No de meglássuk te mit mondasz róla. :-)

Egy hét, és visszatérünk rá.

Ez a vitorlázó Saturn fokozat teljesen új nekem pedig gyerek korom óta olvasok nézek mindent ami űrkutatás.

Ez a felfújható siklószárny nagyon népszerű elképzelés volt az 1950-es évek végén 1960-as évek elején, mivel bizonyos szintű irányíthatóságot és siklószöget adott, amit például fel lehetett (volna) arra használni, hogy ne a tengerbe plottyanjon a fokozat, vagy adott esetben az űrhajó. Rogallo-szárnynak is hívták a főtervezői (Gertrude és Francis Rogallo - kép erre) után. A Gemini esetében is gondolkodtak rajta, hogy a Groom Lake-i sóstóba térnének vissza vele, egyszerűbb, nem kell tengeri mentéssel foglalkozni, stb.

Azért a Gemini program esetében merült fel, mert a Mercury nagyon előrehaladott volt már ekkor és az ejtőernyő bevált már hasonló esetben, nem akartak kísérletezni új dolgokkal - épp elég volt összekalapálni a többi dolgot.

1961-től '63-ig számtalan teszt zajlott, de egyre nyílvánvalóbb lett, hogy a felfújható siklóernyő nem elég megbízható, olykor nem fúvódott fel rendesen, olykor szétszakadt a nagy szél hatására, és hasonló csúnyaságok történtek - amelyek végén a tesztkapszula ripityára tört a földbe csapódva. Először úgy indultak, hogy a második Gemini űrrepülésnél már siklóernyő lesz, majd elcsúsztatták a Gemini 10 útjára, aztán lehúzták a fenébe az egészet 1964-ben. A légierő a katonai Gemini űrprogramban még egy ideig tépelődött rajta, majd 1966-ban minden olyat töröltek a programból, ami nem volt tesztelve korábban, mondván, hogy a NASA már egyszer megcsinálta a kísérlet-és-hiba (trial-and-error) utat, tehát ami náluk nem működött, azzal már nem érdemes foglalkozni. Ez lett a Rogallo-szárny vége, később ha ilyesmit kerestek, inkább a paplanernyős megoldásokat preferálták, lásd X-38 / CRV program....

1995-ös teszt egy méretarányos makettel, amely a siklóernyő életképességét hivatott ellenőrizni

[ Szerkesztve ]