Jó őseidnek ezt a jóságát ne köszönd meg.
Én is hallottam már ilyet, hogy egy füst alatt, idő előtt mindkét gyerek manduláját kikapatták a gondos szülők, hogy később ne legyen gondjuk ezzel a kicsi, érzékeny védelmi szervvel.
Nem tudom, hogy ilyenkor hol marad az orvos józansága? Miért nem mondta azt, hogy ácsi, ez fölösleges beavatkozás az esetedben, hiszen minden oké nálad? Stupid orvosa. Ez még a vakbelét is kivenné a gyereknek, ha arra kéri a jó szülő? Hisz az is bedurranhat bármikor az élet során.

Kommunizmusban?Anyám kérdezte:lehet-e?Doki rábólintott.Iszom is a levét,főleg ahogy''öregszem''

Így már jobban stimmel.

Na erre inkább nem mondok semmit.

ez durva story... örőltek ezek a dokik, tegnap beszéltem eggyel félszóval, asszongya kikapjuk, nem lesz vele így később gond... anyád.

huhh érdekes hogy a gyerekeknek nem megrázkódtatás, és a felnőtteknek meg ien kemény... nekem szerencsére nincs gondom vele, 1-2 évente begyullad, kapok rá bogyót, pár nap múlva elmúlik.

én is így vagyok, néha begyullad, majd meghalok, pár napig, aztán elmúlik, de nem leszek lázas igazán. csak nem tudtam enni a legdurvább 2napban...

Én is 21 évesen estem át rajta, előtte kb. 21 éven át nyomták belém az antibiotikumokat, szerintem végigszedtem az összeset abc sorrendben. A kedvencem egy Eric nevű kapszula volt, rikító narancssárga az egyik fele, átlátszó a másik, és kis fehér és narancssárga golyócskák voltak benne. Drukkoltam is mindig, hogy azt írják legközelebb.

Aztán amikor már mindegyikre immunisak lettek a bacijaim/vírusaim, akkor még vártunk pár évet, és aztán elmentem egy másik dokihoz, aki hátrahőkölt, mondván ''ez miért van még itt'', mondtam, csókolom, nekem nem mondták, hogy ki kellene venni... Akkoriban már nyáron is meg voltam fázva szinte mindig.

Jó kis banda jött össze a kórházban, a hatágyas kórteremből négyen 20-22 évesek voltunk, aztán betettek mellénk egy hatéves kislányt. (A különbség ordító volt, a kislány egy nap múlva kolbászos zsemlét evett , erre mi gondolni sem tudtunk, én speciel még beszélni is alig bírtam. ) Szóval első áldozatként nekem jól ment, egyben kikapták őket, még meg is mutatták, én meg amúgy Drakulásan rámosolyogtam a nővérkére, hogy éljen, megvan. Persze közben végig csorgott a hátamon a hideg verejték, de akkor már örültem, hogy nem is fájt.

Aztán nem örültem, mert utána nagyon fájt, és megrögzötten attól féltem, hogy a saját vérembe fogok belefulladni, az meg milyen ciki már... Közben kifektették a többieket is, szép volt, ahogy ott hörögtünk négyen. Néha ezért fájdalmas röhögésbe fulladt a dolog, jó móka volt, mazochista módra. Akkor viszont Anyukám bevetett a csodafegyvert. Egy szó nélkül végigjárt mindannyiunkat, és finoman a nyakunkra tette a két tenyerét, és pár percig ott tartotta - ettől gyakorlatilag teljesen megszűnt a fájdalom egy jó időre, és a vérzés is alábbhagyott. Én nem hittem a Reikiben sosem, mindig mosolyogtunk Anyun, de akkor ott bizonyított a módszer (pontosabban Anyu), ugyanis a többi lány meglepődve kérdezte, ahogy tudta, hogy mi volt ez a nagyon jó dolog, hogy tudta elmulasztani a fájdalmat? Hát így.

Aztán nekem is csempésztek be Cataflamot, mert a kórházi Algopirin max étrendkiegészítésre volt jó, a fájdalom maradt (és Anyu nem dekkolhatott ott mindig, végigjárva a jónépet egy kis fájdalomcsillapítással). Na és akkor volt, hogy a kislány, akit egy nappal utánunk műtöttek, egynapos torokkal zsemlézett, mi meg többnapos torokkal próbáltunk lenyomni egy kis krinolint kenyérbéllel.

Mindent összevetve bár szenvedéssel jár, és néha úgy érzi az ember, a halálán van, de megéri végigvinni. Azóta évente max egyszer fázom meg, általában télen, ha nem öltözök elég melegen - ez azért minőségi változás ahhoz képest, hogy előtte nyáron is zsebkendővel mászkáltam...

[Szerkesztve]

Nem kapcsolódik szorosan, de a megfázásokat, egyhetes betegségeket én már vagy három éve kiiktattam az életembööl.
Pont akkor tüüntek el, mikor elkezdtem kombucha teát (gombát) inni rendszeresen.
Azóta az allergiámra sem kell gyógyszert szednem.
Most próbálok visszaemlékezni, de azóta nem emlékszem arra, hogy beteg lettem volna. (és nem azért mert a memóriám romlott drasztikusan )
Ha valakit böövebben érdekel, azt hiszem van róla topik, vagy ha nincs nyisson egyet, aztán jelezze, ott válaszolok a felmerülöö kérdésekre.

Sziasztok!

Én multhét szerdán estem túl a műtéten! Helyi érzéstelenitéssel!
A János korházban csinálták! Reggel 8-ra kellett bemennem, kb 11.30kor jött a nővérke és adott a hátsómba egy szúrikát! Utánna lekisért egy pasi a műtöbe ,ott kiültettek egy székre,ahol befújták lidokainnal többször is! Ettöl majdmeg fulladtam olyan szinten fullasztó volt! Majd 5 perc mulva bementem beültettek a székbe! A fejemre rakták a zöld fejvédöt ,a kezemet a combomra rakták és azt is letakarták.
Ezután kinyitottam a szám és kaptam a mandulám köré 3-3 szúrit! Ez elég kellemetlen volt! Nagy nyomást éreztem a fejemben és a fülemben! Aztán fogott egy nagy olló szerü valamit és elkezdte vágni! Na most én ugy éreztem elég nehezen tudja kivenni,és kicsit mintha ráncigálta is volna! A fogamat sem kimélve kicsit le is tört belöle!
Mikor a baloldallal készen volt, a jobboldaliba bele kezdett! Ugy éreztem, hogy a jobb oldali sokkal elöbb készen volt mint a bal,de sajnos kicsit belevágott a jobboldalba és azt el kellett kötni. Nagyon szörnyű érzésem volt! Szinte végig éreztem az egészet amit csinál ,de néma fájdalomban türtem, hogy ráncigálja feszegeti a számat!
Még az nap 2 leányzott műtöttek,de öket altatásban,,(15)-(36) évesek voltak! Nekik sokkal jobban ment az egész mint nekem,hamarabb gyogyultak,és az egséz napot éjszakát végig aludták,én szinte a 3 napból semmit nem aludtam.

Most már itthon vagyok,nagyon nagy fájdalmaim vannak,néha kaparni tudnám a falat,de nagyon reménykedem benne, hogy már vége lesz! Azt igérték karácsonyra rendbe jövök,de még a számat sem tudom kinyitni rendesen,kaptam egy kicsi szájztárat,és igy elég nehéz beszélnem is!

Ha valaki arra szánja rá magát, hogy kiveteti a manduláját ,akkor szerintem azt csak altatásban végezzék,mert sokkal jobban gyogyul és nem kell végig nézni ezt az egész torturrát! Nem mondom, hogy nem lehet túl élni,mert én is itt vagyok,de ha tehetitek akkor kérjetek altatást! Vagy legalábbis kérdezzétek meg az orvost, hogy Ő mit ajál nektek! Csak ezt hozzá tezsem A JÁNOS KORHÁZBAN MÉG ALTATNAK
engem azért nem mert nagyon sürgös volt és nem akartam januárra hagyni az egészet,de már nagyon megbántam! Na de mindegy már túl éltem,és már azt várom, hogy teljesden rendbe jöjjek és ne legyenek fájdalmaim!

Ez szerintem mindenkinél változó,mert valakinek nehezebben gyogyul ,valakinek pedig könnyebben!
( SAJNOS ÉN PONT KIFOGTAM A ROSSZABBAT)

sziasztok!

szilvi vagyok,25 éves és 3 napja volt a mandulaműtétem...már itthon vagyok,tegnap engedtek haza.altatásban csinálták és hála istennek semmi gondom nem volt ebből,sőt kifejezetten jó emlékeim vannak az előtte lévő fél órából ill.a felébredés utáni pillanatokból!
kedd reggel 7-re kellett mennem,majd kaptam 2 nyugtatót amitől rövid időn belül lezsibbadtam és vigyorogtam.majd hordágyon áttoltak a műtőbe,ahol nagyon kedves és jófej volt mindenki,és egyfolytában azt modogattam,hogy olyan mint a vészhelyzet!ezen jókat nevettek ők is.az altatóorvosok is nagyon helyes fiatal pasik voltak!majd a kézfejembe szúrták a tűt amin keresztűl altattak el.a felébredés sem volt kellemetlen(még a műtőben voltam)kifelé menet integettem az orvosoknak!kb.: 2 óra elteltével jöttek a fájdalmak,majd du-ra felerősödtek,a fájdalomcsillapító ellenére...nagyon nem éresztem a hatását,sajnos!tegnap engedtek haza.úgy érzem egyre rosszabb...tegnap még tudtam enni egy keveset,pépeset,meg sokat ittam is,a műtét napján is,de ma valahogy nagyon nehéz,és enni sem tudok,szörnyű!a Cataflam(por vízzel elkeverve)nem nagyon használ,a nyelvem zsibbad,minden nyelés olyan,mintha egy penge csuszna végig a torkomon,borzalmas!csak fekszem,gyenge vagyok!és ami a LEGFONTOSSABB:NEM TUDOK BESZÉLNI!!!!!!!egy hang sem jön ki a torkomon!mi vár még rám?a gyomrom korog,de nem tok enni,az ivás is egyre nehezebb!fogat mosni sem tudok 3 napja...kinyitni is alig tudom a számat.várom hozzászólásotokat!köszönöm előre is!szilvika

Ha jol sikerult a mutet, akkor par nap alatt nagyjabol begyogyulnak a sebek, es fogsz tudni enni. Az enyemet a T. doktor ur elszabta, kovetkezeskepp vagy ket hetig nem tudtam rendesen enni, es a mai napig erzem a heget. Beszelni mar a mutet masnapjan is tudtam, avval nem volt gond.

Szia!

Nekem tavaly nyáron vették ki, 20 éves voltam. Helyi érzéstelenítéssel. Élménynek jó volt, ha lehetne választani akkor inkább mandula műtét, mint a fogorvos, pedig oda se járok gyakran.
A műtét fénypontja, mikor kb fél liter alvadt vért és nyálat rókáztam a dokira. Ő csak levette a szemüvegét, megtörölte, és annyit mondott, hogy folytassuk..

Saját tapasztalat, hogy a műtét utáni páratlan napok (1,3,5,...) rosszabbak. Cataflamból pedig asszem max napi 5-t lehet bevenni, de csak óvatosan!

Sziasztok! Engem 3 napja műtöttek. Kérdésem az lenne,hogy a 2. héten már nem lesz ennyire nagy a fájdalom?Akkor már lehet picit mozogni,sétálgatni,stb.?Vagy még akkor is szigorú szobafogság lesz??
Köszi,és mindenkinek gyors gyógyulást kívánok: Szyszqo

Haaaat...
En meg azon gondolkodom,hogy a heremutet,vagy a mandulamutet a fajdalmasabb?

Sziasztok!

Hmm... Szyszqo, engem is 3 napja műtöttek, én tegnap (két nappal a műtét után) már megtettem a szokásos 5 km-es esti sétát a kutyámmal... a műtét utáni napon alig volt fájdalmam (jó persze, fájt minden nyelés, de alapjáraton nem, egész nap ettem és beszéltem, és minél többet ettem és beszéltem, annál kevésbé fájt.). Tegnap,a második napon jobban fájt, ma a harmadik nap van, és jobb mint a műtét utáni első. a torkom szinte alig fáj (most nyeltem egyet tesztelni, a bal egyáltalán nem fáj, a jobb egy picit.) a nyelvem fáj a legjobban, ami egy kicsit ki van sebesedve. És szuperül érzem magam, lehet hogy ez orvosfüggő, hogy milyen jól csinálják, vagy nem tudom.

Érdekes... nekem eddig az 1. és 3. szuperül telt/telik, és a tegnapi (2.) volt a legszarabb.

Én gyógyszernek a donalgint ajánlanám (receptes)

Ez is érdekes... én akartam kérni altatást, de azért csinálták ébren, mert az uzsokiban pont azt mondták hogy ha ébren csinálják, akkor gyógyul gyorsabban.

Sziasztok!

33 éves vagyok, és 4 napja vették ki a manduláim. A Budai Irgalmasreni Kórházban. Nekem fel sem tűnt, hogy be lenne gyulladva, de a doki szerint nagyon csúnyán heges és gyulladt volt, gócpontkutatás után derült ki, mivel az izületeimre nagyon ráment, gyakorlatilag már a steroidos fájdalomcsillapítóknál tartottam, amikor is ráleltek a mandulámra, mint lehetséges gócpontra. Tehát nekem gyulladtan vették ki, küzdött is vele az orvos.

A műtét szerintem nem annyira borzalmas, mint ami utána következik. Az 1. nap közvetlenül a műtét után, mikor a fájdalomcsillapító kimegy (1-1,5 óra), elkezd baromira fájni, nekem az egy korty tea sem ment, vagyis kipróbáltam, de mintha szikáves nyesték volna a torkom.
2. nap kicsit mérséklődött a fájdalom, de azért rendesen szedtem a cataflam ot. Most a 4. nap reggele az eddigi legrosszabb, 3 órán keresztül ettem 1 db babapiskótát, gyakorlatilag beszélni is alig tudok, folyamatos a nyáltermelés, amitől megőrülök, a nyelés iszonyú!
Azt olvastam, az 5. és a 6. nap a legrosszabb, hát remélem minél hamarabb túl leszek rajta.

Mellettem egy 20 éves fiút műtöttek, ugyanazon a napon, ő sokkal jobban bírta.