Szeretném, ha Mi NŐK is megbeszélhetnénk a felmerülő kérdéseket, dolgokat, problémákat, egy olyan topikban, ahol majdnem Férfi mentesen tudnánk egymás között csevegni. Megbeszélni, hogy látjuk a Férfiakat Női szemmel ... vagy csak egyszerűen összegyűjteni egy csoportba a Lányokat, Nőket, Asszonyokat Akik itt részévé válnak a Ph! Világának!

Jó ötlet!

Nem tudom, hogy pontosan mire gondoltál azzal, hogy hogyan látjuk a férfiakat női szemmel. Én mindegyiket másnak látom. Van olyan, aki aranyos, kedves, imádnivaló figura, de sajnos olyat is ismerek, aki tökéletesen elvakult önnön tökéletességétől. Azért a legtöbb a két véglet között van.

Szóljak egy pár hölgyismerősnek, akik itt vannak PH-n? Én is csak véletlenül találtam meg a topikot.

Köszi!

Igen, az jó lenne, megköszönném, ha szólnál. Hátha össze tudnánk szervezni egy jó kis csajos társalgást.

Szívesen látok - látunk itt minden Nőszemélyt!

Vagyunk egy páran, ahogy én is beolvasok ide - oda, de a Srácoknak, Férfiaknak annyi topik van, ami inkább Róluk - Hozzájuk szól. Persze a szakmaiakhoz Mi is hozzá tudunk szólni, ha értünk az adott Fórumhoz, de nem találtam olyan, ami kifejezetten annak a kevés Nőnek szólna inkább, Akik itt vagyunk. Én már próbáltam az Apukás topikhoz hasonlóan, Anyukásat is indítani, de nem sok sikerrel eddig.

Nem pont a Férfiakról gondoltam én beszélgetni, de próbáltam írni alternatívákat, hogy miről is dumcsizhatunk. Hiszen Nekik van topik a Nőkről, Nőügyekről. Elvégre Nekünk is lehet és kell is, hogy legyen véleményünk, tapasztalatunk, kérdésünk ... stb.

[ Szerkesztve ]

Az Anyukás topikot láttam, de mivel nem vagyok és nem is leszek soha anyuka, ezért nem mentem oda, mivel nincs hozzá közöm.

Részemről nyitott vagyok mindenfélére, úgyhogy most már csak az kell, hogy legyen téma. Jöhet pasielemzés, ezoizé, kutyamacska, meg még elég sok minden. Ellenben nem vagyok képben pletykák, divat és smink témában, az nem az én profilom. Számomra ismeretlen témákban is szívesen olvasgatok mindenfélét egy bizonyos határig.

Most nemrég szóba került társaságban a férfiak viselkedése című témakör, hát elég érdekes dolgokat hoztunk össze.

Akkor én belevágok. Ez nem a pasikról fog szólni, hanem a nőkről. Csak egy gondolat.

Engem mindig megdöbbent a női rosszindulatúság. (Legutóbb tegnap találkoztam vele.)Hihetetlen, hogy bizonyos lányok, nők egyszerűen nemtudnak meglenni negatív, kötözködő, ironikus beszólások nélkül. Engem ez borzasztóan idegesít. Sosem voltam körülvéve igazi barátnőkkel, kevés volt, akikkel jól ki tudtam jönni hosszútávon. Ilyen szempontból sokkal jobban kijövök a pasikkal, mert náluk ezt nem tapasztalom.

Ti hogy vagytok ezzel?

Ismerős érzés.

A nők szerintem is sokkal rosszindulatúbbak tudnak lenni, mint a férfiak. Jobban ismerik a sebezhető pontokat, és gonoszul pont oda szúrnak, ha olyanjuk van. Gusztustalan.

Alapvetően én is eléggé ironikus és szarkasztikus humorral vagyok megáldva/megverve, de ebből nem szokott sértődés lenni, mert simán észre lehet venni a különbséget a viccelődés és a komolyan kekeckedő megjegyzések között.

Nekem sem volt soha túl sok barátnőm. Régen, még általánostól érettségiig volt egy, akiben aztán sikerült hatalmasat csalódni. Mindennek elmondott a hátam mögött, és én hülye, nem hittem el azoknak, akik mondták. Amikor rákérdeztem nála, azt mondta, hogy mindig az volt velem a baja, hogy én jobb anyagi körülmények közé születtem, és neki megalázó volt, hogy mindig jött velünk nyaralni, és ugyanazokat a dolgokat ő is megkapta, amiket én. Vajon miért nem szólt, hogy bántja valami? Akkor sem értettem, most sem értem, és nem is fogom soha megérteni.

Most van egy és két fél barátnőm. Az egész példány egyértelmű, mindenben ott van, ahol lennie kell egy barátnak. Az egyik fél (E) mostanában kezd visszaminősülni, mivel néha nyavalyog, hogy mostanában nem vagyok vele annyit, mint régen. Alig két hónapja lett valakim, ezért nem érek rá annyira, mint előzőleg, és ez néha kötözködésre ad okot nála. A másik fél pedig még nagyon friss ismeretség, de szerintem előbb-utóbb egész lesz belőle.

A pasikkal tényleg egyszerűbb a dolog, de egy igazi csajos beszélgetést azért nem tudnak pótolni. Nekem is volt régebben több fiúbarátom, de ők már mind megnősültek, úgyhogy szépen elmúltak a dolgok.

Soha ne mond, hogy soha!

Láttam én már olyat, hogy megmondták a csajszinak, hogy többé nem lehet gyermeke, mégis várandós lett, igaz elég sokára korban is és rengetegedik próbálkozásra, de gyönyörű, egészséges kisfia van, köszöni szépen!

Én is szívesen csevegek számomra ismeretlen témákról is, hiszen abból is tanul az Asszony - Nő!

Én viszont állatos témákban nem vagyok nyerő. Valahogy szeretem magam távolabb tudni tőlük, mint a közelükben. Betartom a három lépés távolságot. Egyszer egy ismerősömmel való beszélgetés közben világosított fel, hogy lehetséges valami miatt alakult ez ki korábban. Vissza is vezettük egy nem túl jó élményre egy kakassal való találkozásomkor.

Üdvözöllek Dylen!

Végre egy kis csajos csevej.

Igen, én úgy tapasztalom a környezetemben, hogy a Nő a Nővel vagy nagyon megérti, átérzi a problémáját, vagy teljesen kifordul magából és egy másik Nőnemű társán próbálja megtorolni az elszenvedett sérelmeit, vagy néha az is elég, ha kifogod, hogy Neki rossz napja van!

Nem arról van szó, hogy nem lehet, hanem arról, hogy nem akarom, hogy legyen. Nem nekem való.

Állatokkal kapcsolatban valóban nagyon meghatározó tud lenni egy rossz élmény, már sokszor hallottam ilyet. Velem valahogy másképp történt. Egy kutyát akkor kezdtem simogatni, miközben evett, és megkaptam az arcom. Összevarrták, és délután már mentem is a szomszéd kutyihoz játszani. Voltam úgy 3-4 éves. A seb szerencsére egyáltalán nem látszik, már azt sem tudom, melyik oldalon volt.

Szerintem az anyaság minden nőnek "való" Persze lehet valakinél ez később alakul ki, mint általában, bár én is olyan fázisban vagyok, hogy nekem soha nem lesz

Üdv Mindenkinek Köszönöm a meghívást Timocicu

Szia Te Drága!

Ezer éve nem hallottam Felőled!

Üdvözöllek itt! Remélem sűrűn írsz majd Nekünk!

Welcome, welcome!

Szerintem meg nem, de ezen nem fogunk összeveszni. Én kb. 20 éve vagyok abban a fázisban, hogy nekem nem lesz, úgyhogy nem hiszem, hogy változni fog a dolog. Már kényelmesen abban a korban vagyok, amikor nem egészséges belevágni ilyesmibe. Anno, gyerekként sem rajzoltam soha házikót, apukát, anyukát meg gyereket a képekre. Nálam volt a ház, kutya, macska, és kész.

Értem, Te így érzed. Szíved joga!

Nekem annak idején, ... 197. voltam vagy 2 éves, kint legelésztek a baromfiak, mit ad Isten a kakasunk kinézte a piros nagy bojtos sapimat, hogy neki épp ott kell kapirgálni, így szépen felrepült a buksimra ...

Erre tudom csak visszavezetni, hogy én nem rajongok az állatokért.

Így már érthető a negatív rajongásod. A négylábúak azért mások, főleg a cica meg a kutya. A madarakért én sem rajongtam soha.

Én már úgy összességében fent tartással fordulok minden állathoz. Legyen az kicsi vagy nagy, állat és kész!

Nekem is elég sok állat van, amivel nem szimpatizálok: darázs, szúnyog, krokodil, kígyó...

Na, nálam a szőrösök viszik a prímet: egér, hörcsög, tengerimalac, patkány, görény és társaik, egyszerűen undorodok tőlük.

De a pókokat nem ütöm - nyomom agyon, megfogom kézzel és kirakom a lakásból. Szúnyogot leütöm és a darazsat, volt is nem kevés belőle a gázóra szekrényben a nyáron.
Krokodilhoz és kígyóhoz kézközelben még nem volt szerencsém, így nem nyilatkozom. Viszont emlékszem, anno kert ásózások alkalmával, előszeretettel gyűjtöttük a gilisztákat a pipiknek, gyermekfejjel.

Erre rengeteg béka szokott lenne, a piszkok még a lakásba is beugráltak, ha nyitva maradt a bejárati ajtó. Szemeteslapátra rá és ki az ajtón, de a lelkükre kötöttem, hogy nem visszajönni!

Szőrösökből én a kicsit nagyobbacskákat azért kedvelem, pl. kutya és macska. Szerintem ha látnád a kutyámat, Te is rájönnél, hogy ezek között is van szerethető példány. A kutya mopsz márkájú, tökéletesen idióta, mindenkit imád, és körbe-körbe forog a lelkesedéstől, ha valaki foglalkozik vele.

A pókokat én sem bántom, de azért nem kézzel teszem ki őket, hanem letakarom egy pohárral, alácsúsztatok egy papírlapot, és úgy ügyeskedem ki őket az udvarra. Egyszer simogattam kígyót és krokodilt, bár mindkettő elég pici volt. A kígyónak nagyon jó meleg a bőre, és selymes is.

A mindenféle csúszómászókat nem szeretem megfogni.

Biztos ari, de se kicsiben, se nagyban nem bírjuk kölcsönösen egymást. Ezt valahogy meg is szokták érezni.

Amúgy én a felsoroltakat és közvetlen fajtatársaikra értettem az undorodok tőlük kifejezést!
A többi állattal, szőrössel, bőrössel, tollassal, stb csak fenntartással vagyok. Bár tekim és halaim voltak. Talán más sem.

[ Szerkesztve ]

Jaj, de édes! Nem lehet túl könnyű megkülönböztetni az elejét a hátuljától.

Nem szereti a szőrösöket. Nem értem. Én el sem tudnám képzelni az életem kutya nélkül.

Tudod ...
Kinek a pap, kinek a papné ...

Amúgy én is írtam, hogy ari a kutyu.

[ Szerkesztve ]

Igaz, nem is bántottalak érte, de akkor sem értem. Mondjuk velem kapcsolatban meg azt nem szokták érteni, hogy nem akarok-akartam gyereket.

sebaj, mi imádjuk helyetted is

(#21) aggleány: azért meg lehet különböztetni, ha áll. az eleje ugat
fektében már nem könnyű, de itt azért még látszik, melyik az eleje:

[ Szerkesztve ]

Fel sem tettem a kérdést, de 1:1!

Ugye hogy ugye?

rétisün

Na, szépen vagyunk! Legalább ő nőnemű lenne, akkor rögtön tudnék mire hivatkozni.

[ Szerkesztve ]

De azért ez nem vérre megy.
Te más véleményen vagy és kész. Nem vagyunk egyformák.
De Te belátod!

Persze, hogy nem vérre megy! Miért, van olyan, aki nem hajlandó elfogadni, hogy ha Te másképpen gondolod a dolgokat? Na jó, sajnos tudom, hogy rengeteg ilyen ember van.

Én nagyon szeretem az állatokat, kutyám és macskám sok volt, viszont a gyerekekkel nem tudok mit kezdeni Ha ismerősök mutogatják a frissen született gyereküket egyszerűen nemtudok mit mondani. Mások gügyögnek és babusgatják, engem pedig totál hidegen hagy. Talán majd egyszer

Na végre, egy sorstárs! Én is pont így vagyok ezzel a dologgal, de ne nagyon reklámozd, mert Te leszel a szemét érzéketlen dög.

Már miért?

Ti így látjátok, biztos nem véletlen. Nem lehet Mindenki ugyanazon a véleményen. Lehet nem csak Ti vagytok így ezzel a kérdéssel, viszont Ti fel is meritek vállalni, hogy így gondoljátok!

Persze, biztos van rossz tapasztalat, de nem Mindenki ítél el ezért Benneteket!
Én tuti

Tegnap sütöttem tortákat egy gesztenyéset itthonra és egy gyümölcstortát az oviba, már nagyon várta a szülinapját a fiam. Itt szokás bevinni, így mi sem akartuk kihúzni magunkat. Csütörtökön farsang is lesz.
Jól kitaláltam, hogy mi legyen a fiacskám, sikerült is rábeszélnem. Mivel nem vagyok egy nagy varró zseni, ez nagyon praktikus és egyszerű.

Erre itt a szülinapja napja, reggel elkezdenénk készülődni ...
Van egy csomó apró piros pötty a hátán egyelőre csak, bárányhimlő járvány van az oviban, sikerült elkapnunk ... , azt mondja, Ő bárány foltos.
Mindjárt lett is sírás, hogy most mi lesz az ovis tortával és , hogy fog Ő beöltözni a farsangra?
Hát sehogy, mondtam Neki, majd itthon farsangozunk.

[ Szerkesztve ]

Te toleráns vagy az ilyesmivel szemben, de nagyon sokan nem azok. Engem már többször elmondtak mindennek, amikor szóba került, hogy nem szeretem a gyerekeket. Azóta nem is mondok ilyesmit, mert nem óhajtok vitát nyitni a témában. Van, aki a kutyákat nem szereti, van, aki a gyerekeket, és kész. Részemről legalábbis.

Szegénykém! Biztos nagyon készült a farsangra. Mi lett volna, ha nem "bárányfoltos"?

Próbálni kell elkerülni az ilyen eszmecserét, tartózkodni az ilyesmi témától, hogy elkerüld a rossz megjegyzéseket, okoskodást.

Bár Ő nagyon pókember vagy pingvin szeretett volna lenni, de nemrég vettem Neki baráti áron egy aukción, " ugró lovas " kezeslábast - overált ezért gondoltam vagy autóversenyző egy kormánnyal és egy bukósisakkal vagy autószerelő a kis szerszámos ládájával. Már volt nyuszi a bölcsibe és csizmás kandúr kiscsoportban. Büszke is vagyok rá, mert én készítettem Neki a rucikat, és a kiegészítőket, füleket, farkincákat, de most nem volt kedvem varrogatni. Én nem szeretem a kölcsönzött vagy készen vett jelmezeket, vagy készítek valamit vagy ne más ügyességével kérkedjek.

Az jó, ha tudsz varrogatni, nagyon praktikus lehet időnként. Abban teljesen egyetértünk, hogy a saját csinálmányával dicsekedjen az ember.

Szerencsére engem még nem kritizáltak emiatt. Amúgy sem jellemző a környezetemben, hogy a hasonló korú nőknek gyerekük/családjuk legyen. De ha kellene biztosan ki tudnék állni magamért, mert a gyerekpártiak azzal jönnek, hogy ez a normális, az elvárt, szerintem viszont nem úgy kell élnünk, ahogy elvárják, hanem csak annak legyen gyereke, aki tudja majd szeretni és képes elég önzetlen és önfeláldozó lenni

Nekem is csak egyetlen barátnőmnek van gyereke, de ő nem korlátozta le magát arra a témára, hogy mi van a gyerekkel. Amúgy hidd el, hogy jobban jársz, ha nem is említed, hogy Te nem akarsz gyereket, mert kezdésnek hülyének néznek, utána meg jön a kioktatás, hogy az miért fontos, és hogy egy nőnek az a dolga, meg a legjobb dolog a világon stb. Nem mondom, hogy nem az annak, aki úgy érzi, de azt elvárom, hogy ha én nem szidom azokat, akiknek gyerekük van, akkor ők se szidjanak engem azért, mert nekem nincs.

Ma például hazafelé egy gyerek folyamatosan üvöltött a vonaton, és a kedves anyuka meg sem próbálta csitítani. Két megálló után már egyedül ültek a kocsiban, mindenki elment egy másik kocsiba. Az ilyen embernek minek gyerek? Nem volt egyértelmű, hogy letojja, hogy üvölt a gyerek, vagy csak egyedül akar maradni a kocsiban.

Lehet anyuka füldugóval a fülében közlekedik.

Erre nem is gondoltam, de jó öltet!

Sajnos ezek a dolgok mára elhalványultak. Alapvető lenne, hogy odafigyeljünk a másikra, vagy legalább tekintettel legyünk a környezetünkre, na de manapság ez egyre inkább eltűnik. Én péládul azt nem szeretem, hogy egy anyuka alanyi jogának érzi azt, hogy mivel ő gyerekkel van, mindenben elsőbbséget élvez. A sorban a kasszánál, a buszra felszállva és ha ebben egy picit is megpróbálod gátolni, akkor elővesz egy hihetetlen flegma stílust, amiért legközelebb tényleg belegondolsz, megéri-e

[ Szerkesztve ]

De van a másik verzió is, amikor kellemetlen érzés, ha előre engednek a picivel, mert nem akarsz visszaélni az emberek figyelmességével.

Na, ők azok akik megköszönik és lezárják egy kedves mosollyal, az egészen más

Teljesen igazad van, ez nekem is nagyon érdekes hozzáállásnak tűnik. Én is azt látom (sajnos majdnem mindig), hogy a gyerekkocsival vagy kisebb gyerekkel lévő kedves anyuka megy, mint a tank, mindenkit félrelök, lazán nekem tolja a kocsit vagy átmegy vele a lábamon, és még ő néz rondán. Párszor már bocsánatot kértem, de még akkor sem vették észre magukat. A fene sem érti.

Természetesen én is udvariasan előreengedem a babakocsis anyukákat, vagy a kisgyerekkel lévőket, ugyanúgy, mint az időseket, de azért az elég pofátlanság, hogy ezt el is várják. Természetesen tisztelet a kivételnek, mert olyat is láttam már. Egyszer. Több éve.

Örülök, hogy nyitottatok női topicot is... Nekem a párom függője az oldalnak... Nem kicsit...nagyon... Én egy pályakezdős témánál éreztem úgy, hogy írnom kell és akkor regisztráltam...

Majd belejössz Van itt nőknek is sok érdekesség..

Ha úgy érzitek, akkor szavazzatok a nővéremre, hogy ő lehessen Miss Natural 2012!

[link]

Alul "Stem op deze foto" -hoz email cím, ahová linket kaptok és arra katt! Köszi

Úgy látom lelassult a forgalom ebben a topicban Én is úgy "kerültem ide", hogy a barátom Ph! függő . Szerencsére azért rám is bőven fordít időt, bármennyire is vonzó ötletnek tűnik 0-24ig processzorokról, moddingról, stb. olvasni. (Bár hozzá kell tennem, mostanában én is egyre lekesebb vagyok, főleg mióta segítettem neki a gépháza moddingolásában )
Minden lány a párja által ismerte meg a Ph-t, vagy van, aki csak kedvtelésből jött fel először?

Én saját jogon kerültem ide, mivel "telefonbuzi" vagyok. Először csak a szakmai topikokban voltam jelen, de egy ideje benézegetek a nem szakmai oldalakra is.

Egy topiktalin ismertem meg a barátomat.

Mi lett a szavazás eredménye??

Szabad érdeklődni?

[ Szerkesztve ]