Nagyon nagy dicséret a cikksorozatnak!
Ha már dolgozni kell ma, beleolvasok kicsit.

Hihetetlen, hogy a '70-es években már küldtek szondát a Marsra és a Vénuszra. Kár, hogy nincs kép..

[ Szerkesztve ]

Igen... pont ki akartam emelni, hogy erről a zárójeles részről is szívesen olvasnék egy későbbi részben!
( Most persze nem találom, de a múltkor találtam egy oldalt, ahol mai technikával feljavított képek voltak pl a Vénuszon készült fotókról... vagy pont Cifu linkelte az egyik cikke után )

Újabb remek cikk, jó volt olvasni!

Szerk: Csak megvan: fotók.

[ Szerkesztve ]

Köszönjük ismét a színvonalas olvasnivalót!

Azért belegondolva, rengeteg időt, pénzt, energiát pazaroltak el a különböző irodák közötti rivalizálásra, politikai sakkjátszmákra - nem ritkán az űrhajósok veszélyeztetésének árán... ha ezeket az erőforrásokat egy célra sikerült volna összpontosítani mennyivel "előrébb" jártak volna.

Van egy 1975-ös kiadású könyvem „Emberek a világűrben” címmel (Galambos Tibor tollából). Főleg fekete-fehér fotókkal illusztrált és érdekes a szerkesztése is. Felváltva vonultatja fel a szovjet és USA technológiát. Valamiért kimaradtak a szerkesztésből a fent olvasott kém/vadász űrhajók.
Megmosolyogtató olvasni, hogy az akkori propaganda hogyan tolja, hogy a szovjet technika mennyivel előtte is jár a nyugati eszközöknek. Persze, biztos voltak nekik is okos megoldásaik. De az a pátoszos szöveg, amit mögé rittyentettek az nem semmi.
Remélem, a cikksorozat elmegy egészen a Buran siklóig. És még tovább is, a jelenlegi orosz űrtechnika vonatkozásában.

Élmény olvasni!!!

így igaz, én is súlyosan felröhögtem
És a szokásos kiváló minőségű írás

Köszi ezt is, érdekes volt!

Köszi! Ismét élvezetes írás volt.
.
Esetleg tudsz adni erre olvasni valót: Skylab program - "űrlázadás"

Így hirtelen: Angolul a wikin.

A történet röviden annyi, hogy a harmadik (és utolsó) Skylab misszió alatt a három űrhajós (Gerald P. Carr, Edward G. Gibson és William R. Pogue) súlyosan túl volt terhelve munkával, és egyre nehezebben tűrték a földi irányítás szigorú ütemtervét a feladatok terén. Hat hét után, 1973 december 28-án bejelentették, hogy mára szabadnapot vesznek ki, és kvázi kikapcsolták a rádiót (e téren vannak ellentmondások, a lényeg, hogy nem kommunikáltak a földdel). Mindhárom űrhajós főleg azzal töltötte az idejét, hogy az ablakon kibámulva a Föld látványát élvezték, vagy a napmegfigyelő űrteleszkóp előtt ültek.

Másnap a földi irányítás belement, hogy kevesebb feladatot kapnak az űrhajósok, és több szabadidejük legyen. Végül 84 napnyi világűrben tartózkodás után tértek vissza a Földre, kb. a tervezettek szerint.

Carr és Pogue a Skylab fedélzetén

A kiváltó okokat sokan sokféleképpen értelmezték. Ez volt az addigi ideig leghosszabb űrben tartózkodás, a három űrhajós mind "újonc" volt, még sose jártak a világűrben korábban (az előző két Skylab misszió rövidebb volt és mindegyikük tapasztalt űrhajós volt már). Az is a probléma oka lehetett, hogy az előző Skylab küldetés személyzete szabályosan több feladatot kért a földi irányítástól, mert hamarabb végeztek a kiosztott feladatokkal, mint azt előre számolták. A harmadik Skylab misszió ennek tanulságából fakadóan igen feszített munkatempót írt elő, amit viszont egyre kevésbé tudtak az űrhajósok tartani.... És végül egy lázadás lett a vége...

A NASA számára óriási arcvesztés lett az egészből, az első időkben próbálták elkenni a dolgot, és nem nagy ügyet csinálni belőle, míg a felszín alatt forrtak az indulatok, hiszen korábban a bevett gyakorlat az volt, hogy az űrhajós végrehajtja azt, amire utasítják. Az, hogy egy egész napra sztrájkoljanak, teljesen kifordult helyzet volt, amivel először senki sem tudott semmit tenni. A három űrhajós rövid időn belül távozott a NASA-tól, a pletykák szerint gyakorlatilag minél hamarabb meg akartak szabadulni a "megbízhatatlan" űrhajósoktól, akik szégyent hoztak az űrügynökségre...

Félig-meddig hasonló egyébként történt a szovjeteknél is, ott viszont a részletek nem ismertek (lesz róla bővebben szó, röviden: a személyzetett idő előtt visszahozták, pszichológiai és fizikai problémák miatt).

[ Szerkesztve ]

Köszi, ez is érdekes volt!

Ismét egy kiváló rész! Köszönet érte!

Hihetetlen, hogy dacára a rendszeres súrlódásoknak, milyen hihetetlen teljesítményre voltunk, vagyunk képesek.

MaCS

Más nemzetek űrbe történő útjáról is tervezel hasonló novellákat?

Bevallom, nagyon élvezem a cikkeket. Bele se merek gondolni, hogy milyen mélyen ástad bele magad a témába...

Tervezni.... sok mindent tervezek.

Végrehajtani... hát a szabadidőm szűkössége miatt sokkal kevesebb lehetőségem van ezekből. Eleve ebben a sorozatban is be fog lassulni a megjelenés, nem fogom tudni tartani az ütemet, hiába szeretném.

Egyszer, középtávon (2-5 év) tervezem, hogy kibővítem és frissítem az amerikai űrsiklóról szóló cikksorozatot, ami anno az SG-n jelent meg, és akkor már lehet beleveszem a Mercury / Gemini / Apollo programot is.

A kínai űrprogramról anno az SG-re írtam, azt is lehetne frissíteni, de pl. azzal kapcsolatban azóta bővebb forrásokkal nem találkoztam szembe. Ciki, de ez van.

Az európai űrprogram története is érdekes, átfogó anyagot arról sem láttam még magyarul, de az megint egy évek múlva sorra kerülhető dolog.

Szóval a válaszom egy határozott talán...

Az amerikai űrprogram ugyanez pepitában.

Nem győzöm felhozni az Apollo-8 esetét, hatalmas betli volt, ha akkor történik az a baleset, ami később az Apollo-13 esetében, akkor lesz újabb 3 halottjuk, és esélyes ott helyben beszántják az Apollo-programot.

Az űrsikló dettó orosz rulett lett, 14 áldozattal...

Szóval a szomorú helyzet az, hogy nem csak a szovjet űrprogram volt ilyen...