Igazából se egy búsulós, se egy "utáljuk a szőröstalpú románokat" nappal nem lennénk előbbre. Azzal lennénk előbbre minden téren, ha gazdaságilag és diplomáciailag is toppon lennénk, hogy a helyi románkodó klozetnácikat ne érje meg kiszolgálni a Magyar Nagy testvér mérhetetlen jóindulatának elvesztéséhez képest.
Magyarországon is nem hogy a német kisebbség korlátozva van bármiben, de ha Mutti egyszer letelefonál, hogy az Orbán másnap bajor népviseletben, németül köszönve menjen be dolgozni, a kisebbségükkel való együttérzését kinyilvánítandó, akkor olyat fog jódlizni hogy a Parlament zeng tőle , és nem áll le az öklét rázni hogy márpedig mi nem fekszünk le Brüsszelnek, és mi egyébként is Jézus, a Párthus királyfi vére vagyunk.
Igazából tökmindegy melyik Turul szült, és Brüsszelnek nem is fekszünk le, de a német multiknak naponta kétszer is, vagy ahogy a méltóságos urak épp óhajtják, mert ez a realpolitik, nem a propaganda hazugsága.
Amekkora szemétrakást Csau hátrahagyott, simán hozni kellett volna a gazdasági dominanciát feléjük. Egy erős Magyarországgal szemben maga a román vezetés ült volna széljobb szájára, a sokat siratott autonómia meg EU csatlakozási ajándék lett volna a megértő és elfogadó örök barátságunk hálájaként.
De úgy, hogy sokkal mélyebbről indulva elhúznak mellettünk, hát, koldusbotról fél marék Leopárdot csörgetve max kiröhögnek a pajtások, de az óvónéni meg még fel is képel a rossz magaviseletért.
[ Szerkesztve ]