ne legyen tiszta sár. Az időközönként el-el halkuló dörgések között, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy lépteket hallok, és szuszogást. Azt hittem, hogy az öreg alkoholista zászlós jön ellenőrizni,hogy élek-e még. Vártam, de nem szóllitott meg hátulról senki. Megfordultam. Mögöttem az épület körvonalait láttam, de az égvilágon semmi mást. Visszafordultam. Egyszer megint hallom a lépteket és a szuszogást. Megfordulok, s ebben a pillanatban villámlott, fényesség ragyogta be az egész udvart. Mindent tisztán láttam, még a tőllem messzebre fekvő góré léceit is, de sehol senki. Visszafordulok, s a villámlás által okozott éles fényéből vaksötétségre még nem teljesen átállt szemem csak annyit vett észre, hogy egy fej emelkedik fel közvetlenül a mellvédem előtt. A késem GI Joe-san a csizmámban, amit a sárba ragadt lábam és a helyszüke miatt esélyem sincs elővenni, de a puskát sincs időm lekapni a hátamról. És akkor meghallottam a dörrenést. Mire felfogtam volna, hogy most meghaltam, és nekem annyi, akkorra a fej elfordult, és a sün szépen lemászott jobbról balra a mellvédről. Kikerülte az állósáncot, és szép nyugodtan elsétált.
Még kb fél óráig áltam ott kétségbeesve. Kapkodtam a levegőt és ziháltam. Szerintem magam sem tudtam, hogy már meghaltam vagy még élek. Min 10 év az életemből.
Most visszagondolva kicsit nevetségesnek tünik, de akkor a nagy fény, az előttem felbukkanó fej, a dörrenés koránt sem volt az. Nem sok választott el az infarktustól, az tuti.