Nem önmagában, hanem együtt a környezettel bizony elég fontos szerepe volt.

Ha végigolvasod, hol jön ez ki látványosan?

N1-3L: A baleset a kialakult tűz következménye, amely gyártási hibás csatlakozásokhoz és csővezetékekhez köthetőek.
N1-5L: A 8-as hajtómű oxigénpumpája felrobban, majd a KORD leállítja az összes hajtóművet (kivéve a 18-ast)
N1-6L: Az indítóállást elkerülő manőver és a hajtóművek illetve az első fokozat alsó része miatt kialakuló áramlás hatására elkezd forogni a rakéta, és nincs egyszerűen olyan kormányfelület vagy hajtómű, amely ilyen irányú erőket semlegesíthetne.
N1-7L: A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a belső 6 hajtómű leállításakor a folyékony-oxigén vezetékhálózatban kialakuló túlnyomás szétszakítja a csőhálózatot, ami robbanáshoz vezet.

A négy indításból én igazából csak az 5L-nél látom azt, hogy összefüggésbe hozható a sok hajtóművel a kudarc (noha ott is véleményes a téma, lévén a hibához kellett a felrobbanó oxigénpumpa).

Én inkább látom a kudarcot a kiforratlan NK-15 hajtóművekben és a kapkodva való tervezés és építés problémáinál (rögötn a 3L és a 4L első fokozatában repedéseket találnak az oxigén-tartályban - például), illetve a hiányzó tesztlehetőségekben.

Az UR-500 / Proton szintén sok indítási kudarcot élt át, holott ott volt lehetőség a tesztelésre...

[ Szerkesztve ]