Igaza lehet anyukádnak.

Anyukád igazát nem vitatom, működik a dolog.

Én valahol kivétel vagyok. Mikor még terveztem, a sors állandóan közbeszólt. Aztán leszoktam a tervezgetésről. Ha egyszer meg vagyon írva életem a sors könyvében, ám legyen úgy.
Ha nem is vagyok sikeres, panaszra semmi okom, kivéve a lelki eredetű baj(oka)t.

Ha megnyerném a lottó ötöst, tuti nem lennék koldus tíz év múlva. Akkor is csak egy szám lenne, tehát nem zabálnám kilószám a kaviárt, nem innék drága pezsgőt. Armani öltöny sem kéne, beérném egy kisautóval is.
Nem kuporgatnék, de nem is pazarolnék.

Btw. ezt anyukámtól hallottam, de persze nem az ő agyszüleménye, ő is (meg utána én is) könyvekben olvastuk, és nem egy, nem két dollármilliomos,-milliárdos leírta, hogy ő igenis, így érte el céljait. Későbbiekben majd történetet is leközlök erről.

Én kocsmát nyitnék (Persze betartva az aranyszabályt: Kocsmáros saját kocsmájában nem iszik )

Szerintem az is fontos hogy ne elszállt céljaink legyenek hanem olyanok amiket küzdés árán el lehet érni azért

Nyilván az is fontos, hogy rövidtávra elérhető célokat alkossunk, de hosszútávra nyugodtan tervezhetünk (pl. életcélnak) nagyobbb dolgokat is.

jó írás

mondjuk én nem adnék 50 misit barátilag 2-3at mondjuk persze alapból nem lottózok szóval ez mindegy tulképp

Okos anyukád van!

Várom a cikket a "példaképekről". (Én is sok ilyesmit olvastam már, és gondoltam rá, hogy közzé kéne tenni, de túl sok munka. Megvárom a tiedet, aztán hozzászólok majd..talán )