üzenetek

hozzászólások


Cifu
(nagyúr)
Blog

A cikk nagy jó lett, gratula érte! :)

Viszont:

"2. „Hogy lehet az, hogy ennyire nem volt légvédelme Karbakhnak?”

Volt légvédelme, de egyrészt hagyományos repülőkre volt tervezve, nem drónokra, amelyek kisebb sebességgel, más magasságban repülnek, és a méretük is jellemzően kisebb, másrészt általánosságban is nagyon elavult, szovjet technika volt (pl. S-300), a pénzhiány miatt nem tudtak modernizálni. (Ez is benne van a cikkben.) Mellesleg az azeriek az örmények légvédelmi állásainak egy részét is bemérték és megsemmisítették drónokkal."

Ezt egy ici-picit tisztázni kellene, mert már elnézést, de messze nem ad pontos képet a helyzetről:

1.: Örményország nagy magasságú légvédelmi rakétarendszere 3 vagy 4 (ellentmondó források) osztálynyi Sz-300PM tesz ki. Az Sz-300 önmagában egy nagyon félrevezető megnevezés, mivel eléggé zavarbaejtően az oroszoknál eleve két fő, teljesen eltérő légvédelmi rakétarendszert is Sz-300-nak hívnak (az Sz-300V csapatlégvédelmi, és az Sz-300P területvédelmi légvédelmi rendszer (van egy harmadik is, az Sz-300P tengerészeti változata, az Sz-300F). Az Sz-300P és V annyira nem egy ívásúak, hogy még a gyártó is különbözik (a V-t az Antej cég gyártja, a P és F változatot az Almaz).

Az Sz-300PM az 1980-as évek közepi csúcstechnológia, 5V55 rakétájával nagyjából 90km-es megsemmisítési zónája van. A PM család következő lépcsőfokai a PMU, PMU2 és az Sz-400 (alias Sz-300PMU-3) alváltozatok.

Önmagában az Sz-300PM nem lebecsülendő ma sem, de tény, hogy mára már nagyjából mindenki kiismerte és elavultnak tekinthető rendszer.

2.: A második vonalban ott találjuk az Sz-125 Pecsora-M rakétarendszert, ami ugyan egy elavult rendszer szintén (az 1950-es évekből gyökereztethető), ám folyamatosan felújították, és ez az adott rendszer az 1980-as években még igen potens volt (robotrepülőgépek ellen fejlesztették tovább). Hogy nem szabad lebecsülni, azt az USAF is megtanulta, egy ilyen rendszer export változata lőtte le Szerbia felett azt a bizonyos F-117A lopakodó bombázót 1999 március 27-én. Ennek a rendszernek nagyjából 35km a hatásos megsemmisítési zónája.

3.: A második vonalba tartozik a 2K11 Krug csapatlégvédelmi rendszer, ezekből nagyobb mennyiséggel bírnak az Örmények, és bár szintén elavult rendszer, de képes az optikai célrávezetésre, tehát olyan célok ellen is bevethető, amely radarral nem sikerült valamiért követni (akár mert a cél radarkeresztmetszete túl kicsi, akár mert az ellenség radarzavarást használ). A Krug rendszer maximális megsemmisítési zónája 55km.

4.: Örményország több 9K317 Buk-M2 csapatlégvédelmi rendszerrel is bír ( [2016-ban látták meg először] ), ami azért említésre érdemes, mert maga a Buk rendszer ugyan nem új (az 1970-es évek végi csúcstechnika volt), de a Buk-M2 egy nagyban modernizált, az 1980-as évek végi, 90-es évek eleji szinten nagyon is potens rendszer. Az effektív hatótávolsága nagyjából 50km körüli.

5.: Ezeken kívül a rövid távú csapatlégvédelemhez hozzá tartoztak a 9K33 Osza (sajnos nem tudom, pontosan melyik alváltozat) és a 9K35 Sztrela-10 önjáró légvédelmi rakétakomplexumok. Mindkettő az 1970-es éveket képviselte, nagyjából 5km hatótávolságúak, akár radarbefogás nélkül is képesek célpontot leküzdeni. Noha nem modern rendszerek, de nem lebecsülendő egyik sem, mivel képesnek kell(ene) lenniük ellenséges drónok elleni harcra. A legfőbb hátrányuk a viszonylagosan rövid hatótávolságuk.

6.: Plusz Örményország bírt TOR-M2KM önjáró rövid-hatótávolságú csapatlégvédelmi komplexummal, ami nagyon modern és veszélyes rendszer, nagyjából 15km-es megsemmisítési zónával.

Szóval már bocsánat, de korántsem igaz, hogy az Örmény légvédelem (még akár a vadászgépek és egyéb rendszerek nélkül is) önmagában elavult és rosszul felszerelt lett volna. Hiába elavult az Sz-300PM, a Krug vagy az OSzA rendszer, ezek még így is veszélyt jelentenek a légierő eszközeire és az ellenséges légierő (és tüzérség) számára elsőszámú célpontok, hiszen akadályozzák a légtérben való működést. A leginkább hátráltató tényező talán a felderítő radarrendszer általános elavultsága volt, mely főleg P-40 radarokra épült. De ez nem magyarázat arra, hogy az amúgy teljesen önállóan dolgozni képes TOR-M2KM vagy OSzA rendszerek ne tudjanak megfelelő ellenállást kifejteni.

Hogy mégis ilyen hatástalan volt az Örmény légvédelem, nagyjából a következő okokra vezethető vissza:

1.: Az Azeriek nagyon nagy hangsúlyt fektettek a drónok használatára. Már több évtizede téma, hogy mennyire megfordítja a légtér feletti uralmat a drónok használata, és az Azeriek nagyon is komolyan vették ezt a fejlesztési irányt. Sok és sok féle drónjuk volt.

2.: Az Örmények viszont nem fordítottak kellő figyelmet az ezek elleni megfelelő felkészülésre. Az információkból nehéz összerakni, de a személyes véleményem az, hogy egyszerűen az Örmény légvédelem rosszul megszervezett, rosszul vezetett, nem megfelelően kiképzett és nem kellően motivált személyzet miatt volt ennyire vesztes ágon. A Szerbiai légi háborúba a szerbek találékony és hatékony ötletekkel többször is nagyon meg tudták keseríteni a világ legfejlettebb és legmodernebb légierejének (USAF) az életét. Nem tudták megállítani őket, de komoly ellenállást tudtak kifejteni. Az Örményeknél semmi ilyet nem láttunk. Sem leleményes használatot, sem improvizált harcászati eljárásokat, sem más olyasmit, ami a megfelelően felkészült hadseregnél elvárható. Ennek mintapéldája az örmények egyik TOR-M2KM megsemmisítése volt ( [videó erre] ), a jármű látszólag magányos, nincsenek körülötte más légvédelmi egységek ( amelyek segítették volna a feladatát, védelmét, akár csak ZsSzU-23-2 gépágyúk ), miközben elvben képes lehet egy drón leküzdésére ( az Orosz TOR légvédelmi rendszerek beérkező rakéta-sorozatvető-rakétákat is lőttek le Szíriában ), egyszerűen behúzódik egy garázsba (?), amely végképpen megfosztja minden képességétől.

3.: Ugyan csak feltételezés a részemről, de élek a gyanúval, hogy ahogy a cikkben is volt, az Örmények egyszerűen nem gondoskodtak megfelelő álcázásról és ellen-tevékenységekről. Ez nagyban megkönnyítette az Azeriek dolgát. Szintén feltételezés, de erősen sejthető, hogy az Azeriek élénken használták a műholdas (piaci alapon elérhető) felderítést.

A fentiekből következik, hogy a felkészült Azeri drón-csoportok a felkészületlen Örmény légvédelemmel szemben nagyjából kacsavadászatot rendeztek. Csúnya eset, na...

[ Szerkesztve ]

üzenetek