Hirdetés

üzenetek

hozzászólások


tlala
(őstag)
Blog

Izgalmas, nívós és nagyon olvasmányos cikksorozat volt, köszi.

[ Szerkesztve ]


nullpoint
(senior tag)

Utoljára gyerekként a havi pókember újság megjelenéseket vártam ennyire mint ezt a heti sorozatot :D Elkezdem olvasni és szinte azonnal véget is ér :D (igen végig lapozom minden oldalát az írásnak :D )


Cifu
(PH! nagyúr)
Blog

Még nem tudták hogy az N1 holdrakéta (vigyázat spoiler! :-) sose lesz jó és buknak mindent.

(Vigyázat, Spoiler!) Azért várd ki a végét, én kicsit más színben látom ezt a bizonyos N1 dolgot. ;)

De így utólag okoskodva, nekem úgy tűnik hogy több UR-500K/Proton rakétával képesek lehettek volna megoldani a holdutazást.

Ezt kétlem. Még 1962-63 környékén kellett volna elindítani a holdprogramot, teljes mellszélességgel és biankó csekkel. Vagy kizárólag Koroljov, vagy kizárólag Cselomej irányítása alatt. Akkor talán...

Eleve probléma (volt), hogy 1969 nyarára még az LK Holdkomp és a 7K-LOK űrhajó sem készült el. Hiába lett volna ott hát a kész N1, vagy akár több UR-500K, ha nincs, amit a Holdra vigyen...

Az amerikaik után már nem is volt politikai szándék szovjet holdutazásra ha jól tudom.

Így ebben a formában nem teljesen igaz, tartós Holdbázisra volt támogatás. Egy ideig. Aztán a prioritások megváltoztak...

Csak innét nézve óriási erőforrás pazarlásnak tűnik kifejleszteni egy óriásrakétát (Saturn,N1) amit aztán semmi másra nem használnak "csak"holdutazásra aztán kukázzák.

Csakhogy eredetileg sem a Saturn, sem az N1 fejlesztése nem úgy indult, hogy na, az 1970-es évek elején kukázzák mindkettőt. Az amerikaiak Holdbázisokról, űrállomásokról, Mars-repülésekről álmodtak. Koroljov az N1-et eredetileg Vénusz- és Mars-repülésekre szánta, a 75 tonnás TMK űrhajóval (erről az előző részben írtam).

Aztán a sors úgy hoztam, hogy amerikában az űrrepülőgép "vitt mindent", a szovjetunióban meg Glusko, akit két év alatt lassan helyre tett Usztyinov és Andropov, hogy valójában neki is űrrepülőgép kell... :)

Főleg manapság amikor már akár újra is fel lehet használni az első fokozatokat.

Ez nem új találmány, már az 1960-as években gondolkodtak a lehetőségről, de akkor (még) nem volt égető a pénzprobléma, csak az, hogy a célt elérjék. Tehát nem foglalkoztak vele. Mikor a pénzprobléma égető lett, már nem volt lehetőség igazán foglalkozni vele, és hát az űrrepülőgép teljesen újrafelhasználhatónak indult, szóval úgy gondolták, hogy ezzel már nem kell foglalkozni...

Videó 1963-ból, arról, hogy a Saturn I első fokozatának 1:12 arányú makettjét helikopterről ledobva tesztelik felfújható siklóernyős visszahozatalról. Aztán azt mondták, hogy erre nincs idő, ne foglalkozzatok vele.

Itt egy kép arról, hogy képzelték el a Saturn V. rakéta első fokozatát (Saturn IC néven ismert akkor) ejtőernyővel a tengerre visszahozni:

Még az űrrepülőgép-programnál se engedték el, mivel felmerült, hogy a Saturn IC első fokozatot szárnyakkal és futóművel (sőt, pilótafülkével) ellátva gyorsítófokozatként lehetne használni, amely a kiürülése után visszavitorlázik majd az indulási helyre:

[ Szerkesztve ]


Elf
(újonc)

Köszi a tartalmas választ.
Elképesztő tudásanyagot és linkeket szedtél össze. Le a kalappal.
Még jobban várom a következő részt mert az N1-ről röviden azt tudom hogy bonyolult lett, megbízhatalan és kuka az egész. No de meglássuk te mit mondasz róla. :-)

Ez a vitorlázó Saturn fokozat teljesen új nekem pedig gyerek korom óta olvasok nézek mindent ami űrkutatás. Elképesztő milyen sok elgondolás volt akkoriban ami így vagy úgy de kukázva lett.
Mint holdbázisok is, pedig gyekekként mennyire bíztam bennük. :-)
Sajnos minden az ürrepülőre tettek de nem jött be. ( Olvastam az SG-n a cikksorozatodat. :-)


Cifu
(PH! nagyúr)
Blog

No de meglássuk te mit mondasz róla. :-)

Egy hét, és visszatérünk rá. ;)

Ez a vitorlázó Saturn fokozat teljesen új nekem pedig gyerek korom óta olvasok nézek mindent ami űrkutatás.

Ez a felfújható siklószárny nagyon népszerű elképzelés volt az 1950-es évek végén 1960-as évek elején, mivel bizonyos szintű irányíthatóságot és siklószöget adott, amit például fel lehetett (volna) arra használni, hogy ne a tengerbe plottyanjon a fokozat, vagy adott esetben az űrhajó. Rogallo-szárnynak is hívták a főtervezői (Gertrude és Francis Rogallo - kép erre) után. A Gemini esetében is gondolkodtak rajta, hogy a Groom Lake-i sóstóba térnének vissza vele, egyszerűbb, nem kell tengeri mentéssel foglalkozni, stb.

Azért a Gemini program esetében merült fel, mert a Mercury nagyon előrehaladott volt már ekkor és az ejtőernyő bevált már hasonló esetben, nem akartak kísérletezni új dolgokkal - épp elég volt összekalapálni a többi dolgot.

1961-től '63-ig számtalan teszt zajlott, de egyre nyílvánvalóbb lett, hogy a felfújható siklóernyő nem elég megbízható, olykor nem fúvódott fel rendesen, olykor szétszakadt a nagy szél hatására, és hasonló csúnyaságok történtek - amelyek végén a tesztkapszula ripityára tört a földbe csapódva. Először úgy indultak, hogy a második Gemini űrrepülésnél már siklóernyő lesz, majd elcsúsztatták a Gemini 10 útjára, aztán lehúzták a fenébe az egészet 1964-ben. A légierő a katonai Gemini űrprogramban még egy ideig tépelődött rajta, majd 1966-ban minden olyat töröltek a programból, ami nem volt tesztelve korábban, mondván, hogy a NASA már egyszer megcsinálta a kísérlet-és-hiba (trial-and-error) utat, tehát ami náluk nem működött, azzal már nem érdemes foglalkozni. Ez lett a Rogallo-szárny vége, később ha ilyesmit kerestek, inkább a paplanernyős megoldásokat preferálták, lásd X-38 / CRV program....


1995-ös teszt egy méretarányos makettel, amely a siklóernyő életképességét hivatott ellenőrizni

[ Szerkesztve ]


Elf
(újonc)

"Sok téma van még, amiről szívesen írnék, de az amerikai űrprogram relatíve jól "hozzáférhető" magyar nyelven is"

Most a legutóbbi komenteid ismeretében kérdezem hogy melyik forrást ajánlod az amerikai űrprogram ilyen mélységű megismerésére ahol pl ilyen siklózsárnyas nyalánkságokról lehet olvasni , akár angolul is.
Mert ilyen Cifusan részletes írás én nem ismerek. :-)


Cifu
(PH! nagyúr)
Blog

Most megfogtál... :(

A Rogallo-szárnyról például olvashatsz Deke blogon egy nyúlfarknyit, vagy például a modernwartech-en, utóbbi oldalon elég sok orosz / szovjet cuccról lehet olvasni amúgy.

Hogy aztán elég "Cifus"-e, azt majd eldöntöd magad. ;)


Elf
(újonc)

A Deke blog új nekem. Végig böngészem.
A másikat már "kiolvastam". Jófajta Cifu jellegű olvasmányok. :-)
Köszi!

[ Szerkesztve ]


MaCS_70
(PH! nagyúr)

Szokás szerint kiváló, hasznos írás -- nem lehetünk elég hálásak érte!

MaCS


edk-
(senior tag)

Testvérblogja: http://moonshot.blog.hu/


Crafter32
(őstag)

Élmény volt olvasni. Köszönöm


Joci10
(senior tag)

Egy kérésem lenne az 'illetékes'-hez: ha a hozzászólásomat törlöd, akkor legyél már olyan kedves, és jelezd felém, hogy törölted, és hogy miért (jöhet privátban is)! Köszi!

(Legalább a javítások megtörténtek, ahogy 1-2 emlékezetemben megmaradt elütésre ránéztem, így nem kell újra összeollóznom őket.)


BatchMan
(senior tag)

Köszönöm, ismét élmény volt olvasni.
Kiváncsi lennék a számítástechnikai háttérre. Ott is olyan kalkulátorok dolgoztak-e, mint a NASA-nál "A számolás joga /Hidden Figures/" c. filmben látható? Nyilván, de meredek belegondolni.


Cifu
(PH! nagyúr)
Blog

Ezzel az első epizódban egy mondatban foglalkoztam csak, a Luna-3 esetében egy vákumcsöves számítógépet, a Sztrela-1-et használták, amelyet a Szteklov Matematikai Intézet biztosított.

A számítások jó részét az 1960-as években még kézzel végezték, majd megjelentek először az analóg, majd digitális számítógépek azért. Az 1970-es években már általánosan digitális számológépekkel és számítógépekkel hajtották végre a pályaszámításokat.


serrin
(tag)

Köszönöm, ezt jó volt olvasni.


kcsa
(PH! kedvence)
Blog

A többiekhez hasonlóan én is köszönöm. :R

Bevallom a részletekben teljesen elvesztem, a típusszámokat és dátumokat már skippeli az agyam automatikusan :D

Ami kérdésként felmerült bennem, hogy az amerikaiak is ugyanennyi bénázást összehoztak? Mert egyelőre ott tartunk, hogy jelentős (rész- és egész) sikereket tartalmazó bruttó öt fejezetből nettó négy fejezet bukdácsolás, néhol a klasszikus orosz mentalitás miatt (lásd minőségbiztosítás, és a fentről tolt időpontok, rengeteg párhuzamos de meg nem valósult fejlesztés, stb.).

Nyilván a propaganda a sikereket tolja mindenhol... :)

[ Szerkesztve ]


Cifu
(PH! nagyúr)
Blog

Ami kérdésként felmerült bennem, hogy az amerikaiak is ugyanennyi bénázást összehoztak?

Elég sokat, igen. Arra nem vállalkoznék, hogy összemérjem a kettőt, és győztes hirdessek.

A teljesség igénye nélkül:

Mercury-Redstone 4: Gus Grissom űrrepülésénél a tengerre való leszállás után beindult az ajtót lerobbantó robbanócsavarok rendszere, és a nyíláson át pillanatok alatt megtelt a kapszula belseje, Grissom majdnem megfulladt, mert hiába jutott ki a kapszulából, az űrruhája is kezdett megtelni vízzel, és aláhúzta a súly. Végül nagy nehezen felkapaszkodott a helikopterről alálógatott mentőövre, és sikerült kihúzni a vízből.

Gemini-6(A): Ez lett volna az első dokkolás az Agena célrakétára. A terv az volt, hogy az Atlas-Agena elindul, majd utána indítják a Gemini-6-ot, és dokkolnak hozzá. Csakhogy az Agena hat perccel az indítás után felrobbant a levegőben. A Gemini indítást lelőtték, majd áttervezték úgy, hogy a Gemini 7 repülés közben fognak űrrandevúzni a másik űrhajóval (dokkolni nem tudtak volna). Csakhogy az indítóálláson a hajtóművek beindítása után másfél másodperccel leálltak - a legénység nem katapultált, szerencsére. Ugyanis a helyzet az, hogy a Gemini mentőrendszere katapultülés-elvű volt (a'la Vosztok), csakhogy tiszta oxigén légkörben. Ha katapultáltak volna, valószínűleg a legjobb esetben is meggyullad az űrruhájuk, és kérdés, túlélik-e egyáltalán az egészet a kis magasság miatt. Három nappal később viszont sikeresen elindultak a világűrbe, és randevúztak a Gemini-7-el.

Gemini-8: Neil Armstrong első űrrepülésénél miután összedokkoltak az Agena célrakétával, egy meghibásodás miatt az automatika folyamatosan működtetésbe hozta a kormányfúvókákat, ami miatt az űrhajó össze-vissza pörgött, egy ideig kézzel kompenzáltak, aztán nem volt már elég, ezért leváltak az Agena-ról, ám tovább folytatódott a vad pörgés, a végén másodpercenként egy teljes fordulattal. Ekkor átváltottak a fékező-hajtóművekre, és azzal állították le a pörgést. Viszont a szabály az volt, hogy ha bármi okból beindították a fékező-hajtóműveket, akkor azonnal meg kell szakítani az űrrepülést, így vész-visszatérő forgatókönnyvel lehozták az űrhajót...

Apollo-12: Az emelkedés közben kétszer csapott villám a rakétába, az első kiütötte az üzemanyag-cellákat, a második a navigációs rendszert. Az előbbi fél perc után újraindult, aztán az utóbbit is helyrehozták. Miután mindent ellenőriztek, úgy döntöttek, hogy indulnak tovább a Holdra....

Ha csak az emberes űrrepüléseket nézem, eleve több megoldás versenyzett menet közben, a Gemini-programot is próbálták életben tartani, volt terv Gemini-vel megvalósuló Hold-megkerülésre, sőt, Holdraszállásra is úgy, hogy egy kis rakétakerettel szálltak volna le, amelybe űrsétával kellett átszállnia a leszálló űrhajósnak.


A könnyű leszálló modul, amit először a Gemini Lunar programhoz terveztek

Az X-20 / Dyna-Soar mini katonai űrrepülőgép-programot kb. másfél évvel az első indulás előtt állították le, már megvoltak az űrhajósok is (többek között az első fekete bőrű űrhajós-jelölttel, de a legelső repülést egy bizonyos Neil Armstrong hajtotta volna végre, aki után a Gemini, majd Apollo-program űrhajósa lett).

Ott volt a légierő Blue Gemini, majd Gemini B programja, és a MOL kéműrállomása. Gyakorlatilag hónapokkal az első MOL elindítása előtt lőtték le az egészet a fenébe.

Szóval azért a túlparton is voltak érdekes és furcsa dolgok...

[ Szerkesztve ]

üzenetek