Miért lesz fiatalon öngyilkos valaki? - Társadalom, közélet fórum

üzenetek

hozzászólások


Boxer001
(veterán)

Mi van??? :Y Az a fickó öngyilkos lett? Bazzeg nem olyan régen még láttam őket a tv-ben nyilatkozni, hogy mennyire boldogok, stb... :F :F


Kicker
(senior tag)

Szerintem Gesztesi volt az első akit kérdeztek, hogy van-e alibije... annak ellenére, hogy a rendprség kizárta az idegenkezűséget...


Boxer001
(veterán)

De bazzeg...komolyan előbb hinném el, hogy Gesztesi intézte/intéztette el, mint ezt, hogy csak úgy öngyilkos lett :F Igaz nem tudok róla semmi háttérinfót, az életéről. :U


Kicker
(senior tag)

Cigány értelmiségi, volt kormányszóvivő, de hogy milyen körökben mozgott, passz... Nem tudom elképzelni, hogy ilyen morális válságba kerüljön egy 38 éves ember, főleg, hogy párkapcsolatban élt... anyagi gondjai se lehettek, szóval miért is tette volna??


Boxer001
(veterán)

Azt tudom, hogy ki volt, mi volt...csak azt nem, hogy a magánélete (azon kívül, hogy Liptaival boldogok...),, egyéb kapcsolatai milyenek voltak, stb...de hogy miért tette, elképzelni se tudom :F

[ Szerkesztve ]


stangli
(senior tag)
Blog

lehet sokat tudott oszt a szálakat varrják elfele nbh meg mit tom én milyen titkos párt brigádok... :U


Kicker
(senior tag)

Azért erre az emberre nehéz ráhúzni, hogy "csak" úgy öngyilkos lett, semmi oka nem volt rá. Talán megfenyegették, hogy vagy ezt teszi, vagy a rokonait elteszik láb alól...


Arni90
(tag)

mindenki csak találgat, egyszerűen el sem tudjuk képzelni miért tette! elvileg mindene megvolt és nagyon boldog volt!


gyimger
(őstag)
Blog

Nem tudom, jó ötlet-e feléleszteni ezt a témát, bár lehet, hogy törölve lesz a kommentem. És a téma kérdését is inkább megkerüli, de semmiképp se magyarázza. Tegnap volt először, hogy elgondolkodtam az öngyilkosságon. Amikor anyukám meghalt tavaly, akkor eszembe sem jutott, mert annyira feje tetejére állt az életünk, és annyi teendőnk volt, hogy gondolkodni se volt időnk. Nem hiszem, hogy a legjobb testvér voltam, de a nővérem magához vette a kiskorú húgunkat, akit nyilvánvalóan megviselt a tragédia.
Én a páromnak sírtam ki az bánatomat, akihez akkor már négy éve minden nap fordulhattam, négy éve minden nap beszéltünk és együtt voltunk. Róla annyit tudok mondani, hogy nagyon okos, rengeteg saját kis viccünk, emlékünk van, a beceneveinken szólítjuk egymást, szóval egy ötödik éve ápolt bensőséges kapcsolatunk van. Ismertem a 18. születésnapján és lassan lediplomázik. Sok tervünk volt a jövőre nézve, ezt a célt szem előtt tartva alakítottuk a saját életünket, amit iskolaidőn kívül mindig velem töltött.
Ahogy ő is dolgozni kezdett, csak az esti vásárlás és tévézés maradtak a közös időtöltések, de ahogy időnk engedte, programokat szerveztünk, túráztunk, sétáltunk a Tisza-parton, a bugaci pusztában, voltunk koncerten, nyaraltunk, kettesben vagy barátokkal. És a legjobb szándékom ellenére, az időbeosztás, az egyre több munka, az eltávolodás oda juttatott minket, hogy ő már nem volt boldog velem.
Mindent, amit elértem, vettem, átéltem, azt mellette, vele együtt tettem. Az első önálló autóvezetés, az első albérlet, az első összeköltözés. A közös élmények, kezdetek, és a közös jövő. Ezekre fáj gondolni. Úgy érzem, meghasad a szívem, akármikor ezekre gondolok, vagy szétnézek a mára üres lakásban. És ezúttal kihez szóljak? Ki hallgat meg így, hogy már ő sincs? Hová lett a jövő, ami felé tartottam? Ki fogja megkérdezni, hogy hogy vagyok, jól aludtam-e?
Ha ő volt az, akivel a sors hozott össze, akivel azonnal összehangolódtunk, aki szeretett, akivel tényleg egymásnak lettünk teremtve, akkor hogy érhet így véget? És mi lesz ezután? Robot, amíg bele nem döglök? Minek gürcöljek? Kiért? Vele kezdődött az igazi életem. És még csak azt sem tudtam, hogy elrontottam mindent. Sok reality műsort néztünk, és ilyen helyzetekben mondtam azt mindig, hogy "ha menni akar, menjen!", de vele többet vesztettem egy barátnőnél. Mindent. Minden együtt vásárolt kanalat, órát, cipőt, tollat, lámpát, kiflit, autót, lakást, barátot, szerelmet, múltat és jövőt vesztettem.

Ilyenkor átértékelődnek a dolgok, azt hiszem. Nem érdekel se egy sorozat következő része, vagy egy videojáték, vagy film. Felhívtam ezt az ingyenes lelkisegély-szolgálatot, de egy szar az egész. Nem tudom, mi gátolna meg abban, hogy elhunyt anyukám lakásának erkélyéről még egyszer a szeretteimre gondoljak és levessem magam. Miközben régi viccelődések jutnak az eszembe, amit csak mi értünk, vagy régi emlékek, amit együtt éltünk át.
Nem eszek semmit már második napja, kivéve napi egy-egy banánt, amit még neki vettem, de annyira nem szereti, mert még kicsit zöld. Rövidre vágtam a hajamat, ahogy ő szereti és azzal a samponnal mostam meg a hajam, amit tőle kaptam, mert jót tesz a fejbőrömnek. A gondoskodás és a szeretet hiánya, a magány rányomja a bélyegét az életemre. És nem az elmúlt napokra, hanem ezentúl, minden nap. Amíg még élek.


pozsoka
(aktív tag)

Üdv, jobb a helyzet?


Louro
(őstag)
Blog

Valószínűleg a szülők nevelésének eredménye. Mentálisan gyenge emberek, akik nem tudnak megküzdeni a kihívásokkal, nehézségekkel és inkább begubóznak, aminek a vége ez lesz :(

Értem, hogy egyre többet és jobbat akarnak adni a gyerekeiknek a szülők, de az idő és a törődés fontosabb lenne, mint +5nm ingatlan.


Szevam
(aktív tag)
Blog

Az öngyilkossági gondolatok általában szorongásokból erednek. Valami nem úgy sül el ahogyan azt elképzelték vagy az eddigi dolgokba vetett hite megrendül egy tapasztalás által. Ahhoz, hogy jobban megértsük embertársainkat és magunkat ilyen szempontból, linkelek néhány ajánlott könyvet, oldalt:

- Teszt a stressztűrőképességről
- Bakos Adolf blogja
- Edith Eva Eger: Az ajándék, 12 életmentő lecke
- Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors

#189gyimger: Bármi is történt azóta, remélem jobban vagy. Minden negatív történésnek van egy olyan oldala (amit ha nem is ismersz még), ami később pozitív dologgá alakítja azt.

#191Louro: Ha szüleink nem is tanítanak meg mindenre (mert lehet nekik sem tanították), nekünk kell, hogy önmagunkat fejlesszük, és megtanítsuk magunkat arra, hogy hogyan védekezzünk a "negatív" behatásokkal szemben (Ugye a negtív behatás is nézőpont kérdése. Pl.: A legtöbb ember imádja a lepkéket és gyönyörködnek a szépségükben, de van aki fél tőlük).

[ Szerkesztve ]


szazbolha
(addikt)

Eltelt egy év, és úgy látom a legrosszabb nem következett be.
Remélem új párra is akadtál és az RTX3060Ti is színesíti az életed. Mert az élet mindig megy tovább. Ha véletlen visszatévednél ide és még mindig gyötörnek rossz gondolatok írj rám.


Fitzgerald
(veterán)

A Feeling Good című könyvet olvasom éppen David Burns-től (kognitív terápia), ennek kapcsán keresgéltem öngyilkosság témában a neten (a fejezet amit épp olvasok az öngyilkossággal, annak okaival foglalkozik, illetve segítséget nyújt a gyógyuláshoz), most láttam csak, hogy van ilyen topik a PH-n...
Látom, hogy már régebbi a hozzászólás, és remélem azóta rendben vannak a dolgaid.
Csak annyit akartam írni, hogy pontosan tudom mit érzel, illetve remélem már nem érzed mindezt.
Lehet ezt is hallottad már sokszor, de tényleg így van.
A saját sztorim részleteivel most nem akarom eltéríteni a beszélgetést, inkább csak annyit írok, hogy borzasztóan kemény életem volt. Azt is megéltem amiről te írtál, jártam nagyon-nagyon sötét helyeken.
Egy évtizedek óta tartó kálvárián segít most átlendülni a fenti könyv. Biztosan sokan sok mindent ajánlottak már, ha megnyíltál valahol. Én súlyos depressziótól, szorongástól, ocd-től szenvedtem évtizedek óta, ezek egyenként, önmagukban is vezethetnek öngyilkos gondolatokhoz, vagy végső esetben öngyilkossághoz is. Az első dolog, ami valódi javulást hozott az életemben, az ennek a könyvnek az olvasása, illetve a benne vázolt gyakorlatok, feladatok elvégzése.
Ahogy más is írta már, a depresszió, szorongás, öngyilkos gondolatok oka a torz/rossz önértékelés, illetve közvetlenül a különféle kognitív torzítások az ember életében.
Önmagában ennek a könyvnek az elolvasása terápiás hatású, és erre a szerző (ő a modern kognitív terápia egyik atyja egyébként) is csak azután jött rá, hogy erről számoltak be azok, akik olvasták (eredetileg kiegészítésnek szánta a könyvet face to face, élő terápiás sessiönök mellé).
Szóval ha még mindig aktuális a problémád, ezt a könyvet nagyon tudom ajánlani. Nálam évtizedes problémákat kezdett megoldani, tabukat döntöget, jó irányba mozdít. Már majdnem ott tartok, hogy rendesen szeretek élni.
Nem árulok semmit, szerezd be ahogy tudod/akarod. Vedd meg, lopd el. De nagyon erősen javaslom, hogy adj neki egy esélyt.
Magyarul nem vagyok benne biztos hogy megjelent, de gamer topikokból emlékszem rád, ha jól rémlik beszélsz angolul.
Elég jól érthető, nem túl bonyolult nyelven íródott, egy közepes angollal már neki lehet ugrani.


Rodzser Mór
(senior tag)

Ne tedd meg!

Belenézterm ebbe a topikba, pár hozzászólást el is olvastam, miután láttam a felsorolásban. Érdekelt, hogy mit olvashatok itt. Komoly a téma, kétség nem fér hozzá.

Jópár öngyilkossági hírről lehet olvasni sajnos, ha nem is rendszeresen, de azért vannak, de az is sok.

Én elég empatikusnak tartom magam (nem tudom, így van-e valójában vagy csak én gondolom-e ezt magamról) , és ilyen hírek hallatán gyakran próbálom elképzelni a szituációt, beleképzelni magam az illető helyzetébe. Nyílván minden ember más és más élethelyzetben van, így én is (engem nem foglalkoztat öngyilkosság), így nem is lehet teljességgel belehelyezkedni abba ez érzésbe, lelki világba.
Sokan úgy vélekednek megvetően az öngyilkosokról, hogy a könnyebb utat választotta stb. Sokan szerintem brahiból is vélekednek így, magukat ezáltal feljebbvalónak gondolva, mert ez a menő, hogy lenézni, megvetni olyan embereket, akik nem tartanak a mai felgyorsult világgal, akik nem a mai világ nyertesei.
Hát szerintem ez nagyon nem így van, mármnt hogy a könnyebb utat választja egy öngyilkos (a szarból kimászni sem könnyű, ez is igaz). Baromi nagy akaraterő kell ennek megtételére és rengeteg tervezés, beleélés, mi hogy fog zajlani. Szörnyű lehet ilyen gondolatoktól szenvedni. Persze bizonyára van az esetek egy részénél, ahol rövid ideig tart ez a felkészülés, hirtelen ötlettől vezérelve ontja ki saját életét.

Van az index fórumán egy olyasmi topik, legalábbis ha még nem törölték, kb. 10 éve olvastam bele, hogy Öngyilkos akarok lenni, hogyan csináljam.
Nem emlékszem belőle semmire egyet kivéve. Egy lány írt oda tanácsért pár bejegyzés erejéig, talán középiskolás volt. Rá pár napra írt az apja, hogy meghalt a lánya, öngyilkos lett és azért írt a topikba, mert a lánya meghagyta neki (valószínűleg búcsúlevélben), hogy írja meg a topikba, hogy megtette. Eléggé megviselt olvasóként és most is, ha rá gondolok.

[ Szerkesztve ]


Rodzser Mór
(senior tag)

"szóval csak teherként létezem."

Ha javasolhatom, ne mások megítélése szerint gondolja az életre. Mert akkor szinte mindenki rosszul érezhetné magát a bőrében emiatt.


syberia
(veterán)
Blog

2021

2023

Láthatóan megromlott az egészségi állapota, 2 év alatt ekkora változásnak komoly oka kellett legyen. A média öngyilkosságról ír, de a halál okának megállapítása nem firkászokra tartozik, a halottkémi jelentést megvárom. (Bár kétlem hogy nyilvánosságra hoznák bizonyos érdekek védelme miatt. )

üzenetek