Sziasztok !

A keresőben nem találtam ezzel kapcsolatos témát, ezért bátorkodtam új totyikot nyitni.
Az a helyzet, hogy mandulaműtétem lesz pár héten belül, mivel a dokik szerint ez a góc tartja életben az ízületi gyulladásaimat. Szégyenszemre nem sokat tudok a dologról, noha 42 éves vagyok, ezért szívesen fogadnék tapasztalatokat, tanácsokat stb...
Állítólag van valami új, lézeres módszer is, erről is jöhetne infó, ha valaki képben lenne.

Köszi mindenkinek: Palkó

ja, a rohadt mandula... én 22 vagyok és évente egyszer begyullad a mandulám, hogy nem tudok enni, nyelni... és érdemes kiszedetni időbe, mert a szívedre is mehet, meg ugye az izületeidre.... ha begyullad az a gennyes fertő nagy bajt okozhat a szervezetedbe...

engem is érdekel milyen módon szedik ki. Valaki?


[Szerkesztve]

Nekem gyerekkoromban vették ki, hasonló okok miatt (gyakori torokgyulladás, egy-másfél hét ágybanfekvéssel füüszerezve). Gyerekeknél nem nagy gáz, rutinmüütét. Felnöötteknél (tudomásom szerint) sokkal komolyabb megrázkódtatást jelent. Nálunk a kórteremben volt egy 25-30-as fickó, ugyanaznap müütötték mint engem, de sokkal ramatyabbul volt utána.

Amúgy az orvosokkal vigyázni kell. Ha szeretik a munkájukat, akkor meg pláne. Ugyanis ilyenkor szeretik azt tanácsolni, hogy vegyük ki azokat a mandulákat, ne okozzon gondot. Gyakorlatilag akkor is ezt tanácsol(hat)ják, ha nem tudják pontosan mi okozza a bajt. Biztos ami biztos alapon kiszedik, ha a beteg panaszai megszüünnek akkor jó, ha nem akkor a mandulát legalább már kizárhatják.
Es ez komoly.
Ugy dolgoznak mint bármelyikünk, amikor vacakol a gép, de nem tudjuk mi a baj. Kiszedjük a szóba jöhetöö alkatrészeket, és megnézzük mi történik.
Sajnos sok orvosnak a beteg nem jelent mást mint egy vacakoló gépet.
Ha egy pici bizonytalanságot is láttok az orvoson, amikor azt mondja, hogy nektek mandulamüütétre van szükségetek, meneküljetek.
A mandulák nem fölösleges alkatrészek, éppen az a dolguk, hogy megállítsák a kórokozókat. Ilyenkor persze begyulladnak.
Lehet hogy az immunrendszer eröösítésével megszüünnek a panaszok. De egy fül-orr-gégész nem foglalkozik az immunrendszereddel, öö csak a manduládat látja.

Persze nyilvánvalóan elööfordulhatnak olyan esetek, amikor valóban nincs más megoldás, mint kiszedni a mandulákat, de a (saját, nem hozzáértöö) véleményem szerint ezek vannak kissebségben.

Nos, ma jöttem haza a kórházból....
Röviden szólva, igen szar volt !
Sőt, most is az.....

Jobbulást

Nekem kiskoromban kivették, csak az altatásra emlékszem. Felraktak egy maszkot, amiből vmi altatógáz jött.. Próbáltam leszedni magamról, nem jött össze.. Mostmár sikerülne

Ha altatnának......
Ez helyi érzéstelenítésben ment.
Le is köhögtem egy lavór vérrel a dokit !

ÁÁÁ így már más. Nagyon szar volt?

Röviden ?

N A G Y O N
Öreg vagyok én már ezekhez......

anyamnak is epp tegnap volt, o sincs valami jol
jobbulast

Én most 20 vagyok és kb 10 éves koromban vették ki a mandulámat.
A Bethesda utcában dr. Förgeteg intézte a doglot. hozzá kell tennem, hogy akkor állítólag ő volt a legjobb specialista ebben a témában. 1996 környékén előre mondta, hogy neki a tisztelet díja 10000ft, amit előre kér. hihettlen volt, de ügye a gyerekért mindent- mondták a szüleim-. a műtét elkezdődött, úgy ébredtem, hogy vért hánytam, majd elájultam, a műtőben ébredtem, ott töltöttem még 2-3 gyönyörű órát. ezek után amikor megint magamhoz tértem az intenzíven voltam, 2 infúzió lógott belőlem. majd később megtudtam, hogy egy vénám szétrobbantották a sok szúrás miatt a karomon. ekkor jöttek a szüleim és látték, hogy mi van velem, ekkor a nővér betsuzkolta őket a doktor?? úrhoz?. ő mondta, hogy ez nem az ő hibája és, hogy egy eret elvágtak, mert rendellenesen futott le, ja és, hogy örüljenek, hogy nem halt meg a fiuk és ez csak az ő felkészültségükön múlott.
mostmár nevetek az egészen, de akkor elég gáz volt. na én ezek óta beszélek le midnenkit a műtétről

Felnőtt korban, férfiaknál elég veszélyes lehet a kivétel. Ha jól tudom, a herével szokott lenni probléma, de hogy miért??
Családtagomnak is ilyen problémája lett a műtét után, fel se tudott állni egy darabig.
Én szerencsére 5-6 évesen átestem ezen. Kiszedtek mindent.

Te hüle!
Ide már semmit se lehet irni!

A mandulaműtét elég gáz egy beavatkozás. Ha belegondolunk isteni véletlen, hogy a legtöbb ember élve kikerül belőle, és csak 1% hal bele. A torok át és át van szőve erekkel. És kikapni a mandulát a sok ér közül, igazi bravúr és jobb, ha nem reszket a doki keze.
A barátnőmnek 20 évesen vették ki, és az ő beszámolói a lábadozása alatt, meg az arckifejezése arra utalt, hogy még önkínzók sem élvezik, pedig a barátnőm bírja az ilyen véres, vagdosós dolgokat.

Nekem is javasolták a mandulaműtétet, amikor 2001-ben begyulladt az egész bőrfelületem, de miután meggyógyult a mandula is visszahúzódott. Ma nincs baja. Nekem azt mondta a fül-orr-gégész, hogy csak ne kapkodjak syncumart szedő, véralvadásos nyamvadtként, mert bár gány a gyulladt mandula, de még gányabb, ha belehalok a műtétbe. Kösz, doki!

Jobban belegondolva a mai orvostudomány ugyanolyan durva, mint az ókori, csak szikék és a műszerek fejlődtek, no meg a fertőtlenítés fontosságának a felfedezése javított valamit a páciensek életben maradási esélyein, de az orvosok, a sebészek a lelkük mélyén még mindig vésővel a koponyán kopogtató barbárok. Mészárszék a műtő. Ezt megerősítheti az, aki azzal dilemmával találkozik pl. a mandulaműtét során, hogy most nyeldekelje e a csorgó vérét vagy köpje a dokira?
A barátnőm nyeldekelte, rosszul is lett a sós vértől.

Nekem orrmandulát vették ki mikor kicsi voltam.
Doki mondja a műtőben, ebben a maszkvan levegő van, végy egy mély lélegzetet. Erre rámrakja, ahogy venném a levegőt már aludtam is. Egy fél lélegzet se kellett

Igen, elég gáz lehet.
Nekem is javasolták a tonsillectomiát, de nem mentem bele, adtam magamnak egy évet, hátha rendbejön.
Igazság szerint folyton arra gondolok, hogy nem véletlenül vannak ott azok a mandulák, mégis csak nyirokszervek, nem biztos, hogy minden problémát megold a nyiszatolás.

Altatást nem lehet kérni?
Én sok rosszat hallottam az érzéstelenítésről (bár az altatásnak is lehetnek mellékhatásai).

Altatást ''ritkán'' alkalmaznak és csak indokolt esetekben. Elvileg az altatásnak is lehetnek veszélyei.

Lehet kérni altatást, de van valami megkötés 18 év alatt és fölött, de az biztos hogy 18 év felett az altatás sokkal veszélyesebb, sőt, nagyon nem ajánlják.

Az én történetem:

20 évesen kiderült, hogy biz a mandulámat el kell távolítani. Pár hétre rá, be is feküdtem egy szép hétfői napon.
Bementem 8 órára, kaptam egy tablettát (gondolom nyugtató volt), meg egy szuper XXL-es kórházi felszerelést. Elkezdtünk beszélgetni a többi jelöltel, viccelődtünk, mókáztunk, majd a semmiből megjelent a nővér és kaptam a seggembe egy szurit, majd eltünt. Rá 10 perce ismét megjelent, egy nagyobb darab ápolófiúval és átkísértek a műtőbe. A dokibá valami nyelvlefeszítős toroktágítós szerszámmal merevedésre bírta a szám, és kaptam 6-8 darab szúrást a mandulámba, ez egy picit kellemetlen volt. Majd fogott egy ügyes kis szerszámot, aminek a végén egy hurok volt és megkampózta a mandulát, vagy darabokat, lehet addigra hasított már bele párat és elkezdte kiszedegetni a darabokat. Nyelni nem lehetett, köpni se, csak csúrgatni ki a számból a vért és a volt részeimet! Eltartott vagy 10 percig, majd eltávolodtam a tálcától, volt részegységeimtől, közeledve a betegszobához.
Nagyon szépen nézhettem ki, mert mindeki elfehéredett, amikor meglátott. Lefeküdtem az ágyba, a növér adott egy tálkát és felhívta rá a figyelmem, hogy ne köpjek, csak csúrgassak, egy óra múlva jön. Aludni nem bírtam a fájdalomtól és a folyton felgyűlemlő vértől, s közben fél füllel a sorstársakat hallgattam: Én nem megyek be! Te jó ég... Eltelt egy óra, jött a nővér egy pohár meleg teával, benne oldott fájdalomcsillapítóval, s mondta: Egyszerre, ne hagyja abba, mert akkor nem fog többet tudni inni! Így is tettem, ahogy abbahagytam, mintha késsel vágták volna a torkomat úgy marta a tea a friss sebet, majd megdöglöttem, kapartam a lepedőt vagy 15 percig, majd a fájdalomcsillapító és a nyugtató hatására elaludtam. Mikor felkeltem semmit se éreztem, nem fájt, nem vérzett, tudtam beszélni, jó éreztem magamat. 3 napig voltam kórházban, napi 3 darab fájdalom csillapító volt a napi jussom, nomeg párizsi, kenyérbél, tea, főzelék. Másnapra már éreztem, hogy a fájdalomcsillapító hatása egyre gyengébb, és jöttek a fájdalmak, torokfájás-szerű mizériák, álmatlanság stb. Egyesek már délre megették mindhárom tablettájukat, sunyiba hozta be nekik a család a plusz adagokat.
A következő 1-1.5 hét szenvedés otthon várt, az se volt egy kellemes időszak. Szintúgy fájdalmas, plusz rámjött a folyamatos nyáltermelés, de olyan szinten, hogy nem tudtam aludni tőle, folyt a nyál a számból még álmomban is, nagyon gusztustalan volt. Fogmosás csak érzéssel, közben meglepődve figyeltem, hogy pár milliméter lepedék ülepszik a nyelvemen, volt is szaga rendesen!

De elvmúlt, vége, másra nem emlékszem, nem is mennék többet vissza!
Hugiméknak is kiszedték a mandulájukat @12 és 15 évesen, de nekik nem volt szinte semmi, legalábbis nem volt akkora tortúra mint amit én átéltem.

Amit Bundás kolléga leírt, az úgy igaz végig.
Annyival szívtam meg, hogy mondták, műtét után lehet nyomatni a fagyit, de csak aznap.
Műtét után várom a fagyit, semmi....
3 óra múlva érdeklődtem, hogy tán büntiben vagyok, hogy nyema fagyi?
Jót röhögtek rajtam, közölvén, hogy fagyi akkor van, ha hoztál magaddal!
Meg, hogy azok idők elmúltak ám.....
Mindegy túl vagyok rajta, de ezt még Gyurcsánynak sem kívánom, pedig őt igazán nem szeretem....

Nohát asszem én ezt kihagyom.
Inkább megpróbálok minden alternatív megoldást, csak rendbejön egyszer...

Kiss koromba mikor befeküdtem hogy kiszedik az or és torok masnduláimat, a vége csak a or manduláimat szedte ki,indoklás ''nem olyan nagy nekem igy nem lesz belőle gond és jú ha van'' ANYÁDAT most is be van gyuladva a mandulám mert annyi hideget itam és a füleimre is át ment mert az egyik oldalamon az is fáj De most már félnék kiszedni.vagy csak gyáva vagyok a bonc asztalra feküdni pedig az orvosok javasolják hogy azt sosem késő kiszedni és sok elönye lenne.

Mondjuk az orvos mindig azt mondja, ami a legkönnyebb neki...
Nekem éveken keresztül meg sem nézték, milyen baktérium fertőzte meg a mandulámat, csak nyomták belém az antibiotikumot, mindenféle megfontolás nélkül. ''Ja hogy nem használ? Nem baj, szedjed! Majd elmúlik.''
Azóta megtudtam, hogy elvileg minden egyes mandulagyulladásnál meg kellene vizsgálni, milyen kórokozó fertőzött meg, az mire rezisztens, mire érzékeny, és így kellene felírni a gyógyszert. Nekem eddig egyszer nézték meg ezt, a legutolsó alkalommal...

Ezek után nem csoda, hogy kissé szkeptikus vagyok akkor, amikor azt mondják nekem: ezt ki kell szedni, nincs más megoldás.

Elég gyakran van tszös mandula gyuladás, erre mondják jobb lenne kiszedni, mert a dili bogyok egy időre segitenek .

De ha még is kioperálnám a manduláimat egy előnye lenne, jó fogyokura lenne néhány napig

basszátok meg ez ijesztő... megy tököm mandulaműtétre.... 2 hétig szenvedni? fuck.

Az a gáz az egészben, ha nem mész, tovább is szenvedsz, a vége úgyis az lesz, hogy menni kell.....
Gondolod, hogy mazochista hajlamaim miatt vetettem ki ?

Olvastam egyszer egy jó hasonlatot a mai (úgynevezett nyugati) orvoslásról.
Mész a kocsiddal, és egyszer csak hirtelen elkezd villogni a müüszerfalon egy piros lámpa. Mivel nem értesz hozzá, fogalmad sicsen hogy mit jelent, mi romlott el, vagy egyáltalán elromlott-e valami, ezért betérsz egy szervizbe.
A szervizes megnézi a villogó lámpát, hümmög egy kicsit, majd egy fogóval egyszerüüen kitépi a lámpát a helyérööl.
Kész, a zavaró hiba elhárítva, mehetsz nyugodtan tovább.

Gondolom a gyulladt mandulák jeleznek valamit, és szerintem nem az lenne a megoldás, hogy a jelzöölámpát kiiktatjuk. Az orvosok szerint viszont ez a megoldás tökéletes. Hiszen a könyvek is írják!

Ezért célszerübb gyereként átt esni ezen akkor rövideb ideig is fáj nem ugy mint most, föleg a gyerekekett altatják a fenlnőneket pedig csak helyi érzéstelenités asszem.

Én is ugy emlékszem, h nem volt annyira vészes.
Seggbe szúriig stimt, majd én a műtét közben elbóbiskoltam (biztos olyan kellemes volt ) Közben fel-fel keltem, az egész mellkasom tejbedara szerű volt, csak pirosba.

Ja meg körbetekernek egy lepedövel, vagy mivel, hogy a kezeddel ne tudj védekezni.
Azért szar érzés.

Szia!

Én 20 éves múltam és júliusban vették ki a manduláimat,mert rengeteg hajam kihullott és nem akart szűnni. Aztán két év után kiderült,hogy a manduláim krónikusan gyulladtak.emiatt szinte már foltos a fejem
Veszprémben volt a műtét, altatásban. Péntek reggel kellett befeküdnöm és vasárnap engedtek ki. Negyed egykor vittek le, háromnegyedkor már fenn is voltam.
Annyira emlékszem, hogy beszúrták az infúziót, beadtak valamit, amitől nagyon elkábultam és utána már nem emlékszem semmire. Nekem semmi probléma nem volt ébredésnél. olyan volt,mintha reggel ébredtem volna a saját ágyamban. még álmodtam is
Aztán 3 óra múlva teát kellett inni. na, az nem volt kellemes.
Közölték,hogy negyed óránként inni kell pár kortyot mivel nedvesen kell tartani, mert akkor nem vérzik be.
Vasárnap hazaengedtek és egy hétig a Cataflam lett a legnagyobb pajtásom
Egy hétig borzalmas volt.napi négy fájdalomcsillapítóval is nehéz volt.
Rettenetesen fájt a fülem. Ivójoghurt, krumplipüré, fagyi és sok sok szénsavmentes ásványvíz: ez egy heti menü. Aztán hirtelen, gyorsan kezdett gyógyulni. egy hét szenvedés után hétfőn már tudtam szilárdat enni, a fájdalomcsillapító is elmaradt. Most voltam kontrollon, azt mondta a doki, hogy gyönyörű
A lézeres beavatkozásról még nem hallottam. Viszont ha ''hagyományosan'' csináltatod, akkor mindenképp altatásban az a legjobb.
Ja, és otthon jó előre hűts be néhány jégakkut, mert csak a hideget szereti

Sok sikert, és kitartást!
Csilla

Az én sztorim:

Műtét előtt lidokain spray a torokba. De annyi ideig, hogy le kellett tüdőznöm egy keveset, mert különben megfulladtam volna. Így is, csak így nem az oxigénhiánytól.

A műtőben ketten voltunk: a doki és én. Tartottam a vesetálat az állam alá, miközben ő matatott a fejemben.

A műtét után kb. 1 hétig volt zavaró, hogy nem tudok rendesen nyelni. Természetesen pépes étrend volt előírva nekem a kórházban arra a két napra, amíg bent voltam. Magyar viszonyok közepette ez annyit jelent, hogy a száraz zsömléhez nem párizsit, hanem kockasajtot kaptam.

Köszi a biztatást, túl vagyok rajta ( ma egy hete volt ), nekem lokális érzéstelenítésben csinálták, a többi stimmel.
Eltelt egy hét, mostmár nagyon várom, hogy Cataflam nélküli legyek én is......
Jelenleg még jó barátok vagyunk...

12 évesen tüszős mandulagyulladásom lett. Már akkor javasolták, hogy ki kell venni (én ökör és a szüleim sem mentek bele), találunk majd más alternatív megoldást. Elmentem fürdőbe, sokszor gőzkabinba + antibiotikum. Elmúltak a tünetek, de kb. 17 éves koromban visszajött a tüszős mandulagyuszi. Egészen most tavaszig (kb. 2 havonta begyulladt a mandulám, állandó 37 fok körüli hőmérsékletemelkedés, a mandulám termelt valami fehér váladékot, ami megszilárdult és nyomkodhattam...hiába mentem el fül-orr-gégészetre, azt mondták, szedjem ezt az antibiotikumot és nyomkodjam ki magamnak a megszilárdult váladékot a mandulámból, egy hét után visszamentem, tünetmentes voltam, aztán 1 hónap múlva ugyanúgy visszajött...mégcsak kenetet sem vettek a mandulámról, hogy mi fertőzi...''valami bakteriális fertőzés''...LOL) kísértett a rossz mandula, de betelt a pohár, kivetettem 22 éves fejjel. Péntek reggel be a kórházba, péntek dél körül kaptam a lidokainspray-t a torkomba és egy tabit, hogy vegyem be. Jött az ápoló, tolószékbe be és be a műtőbe. Beöltöztettek, kaptam a nyelvem alá és a mandulámba fájdalomcsillapító injekciókat, és elkezdődött a műtét: ollószerű eszközzel körbevágta a doktojnéni és csipegett kifelé a mandulámat, majd a sebet valamilyen elektromos ''sütővel'' behegesztette, volt is finom szaga az égett véres húsnak
Műtét után be az ágyba; ne nyeljek, ne köhögjek és meg ne mukkanjak. Fájt iszonyatosan, jött a nővérke a teával, benne a fájdalomcsillapító, ezt meg kellett inni egy szuszra, elég jól tűröm a fájdalmat, de ez tényleg, mintha kb. sünit nyelnél...utána beszunyáltam, estére kaptam teát + Cataflamot (vízben oldódót), 2-t meg is ittam belőle szépen. Este elkezdett vérezni a mandulám helye mikor WC-re mentem, kaptam egy vérzésgátló szurit a seggembe. Másnap reggel kifli+szalámi a reggeli, és csodák csodájára teával szépen meg tudtam enni, hatott a Cataflam, csak jól össze kellett rágni.
Szombat délben hazamehettem, kaptam Cataflamot, a következő 2 hetet otthon töltöttem betegszabiban, nem volt épp fájdalommentes, de ki lehetett bírni Cataflammal, csak mindig evés előtt kellett bevenni. Nem muszáj pépes kajákat enni, csak jól össze kell rágni őket (vasárnap már rántotthusit ettem), és bőségesen kell folyadékot mellé fogyasztani.

Azóta akár jégkását is önthetek az arcomba, semmi bajom mégsem, kitűnően vagyok. Úgy látszik én azon szerencsések közé tartoztam, akiknek tényleg csak a mandulájukkal volt probléma, legalábbis azért ezt lekopogom (kopp kopp kopp). Azóta még csak meg se hűltem, a műtét előtt viszont szinte egy kis hideg üdcsi, és be is gyulladt a mandulám...szóval én eddig áldom az eget, hogy rászántam magam a műtétre...kis rossz, de utána maga a megváltás.

Egy kis ellenpélda.Sok x évvel ezelőtt 12 évesen vették ki a mandulám.Akkor még nem volt ez ügyben altatás,így helyi érzéstelenítőt használtak,ami természetesen nem hatott.Így mindent éreztem,mintha az agyamat nyírták volna.Azóta nem ehetek hideget,nem ihatok hideget,nem vehetek hideg levegőt mert rögtön begyullad a nyelő-,vagy a légcsövem.Rosszabb esetben hörgő-gyulladásom lesz.Ha arra kerül a sor,érzéstelenítőből is nagyobb adag kell,mint más''normális''embernek.Később kiderült,hogy csak azért vették ki,mert a hugomnak kivették és így egyszerre megoldották mindkettőnk''mandula-gondját''.

de ez a gyengébb immunrendszer miatt lehet...amióta az én mandulámat kivették, a torkom se gyullad be...ezelőtt meg állandóan beteg voltam, ami ezekszerint a rossz mandulára vezethető vissza...

szerintem fontos szerv, de ha egyszer az a góc, és visszarántja a gyógyulás után is az embert a betegségbe, mert a baktériumok/vírusok egyszerűen onnan nem tudnak kitisztulni, akkor ki vele

esetedben valószínűleg nem lett volna indokolt a műtét, és ami vírus/baktérium bekerül a garatba, nem szűri meg a mandulád (mivel már nincs), így a torkodat támadja, és az viszont érzékeny nálad

NEM.Ez azért van,mert semmi baja nem volt a mandulámnak,de mivel a hugomét kivették,így az enyémet is.

értem én...ezt mondom, hogy az esetedben nem lett volna indokolt kivenni...és ehhez társul a kivétel utáni sok kellemetlenség, mert az orvosok nem tudják, mennyire erős vkinek az immunrendszere...vkinek nehezen, vkinek könnyen begyullad mandulahiány esetén a garat környéke, légcső, stb.

az orvosok is követnek el hibát, de az egészséges mandulát nemtom melyik veteti ki, ez könnyelműség volt részükről, az biztos...

[Szerkesztve]

Jó őseidnek ezt a jóságát ne köszönd meg.
Én is hallottam már ilyet, hogy egy füst alatt, idő előtt mindkét gyerek manduláját kikapatták a gondos szülők, hogy később ne legyen gondjuk ezzel a kicsi, érzékeny védelmi szervvel.
Nem tudom, hogy ilyenkor hol marad az orvos józansága? Miért nem mondta azt, hogy ácsi, ez fölösleges beavatkozás az esetedben, hiszen minden oké nálad? Stupid orvosa. Ez még a vakbelét is kivenné a gyereknek, ha arra kéri a jó szülő? Hisz az is bedurranhat bármikor az élet során.

Kommunizmusban?Anyám kérdezte:lehet-e?Doki rábólintott.Iszom is a levét,főleg ahogy''öregszem''

Így már jobban stimmel.

Na erre inkább nem mondok semmit.

ez durva story... örőltek ezek a dokik, tegnap beszéltem eggyel félszóval, asszongya kikapjuk, nem lesz vele így később gond... anyád.

huhh érdekes hogy a gyerekeknek nem megrázkódtatás, és a felnőtteknek meg ien kemény... nekem szerencsére nincs gondom vele, 1-2 évente begyullad, kapok rá bogyót, pár nap múlva elmúlik.

én is így vagyok, néha begyullad, majd meghalok, pár napig, aztán elmúlik, de nem leszek lázas igazán. csak nem tudtam enni a legdurvább 2napban...

Én is 21 évesen estem át rajta, előtte kb. 21 éven át nyomták belém az antibiotikumokat, szerintem végigszedtem az összeset abc sorrendben. A kedvencem egy Eric nevű kapszula volt, rikító narancssárga az egyik fele, átlátszó a másik, és kis fehér és narancssárga golyócskák voltak benne. Drukkoltam is mindig, hogy azt írják legközelebb.

Aztán amikor már mindegyikre immunisak lettek a bacijaim/vírusaim, akkor még vártunk pár évet, és aztán elmentem egy másik dokihoz, aki hátrahőkölt, mondván ''ez miért van még itt'', mondtam, csókolom, nekem nem mondták, hogy ki kellene venni... Akkoriban már nyáron is meg voltam fázva szinte mindig.

Jó kis banda jött össze a kórházban, a hatágyas kórteremből négyen 20-22 évesek voltunk, aztán betettek mellénk egy hatéves kislányt. (A különbség ordító volt, a kislány egy nap múlva kolbászos zsemlét evett , erre mi gondolni sem tudtunk, én speciel még beszélni is alig bírtam. ) Szóval első áldozatként nekem jól ment, egyben kikapták őket, még meg is mutatták, én meg amúgy Drakulásan rámosolyogtam a nővérkére, hogy éljen, megvan. Persze közben végig csorgott a hátamon a hideg verejték, de akkor már örültem, hogy nem is fájt.

Aztán nem örültem, mert utána nagyon fájt, és megrögzötten attól féltem, hogy a saját vérembe fogok belefulladni, az meg milyen ciki már... Közben kifektették a többieket is, szép volt, ahogy ott hörögtünk négyen. Néha ezért fájdalmas röhögésbe fulladt a dolog, jó móka volt, mazochista módra. Akkor viszont Anyukám bevetett a csodafegyvert. Egy szó nélkül végigjárt mindannyiunkat, és finoman a nyakunkra tette a két tenyerét, és pár percig ott tartotta - ettől gyakorlatilag teljesen megszűnt a fájdalom egy jó időre, és a vérzés is alábbhagyott. Én nem hittem a Reikiben sosem, mindig mosolyogtunk Anyun, de akkor ott bizonyított a módszer (pontosabban Anyu), ugyanis a többi lány meglepődve kérdezte, ahogy tudta, hogy mi volt ez a nagyon jó dolog, hogy tudta elmulasztani a fájdalmat? Hát így.

Aztán nekem is csempésztek be Cataflamot, mert a kórházi Algopirin max étrendkiegészítésre volt jó, a fájdalom maradt (és Anyu nem dekkolhatott ott mindig, végigjárva a jónépet egy kis fájdalomcsillapítással). Na és akkor volt, hogy a kislány, akit egy nappal utánunk műtöttek, egynapos torokkal zsemlézett, mi meg többnapos torokkal próbáltunk lenyomni egy kis krinolint kenyérbéllel.

Mindent összevetve bár szenvedéssel jár, és néha úgy érzi az ember, a halálán van, de megéri végigvinni. Azóta évente max egyszer fázom meg, általában télen, ha nem öltözök elég melegen - ez azért minőségi változás ahhoz képest, hogy előtte nyáron is zsebkendővel mászkáltam...

[Szerkesztve]

Nem kapcsolódik szorosan, de a megfázásokat, egyhetes betegségeket én már vagy három éve kiiktattam az életembööl.
Pont akkor tüüntek el, mikor elkezdtem kombucha teát (gombát) inni rendszeresen.
Azóta az allergiámra sem kell gyógyszert szednem.
Most próbálok visszaemlékezni, de azóta nem emlékszem arra, hogy beteg lettem volna. (és nem azért mert a memóriám romlott drasztikusan )
Ha valakit böövebben érdekel, azt hiszem van róla topik, vagy ha nincs nyisson egyet, aztán jelezze, ott válaszolok a felmerülöö kérdésekre.

Sziasztok!

Én multhét szerdán estem túl a műtéten! Helyi érzéstelenitéssel!
A János korházban csinálták! Reggel 8-ra kellett bemennem, kb 11.30kor jött a nővérke és adott a hátsómba egy szúrikát! Utánna lekisért egy pasi a műtöbe ,ott kiültettek egy székre,ahol befújták lidokainnal többször is! Ettöl majdmeg fulladtam olyan szinten fullasztó volt! Majd 5 perc mulva bementem beültettek a székbe! A fejemre rakták a zöld fejvédöt ,a kezemet a combomra rakták és azt is letakarták.
Ezután kinyitottam a szám és kaptam a mandulám köré 3-3 szúrit! Ez elég kellemetlen volt! Nagy nyomást éreztem a fejemben és a fülemben! Aztán fogott egy nagy olló szerü valamit és elkezdte vágni! Na most én ugy éreztem elég nehezen tudja kivenni,és kicsit mintha ráncigálta is volna! A fogamat sem kimélve kicsit le is tört belöle!
Mikor a baloldallal készen volt, a jobboldaliba bele kezdett! Ugy éreztem, hogy a jobb oldali sokkal elöbb készen volt mint a bal,de sajnos kicsit belevágott a jobboldalba és azt el kellett kötni. Nagyon szörnyű érzésem volt! Szinte végig éreztem az egészet amit csinál ,de néma fájdalomban türtem, hogy ráncigálja feszegeti a számat!
Még az nap 2 leányzott műtöttek,de öket altatásban,,(15)-(36) évesek voltak! Nekik sokkal jobban ment az egész mint nekem,hamarabb gyogyultak,és az egséz napot éjszakát végig aludták,én szinte a 3 napból semmit nem aludtam.

Most már itthon vagyok,nagyon nagy fájdalmaim vannak,néha kaparni tudnám a falat,de nagyon reménykedem benne, hogy már vége lesz! Azt igérték karácsonyra rendbe jövök,de még a számat sem tudom kinyitni rendesen,kaptam egy kicsi szájztárat,és igy elég nehéz beszélnem is!

Ha valaki arra szánja rá magát, hogy kiveteti a manduláját ,akkor szerintem azt csak altatásban végezzék,mert sokkal jobban gyogyul és nem kell végig nézni ezt az egész torturrát! Nem mondom, hogy nem lehet túl élni,mert én is itt vagyok,de ha tehetitek akkor kérjetek altatást! Vagy legalábbis kérdezzétek meg az orvost, hogy Ő mit ajál nektek! Csak ezt hozzá tezsem A JÁNOS KORHÁZBAN MÉG ALTATNAK
engem azért nem mert nagyon sürgös volt és nem akartam januárra hagyni az egészet,de már nagyon megbántam! Na de mindegy már túl éltem,és már azt várom, hogy teljesden rendbe jöjjek és ne legyenek fájdalmaim!

Ez szerintem mindenkinél változó,mert valakinek nehezebben gyogyul ,valakinek pedig könnyebben!
( SAJNOS ÉN PONT KIFOGTAM A ROSSZABBAT)