Személyhívóknak az volt a jelentősége (főleg azokban az években, amikor még nem volt rendes mobil lefedettség és ez pl. amcsiban elég sokáig így volt), hogy olyan frekvenciákon, amiknek valamilyen okból meg volt oldva a teljes területre a terjesztése, tudtak pár karakteres üzeneteket küldeni. Amiatt, hogy gyakran másztak bele más rendszerekbe, a kiépítése sokszor olcsó volt.

Például valamelyik okos kitalálta, hogy a sztereó rádiókban használatos sztereó pilotjel frekvenciája fontos csak a rádiózás szempontjából, az amplitúdója nem, ezért arra rá lehet ültetni adatfolyamokat. Így mindenhol, ahol a rádiózás céljára kiépítettek már egy műsorszóró hálózatot, triviálisan lehetett személyhívó szolgáltatást intézni. Pl. simán lehetett személyhívó rendszert üzemeltetni mondjuk egy középhullámú vagy urh sávú rádió mellett, az üzenetszórás költségei nélkül. Ehhez persze olyan országra volt szükség, ahol még a sivatag közepén is volt pár méterenként vezetékes telefon, megkaptad üzenetben, hogy ki keresett és vissza tudtad hívni.

Mostanában ezt a megoldást rds-re, tp-re és tmc-re használják, vagyis amikor a rádiód kiírja, hogy x mhz-re hangoltál, majd hirtelen átvált, hogy ez sláger, esetleg elszalad rajta az éppen futó adás hívható telefonszáma (rds), vagy szól a rádió, hogy kapcsold le kicsit a cd-det, mert éppen közlekedési információ megy a rádióban (tp), vagy real time dugóinformációt tolnak bele a navigációs cuccodba (tmc).