Szolgálati közlemény

Mivel utolértük magunkat,
így a következő rész megjelenési ideje "amikor elkészül".
Megértésüket és türelmüket köszönjük.

[ Szerkesztve ]

Néminemű rövid ismertető a Poljus "ellenoldaláról", az SDI-ről, ha már szóba került.

Az SDI elképzelés mögött ugye egy rakás tudós (a legismertebb "arca" ennek a csoportnak Teller Ede volt) és stratégiai elemző állt, akik nem teljesen önzetlenül hozták fel a koncepciót: jelentősebb állami támogatást szándékoztak bezsebelni a kifejlesztésért az olyan intézetek számára, mint a Teller Ede "házi laborjának" nevezhető Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium. Reagennek tetszettek az elképzelések, és ugye 1983-ban életre hívta az SDIO-t (Strategic Defense Initiative Organization), amely a Csillagháborús terv megvalósításááért dolgozott.

Fantáziarajz a védernyőről...

Az SDIO alapkutatásokat és un. "proof-of-concept" (az alapelv életképességét bizonyító) teszteket pénzelt. Itt olyasmikre kell gondolni, hogy például Teller Ede csoportja egy műholdra telepített, nukleáris robbanás által táplált röntgen-lézerrel lőtte volna a világűrben közeledő szovjet robbanófejeket, más tervek részecske-ágyúkat (practicle projection cannon) használt volna erre a célra, megint más elképzelések szén-dioxid lézerben gondolkodtak (mint amit a szovjetek szántak a Skif-re).

Ha belegondolunk ezekbe, rögtön a Sci-fi filmek, sorozatok és novellák juthatnak eszünkbe, mert hát ott lehetett ilyen fegyverekről olvasni. A média és egyes szakértői csoportok le is csapták a magas labdát...

Két karikatúra erről:

-Amerikának megvan a technológiája, hogy kifejlesszen olyan rendszereket, amelyek elfogják a szovjet rakétákat...
-...Lézerekkel, mikrohullámmal, részecskesugárral!
-Köszönöm és jó éjt!
-Sugározz fel, Scotty!

(Scotty ugyebár a Star Trek klasszikus TV-sorozat és filmekben az USS Enterprise csillaghajó fedélzeti mérnöke volt)

A probléma 1986-ra kezdett világos lenni: dollármilliárdokat szórtak el az kutatásokra és tesztekre, amik egymás után mondtak csődött: sem a röntgen-lézer, sem a részecskeágyú koncepció tesztje nem zárult sikerrel. A szén-dioxid lézer működött, csak éppen nagyon nehéz volt...

A végső megoldás tehát egy "klasszikus" eljárás lett, egy önirányító elfogó-rakéta, a 'Brilliant Pebbles', amely a nagy relatív sebességnek köszönhetően pusztítja el. Csakhogy eddigre a program már kismillió támadásnak volt kitéve, több tíz milliárd dollárt szántak rá (~60 milliárdot az 1980-as években), miközben eredményt nem nagyon tudtak felmutatni....

Végül a hidegháború után lassan a program elsorvadt...

Az N1 terv állapotban volt akkor még, amikor ez történt. Koroljov kért kerozin üzemanyagú hajtóművet Gluskotól, amit megtagadott.

Itt ismét ez a kiváló olvasnivaló és erre nem bedolgozós szombat van?

Olyan véleményeket is olvastam hogy az amerikai csillag háborús terv jórészt blöff volt.
Célja hogy a Szovjetuniót olyan fegyverkezési versenybe hajszolja amit már gazdaságilag nem tud teljesíteni és feladja a versenyt vagy belerokkan.
Valami igazság lehet a dologban, de történések időrendje nem mindenhol igazolja ezt.

Ilyen kiváló minőség mellett én türelmesen kivárom

Nézőpont kérdése.

10 éve megkérdezed ezt tőlem és azt válaszolom, hogy egyértelműen. Az Egyesült Államok ugyan azt csinálta a Szovjetunióval az 1980-as években, amit a Szovjetunió csinált az Egyesült Államokkal az 1950-es, 60-as években. Akkor a szovjetek felfújt békát játszottak, azt mutatva, hogy a valóságosnál sokkal több nagy hatótávolságú stratégiai bombázóval és aztán ballisztikus rakétával bírnak. Mivel az amerikai kémhálózat nem volt túl hatékony, amíg az U-2 kémrepülőgépek, majd a kémműholdak nem kezdték el felfedni a valós szovjet képességeket, az amerikaiak gőzerővel építették az elfogó vadászgépeket, majd a BOMARC nukleáris robbanófejes légvédelmi rakátat, hogy megvédjék szükség szerint az Egyesült Államokat fenyegető szovjet bombázók hordáitól a hazát.

Nagyot koppantak az amerikai állak a padlón, amikor kiderült, hogy egy délibábtól rezeltek be, mert a szovjetek még csak megfelelő stratégiai bombázóval sem rendelkeztek a Tu-95 megjelenéséig (a cikkben is szereplő Mjasziscsev M-4 lett volna a fő aspiráns - ám a hatótávja messze elmaradt a kívánttól), és annak lassú építési üteme miatt igazából sose volt olyan mértékű veszélyforrás, mint amit az USAF feltételezett.

Az USA most egy amúgy is éles atomfegyverkezési versenybe kergetett Szovjetuniót, ami miatt az rengeteg repülőgépet, tengeralattjárót, harckocsit, rakétát kellett építsen, hát tegyünk rá még egy lapáttal, és egy olyan új hadszíntéren is indítsunk fegyverkezési versenyt, ami méregdrága. Zseniális nem?

Na az elmúlt 10 év nem csak a hajamat kezdi őszre színezni, de egyben némi bölcsességet is hozott talán, és elkezdtem árnyaltabban látni a világot. Végül is milyen jó önreklám, hogy ilyen zseniálisat húztak anno. Miközben látszik, hogy az 1980-as évekbeli röntgen-lézerhez vagy a részecske-ágyúhoz hasonló marhaságokra költenek el irgalmatlan pénzeket, lásd még YAL-1A repülő lézer vagy most az amerikai haditengerészet LCS ... szupernehéz versenycsónakja...

Szóval ma már inkább úgy látom, hogy tényleg megetették a politikusokkal ezt a maszlagot, hogy na, adjatok pénzt, mi pedig megvédünk a szovjet ballisztikus rakétáktól. Akik aztán dollármilliárdokat égettek el egy olyan katonai rendszerre, amelynek a legtöbb eleme valójában marha nagy humbug volt. Azért a legtöbb, mert a rakétaindítás-előrejelző rendszerek valódi képességet jelentettek, és a 'Brilliant Pebbles' végül is elvezetett a mai rakéta-elhárító rendszerekig, mint az SM-3 rakétákhoz...

Csakhogy a többi dolog nem volt más, mind délibáb... Hogy a szovjetek is megették-e? Lehet, sőt, esélyesen igen. De nem emiatt dőlt össze a Szovjetunió. Ez csak egy aprócska eleme volt annak az összetett helyzetnek, ami miatt végül széthullott...

Government printing office
You made my day

Ismételten köszönöm.

practicle projection cannon, nem particle akart lenni?

Nem tudum, hogy meddig megyünk el még időben, de szivesen venném, ha a Kliperről is lenne ilyen részletes bemutató, köszi!

@BatchMan: Voltak még szép kiszólások, amik kimaradtak...

A kedvencem az, hogy a szovjet/orosz mérnökök (és források) sokszor hangoztatják, hogy itt szó sincs valódi másolásról, egyszerűen ha azonos paramétereket adnak meg egy mérnökcsapatnak, akkor arra ugyan az lesz a válasz. Márpedig a szovjet mérnököknek azonos paraméterekkel kellett dolgozniuk, mint az amerikaiaknak - ezért a hasonlóság. (Megj.: persze hogy ez nem igaz, hiszen erre ott van Glusko MTKVP űrrepülőgép-terve élő példának...)

A NASASpaceFlight fórumán volt egy aranyos anekdota erről, mely szerint egy amerikai NASA mérnök egyszer összefutott egy olyan orosz mérnökkel, aki dolgozott VKK programon, és persze előkerült a másolás kérdésköre is. Az orosz mérnök persze a fenti mantrát nyomta le. Erre az amerikai mérnök homlokráncolva annyit reagált, hogy dehát az amerikai űrsikló korántsem optimális - a szárnyainál a VAB (függőleges összeszerelő épület) ajtóinak méretei határozták meg az alakját... A beszélgetés itt megakadt...

@nalaca000: Egen, az egy csúnya elgépelés...

@NumberGuy: Lesz szó a meg nem valósult orosz űrhajó-tervekről, így a Kliper programról is.

[ Szerkesztve ]

Köszi, ez megint jó volt...

Az írásod második feléről azt gondolom hogy részben játszik mindkét részről a másik belehergelésre a fegyverkezésbe... de amcsi oldalról a fegyvergyártók lobbija, aztán zsíros (egyébként életképtelen) fegyverek fejlesztése...

Én keveset tudok arról ami életképes, de hogy az amcsik még mindig nem a boston dynamics altal fejlesztett robot lóval szállítják a málhát, meg nem lézerpuskával lö`doznek, meg itt van ugye a railgun... ezeket legalább 20 éve simán fejlesztik, de rendszerben, nagytömegben nem hiszem hogy lesz valaha is...

Végülis attól függ, mennyire részletesek azok a paraméterek...

A legvégén szereplő listában én annyit nem értek, hogy faszagyerekek beosontak egy hangárba, ahol kettő építés alatti űrsiklót is láttak. [link]
Mintha az 1K2-es fénykép ugyanitt készült volna, és azon a képen is látszik a háttérben egy második gép. Na, az kicsoda?

Ismét kiváló cikk!

Sajnálom hogy így alakult, a mai napig odavagyok az űrsiklókért. Az alaktalan űrhajók valahogy sosem hoztak annyira lázba. Kár, hogy ilyen drága és bonyolult technika, lehet meg sem érem mire újra hasonlóval próbálkoznak...

Buránt volt lehetőségem élőben is megtekinteni Speyerben. Nagyon menő, mindenképpen ajánlom

Köszi Cifu!
Sajnálom, hogy "utólértük" az írót... kellene egy csengő, hogy jelezzen ha van új rész...
azért csak vannak új infók: a hajtómű tesztelés utáni vízhiány ... na azért az durva..

[ Szerkesztve ]

Értem, mire gondolsz, de az űrben nem igazán van szükség spéci formatervre

Tudom persze, de megmaradt a gyermeki lelkesedésem ha járművekről van szó. Egy Szojuz vagy Progressz számomra sosem lesz olyan menő, mint ezek a pénzpazarló monstrumok.

@joghurt: Az elülső az OK-ML2, a hátsó az OK-1K2, valóban nincs az OK-ML2 megemlítve a felsorolásban, nem tudom hogy maradt ki, máris pótolom.

@Redneck: Az űrsikló (mind az amerikai, mind a szovjet/orosz) kétségkívül fenséges látvány. Szomorú, hogy pár rossz döntés (a szilikát hővédő téglák alkalmazásának erőltetése, a légierő raktér méret és a tömeg meghatározásai, illetve a nagy 'cross-range' igénye miatt, ami nagy szárnyakat követelt meg, plusz az amerikai esetben a szilárd gyorsítórakéta alkalmazása) miatt az amerikai és a sok téren copy-paste szovjet űrrepülőgép is zsákutca lett.

Nekem a Lockheed StarClipper 1968/69-es koncepciója tetszett a legjobban, kár, hogy hamar kiszórták...

A fő problémája a rossz döntéseknek, hogy utána az űrsikló lett a fekete bárány, és rá mutogatva az űrrepülőgép-kritikusok nagy mellénnyel mondhatták, hogy az újrafelhasználható űrhajó / űrrepülőgép rossz megoldás, mert hát lásd az űrsikló is drága és nehézkes megoldás volt. Michael Griffin ezeket hangoztatva hozta el az Orion űrhajó tervét, ami miatt 2003-tól máig, és még lehet pár évtizedig a NASA a kapszula-elvű űrhajókhoz fog ragaszkodni....

Az X-33, a Venture Star és az amerikai űrsikló méretarányosan, az X-33/Venture Star leginkább az űrsikló sikertelensége és a hagyományos rakétákat támogató lobby miatt bukott el...

@haxiboy: Na ez a problémám azzal, hogy mindegyik VKK programban részt vett makettre, tesztjárműre ráírják, hogy 'Buran', és innentől kezdve sokan azt hiszik, hogy a valódi, világűrt megjárt űrsiklót látják. Pedig az 2002-ben megsemmisült Bajnokurban...

[ Szerkesztve ]

Boris Ivanovics Gubanov írásaiban láttam olyan bejegyzéseket, hogy az első időkben annyira nem volt a vízrendszer felkészülve (és nem volt előre felkészített víztározó, vagy csatorna a környéken), hogy egy-egy tesztnél 10 napig volt vízhiány (a google translate hozta ezt a fordítást, de élek a gyanúval, hogy azért valójában vízkorlátozásról lehetett csak szó) Leninszk (ma Bajkonur) városában...

Köszi ezt az írást is!

Ez is szép, noha nem egy monstrum.

Az újrahasználható. függőlegesen landoló rakéták/rakétafokozatok okafogyottá teszik az űrsiklókat?
Ha jól értem, a Falconnál olcsóbban nem jönne ki semmilyen újrahasználható űrrepülőgép sem jelenleg.
Persze egyetértek azzal, hogy nagyon kúl egy repülőgép formájú és repülőgépként landoló járgány, az STS ha zsákutca is volt, az USA technológiai fölényét demonstrálta elég látványosan a pórnépnek, ahogy a holdraszállások is korábban. Az orosz pedig itt sem tudott válaszolni rá bár közel volt hozzá itt is, persze más okokból (itt azért, mert összeomlottak gazdaságilag).

Döbbenetes, milyen kanyarokkal kellett haladnia az űrhajótervezésnek is... pedig azt hittem, csak a ... (volt munkáltatóm) IT projektjei hajmeresztően ésszerűtlenek, de úgy tűnik, a vezetői kavarás, a "először kitaláljuk a költségvetést, aztán kitaláljuk, milyen funkciót hagyjunk el a takarékoskodás miatt" módszer, a felfelé szájból kicsúszott nagyotmondásoknak megfelelés és a "minden vezető hozzá akarja tenni a maga fogpiszkálóját a projekthez, hogy aztán róla nevezzék azt el" szokás nemzetközi és technológián átívelő igazságtartalmú.

@Fred: A DreamChaser-el annyi a gond, hogy kb. 10 éve egy helyben topog. Most is megnyerte az ISS ellátó teherszállító űrhajó tendert (CRS2), ha fejből jól rémlik 7 úttal, de hát a programot eredendően emberek szállítására találták ki. Már annyiféle áttervezésen esett át, annyiféle rakéta orrára képzelték el, hogy összeszámolni se lenne egyszerű (még az Európai Űrügynökségnek is el akarták adni...).

Szép és jó, de önmagában nem jobb megoldás, mint a Dragon vagy a Starliner....

@ph0nak: Az újrahasználható. függőlegesen landoló rakéták/rakétafokozatok okafogyottá teszik az űrsiklókat?
Ha jól értem, a Falconnál olcsóbban nem jönne ki semmilyen újrahasználható űrrepülőgép sem jelenleg.

Erre nem tudok egy mondatos jó választ adni.

1.: Alaphangon egy olyan űrrepülőgép, mint a lent felvázolt Lockheed StarClipper lehet, hogy olcsóbban működhetne, mint a Falcon 9 / Dragon v2 páros. Csak éppen a kifejlesztése, letesztelése, elkészítése belekerülne alsó hangon is 4-5 milliárd dollárba. Ezt a befektetést akkor tudná visszahozni, ha nagyon sokszor repülne, és így az indításokként megspórolt pénz előbb-utóbb már "nyereségként" (vagy legalábbis alacsonyabb költségként) jelentkezne. Csakhogy ehhez az kellene, hogy biztos meglegyen a szükséges mennyiségű indításszám. Kereskedelmi alapon ez aligha valósul meg, túl sok a "ha" egy ilyen üzleti tervben.*

2.: A Falcon 9 újrafelhasználása lépésről lépésre haladt. Gyakorlatilag a korai tesztek olyan első Falcon 9 fokozatokkal zajlottak, amiket egy megrendelő kifizetett, és a SpaceX szinte minimális ráfordítással (vagy akár saját ráfordítás nélkül, az indítási nyereségből) hajthatott végre. Ez igen költséghatékony módja a fejlesztésnek, és a vége ugye az lett, hogy lassan megfelezhetik az indítási költséget az újrafelhasznált első fokozatokkal. Most ott tartanak, hogy már a második fokozatokat is megpróbálják visszahozni, sőt, az áramvonalazó kúpokat is. Alapvetően a SpaceX megközelítése nem az eleganciáról szól, hanem arról, hogy hatékonyak legyenek. Ebben pedig jók...

3.: Az állami megrendelések (NASA, ESA, kínai űrügynökség, japán űrügynökség) alapvetően arról szólnak, hogy a pénz hova folyjon. Fájdalmas, de ez az igazság. A NASA az ARES és az utód SLS hordozórakétáknál konkrétan nulla újrafelhasználásban gondolkozott. Nem akar költséghatékony lenni, mert az alvállalkozóknak és azoknak az államoknak, amelyekben ezen alvállalkozók vannak, az az érdekük, hogy sokba kerüljenek és ez a pénzáramlás állandó legyen.

*Van egy brit cég, a Reactionengines, eredetileg még egy, az 1980-as években tervezett brit űrrepülőgép, a HOTOL fejlesztésében részt vevő mérnökök alapították, miután a HOTOL-t a brit állam nem támogatta. A cég 1989-ben alakult, és a céljuk az, hogy egy kettős rakéta- és sugárhajtómű hibridet hoznak létre, amely felszálláskor és a világűrben rakétahajtóműként, a légkör alsó és felső részében pedig sugárhajtóműként működik. Az előnye ennek az, hogy a repülés középső szakaszában a működéshez szükséges oxigént a légkörből nyeri, vagyis ennyivel kevesebbet kell a tartályaiban magával cipelnie. A koncepció űrrepülőgép-tervét Skylon C2-nek hívják:

A megoldás innovatív, hosszú távon nagyon gazdaságos lehet, miközben még elegáns is. Na most a cég évtizedek óta pályázik állami pénzekre, kevés sikerrel. Az ESA még anno adott nekik egy 1 millió eurós összeget, ami a hajtómű kompresszor- és előhűtő részének fejlesztését sem igazán takarta be. 2012-ben sikerült egy kisebb, majd egy nagyobb összeget kapniuk állami támogatás formájában, majd a British Aerospace (BAe) óriáscég beszállt részvényesnek, valami 60 millió font körüli összegért. Ez az összesen nagyjából 120 millió font kb. elég a hajtóműfejlesztés beindítására, de kb. ennyire. A BAe is alapvetően nem a Skylon-t akarja megvalósítani, hanem abban bízik, hogy ezzel a hajtóművel (Sabre ill. Scimitar) légvédelmi rakétákat, robotrepülőgépeket, stb. lehet felszerelni, nagyobb hatótávolságot elérni. Vagyis első sorban ők katonai alkalmazásra látnak esélyt.

A Skylon évtizedek óta lebeg tervek szintjén, de közvetlen támogatásra egy fityinget nem kapott soha. Ennyire akarnak / mernek pénzt áldozni az innovatív, olcsóbb világűrbe jutásra a cégek és az országok...

Szóval tömören a helyzet az, hogy a Falcon 9 és az eljövendő New Glenn igyekszik meglévő technológiákra épülve minél olcsóbb megoldást nyújtani a világűrbe jutásra. A többi cég pedig csak azért gondolkodik ilyesmiben, mert ha nem követik a trendeket, akkor egyszerűen nem fogja senki igénybe venni őket, mert annyival drágábbak lesznek (kivétel az állami megrendelések, ahogy fentebb írtam).

Ilyen üzleti környezetben egy sokmilliárdos űrrepülőgép-programot senki sem fog bevállalni. A kereskedelmi cégek azért, mert kicsi az esély arra, hogy megtérüljön a befektetés - annyival nem lesz ugyanis olcsóbb egy ilyen megoldás a Falcon 9-hez vagy a New Glenn-hez képest, hogy letarolhassák vele a piacot. A másik oldalról pedig a Falcon 9 / New Glenn féle megoldás kifejlesztése és megépítése olcsóbb, tehát ha mozdulni akarnak valamerre, az ez lesz. Az állami űrügynökségek pedig dettó nem mernek ilyesmibe vágni, mivel ha elszaladnak a költségek, akkor más programoktól szívhatják el a pénzt. Tehát mindenki a kisebb ellenállás felé mozog. Az pedig a Falcon 9 / New Glenn szerű megoldás lesz...

@Ed_007: Ilyen szempontból én úgy látom, hogy nincs különbség. Nagy ritkán kerül egy-egy határozott és kellő hatalommal / pénzzel megvert egyén döntési pozícióba, és elkerülje az ilyen fiaskókat. De a nagy általánosság nem ez...

Szépen összefoglaltad, kár a programért. A kilencvenes években azt reméltem, hogy az űrkapszulák csak kezdetleges megoldások voltak és az űrsiklók is csak egy nagy átmenet részét képezik. Azt hittem 20-30 év múlva jelentősen fejlettebb hajók lesznek és könnyebb lesz az űr meghódítása.

Pedig távlatokban gondolkodva az igazi áttörés/tömeg megoldás a Skylon féle repülők lesznek szerintem... tényleg felszáll, kimegy az űrbe majd nemes egyszerűséggel visszaszáll....

Lehet hülye kérdés de pl egy visszatérés alkalmával, mikor belép a légkörbe az űrjármű hatalmas hő keletkezik... most lehet ez az én hülyeségem, de ha meglassítana és csak szépen leereszkedne akkor végül is elkerülhető lenne a mindenféle hővédőpajzs, meg egy rahedli hővel járó probléma nem?

Nem tudod meglassítani, vagy pedig ahhoz hatalmas mennyiségű üzemanyag kellene, hogy olyan sebességgel térjen vissza végig, hogy ne kelljen hőpajzs.

[ Szerkesztve ]

Ahogy quailstorm írta. Persze, le lehet lassítani annyira az űrhajót, hogy kisebb hőterhelés érje, csak akkor rengeteg üzemanyagot kellene elégetni. Ez egyszerűen nem opció. Hogy számszerű adatot is adjak, fogjunk egy 10 tonnás űrhajót, és mondjuk 450 másodperces ISP-t (ez magyarul a legjobb reális hajtóanyagpárost, folyékony hidrogént - folyékony oxigént jelent), ez esetben mondjuk a durván 8km/s keringési sebességet szeretnénk mondjuk 6km/s-el csökkenteni. Ehhez 29 tonna hajtóanyagra lenne szükségünk, vagyis 39 tonnás az űrhajók, mielőtt visszatérne a világűrből. Értelemszerűen ha egy 100 tonnás űrsiklót akarnál így visszahozni, akkor 290 tonna hajtóanyagra lenne szükség.

Ha kerozin-folyékony oxigén hajtóanyagot szeretnél használni, mint ami pl. a VKK (Buran) esetében volt használva, akkor 360-as ISP-vel lehet számolni. Ez esetben 10 tonnás űrhajónál 46 tonna hajtóanyagra lenne még pluszba szükség, vagyis visszatérés előtt 56 tonnás lenne az űrhajód. A VKK esetében ha mondjuk 60 tonnára számoljuk a hővédő pajzs nélküli űrrepülőgépet, akkor 270 tonnányi hajtóanyagot kellene valahogy magával vinnie (330 tonnás teljes tömeg). Ugyebár még az agyon tupírozott Enyegia-változat, a Vulkan is csak fele ennyit tudott volna a világűrbe felvinni...

Így már talán érthető, miért nem opció. Még mindig sokkal könnyebb a hővédő pajzs, mint annyi hajtóanyag, amivel kellően le tudsz fékezni...

Az járható út, hogy laposabb szögben lépsz be a légkörbe, és van annyi felhajtóerőd, hogy a légkör felső részében több sebességet tudsz lassan elkoptatni.

A lent említett X-33 / Venture Star erre készült, így szemben a kapszula alakú űrhajók ~2200°C-os, illetve az űrsikló olyan 1600-1700°C-os maximális felszíni hőmérsékletével szemben "csak" ~1100°C-ra hevült volna. Így a szén-szén ill. szilikát alapú hővédelem helyett fémes hővédő pajzs is elegendő lett volna. Ez a tesztek szintjéig eljutott, jól is működött, de életben még nem adatott meg neki, hogy bizonyítson (az X-37 kísérleti gépen tökéletesített szilikát alapú hővédelem van, a kapszula-szerű megoldásokon pedig elégő (ablatív) hővédelem).

[ Szerkesztve ]

Tegnapelőtt készítettem a fotót. Mondanom sem kell, lenyűgöző látvány.

Az englishrussia.com-on van még pár kép.

Én tavaly nyáron voltam. Fantasztikus.

De ez nem is a Buran...

a "mi történt az egyes űrrepülőkkel" felsorolás, pláne a romok alá eltemetett Buránnal... a legszomorúbb technikaitörténeti felsorolások egyike.

mit meg nem adnek hogy lathatsam en is.

Köszi a kimerítő választ.

Akkor a fent felsorolt elképzelésem a közeljövőben, vagy a távolabbi jövőben nem igazán lehetséges? a "hagyományos" rakéta technológiát használva?

Mennyi egyébként egy rakétahajtómű hatásfoka? (lehet írtad már valahol )

[ Szerkesztve ]

Akkor a fent felsorolt elképzelésem a közeljövőben, vagy a távolabbi jövőben nem igazán lehetséges?
a "hagyományos" rakéta technológiát használva?

A közeljövőben kizárható.

A távolabbi jövőbe nem látok. Az biztos, hogy komoly áttörésre lenne szükség a hajtóműtechnológiák terén hozzá. A jelenlegi elméleti / kísérleti technológiák közül egyik sem igazán passzol ehhez. A nagyon hatékony meghajtások (ion-hajtómű, plazma-hajtómű, foton-hajtómű, stb.) jellemzően nagyon kicsi tolóerőt adnak le, vagyis nagyon hosszú idő alatt tudnának ekkora relatív sebességváltozást megvalósítani. Márpedig itt viszonylag rövid idő alatt kellene megoldani. Jelenleg erre a kémai rakétahajtóművek, illetve az ezek megbolondított változatai (pl. nukleáris-kémiai hajtómű, amikor egy reaktor aktív magján keresztül vezetnek hidrogént, ami felhevülve és kitágulva tolóerőt ad le - ez kb. 2x olyan hatékony, mint a hagyományos rakétahajtómű, cserébe a nukleáris reaktor miatt jóval nehezebb maga a hajtómű és ugye bejön a radioaktivítás és a sugárvédelem problémája) képesek.

Mennyi egyébként egy rakétahajtómű hatásfoka?

Melyik hatásfok-értékre gondolsz?

Ha a befektetett / kinyert energia hatásfokát nézzük, akkor akár 60%-os értéket is el lehet érni.

A jelenlegi kémiai rakétahajtóművek hatásfokával, pontosabban tömeg-arányos hajtóanyag-hatásfokával kapcsolatosan ezen cikk első oldalán találsz egy táblázatot különféle hajtóanyagok terén - ez az ISP érték.

[ Szerkesztve ]

Mennyi egyébként egy rakétahajtómű hatásfoka?

A konvencionális rakétahajtóművek elég közel járnak az adott üzemanyagokkal elérhető elvi hatásfok maximumához, úgyhogy ebben a kategóriában már inkább a többi paraméter (ár, üzembiztosság, effélék) a döntőek.

Nem konvencionális... Franc tudja.
link
link

Hááttt... itt már előjönnek a légnyomás-specifikus hatásfokok is, és így tovább, amit aligha hozzászólásokban fogunk kifejteni szerintem.

Az Aerospike hajtómű pl. ezért lenne jó, mert tengerszinttől a vákuumig viszonylag jó átlagos hatásfokot biztosít, míg ugye a hagyományos harang-alakú fúvócsöves megoldások legalább két változatban készülnek (egy a sűrű légkörre és egy a vákuumra), vagy pedig a fúvócső állítható / toldható.

Hát ja, effélékről a hardcore NASA fórumokon mennek vérre menő viták - igazából vallási alapokon, szerintem, hisz' a rendelkezésre álló kisérleti adat majd' teljesen elhanyagolható mennyiségű

[ Szerkesztve ]

Jah, oda járok tanulni...

Szerk.: egyébként éppen az aerospike hajtómű nem annyira hitvita, hiszen tesztadatok vannak róla (X-33 -> XRS-2200 hajtómű, illetve különféle amatőrök és félprofi rakétáknál is használják őket)

[ Szerkesztve ]

szkif-dm vs ottó

(a szkif kép felső részét nézd)

[ Szerkesztve ]

LoL

"ezeket legalább 20 éve simán fejlesztik, de rendszerben, nagytömegben nem hiszem hogy lesz valaha is..."

Az utóbbi kb. 30 évben minden hadi fejlesztés, ideértve a "megvalósíthatóbb" dolgokat is, nagyon lelassultak, különösen a "nyugati" oldalon. Csak nézd meg az USA 5. generációs vadászgépeit, mennyi idő telt el az igények felmerülésétől a hadrendbe állításig. Majd nézd meg ugyanezt az elődeiknél is. De egy-egy vonalon (pl. könnyű-nehéz vadász...) megnézheted, milyen időkülönbségekkel jöttek a gépek a 2. vh.-tól kezdve.

[ Szerkesztve ]

Köszönet ismét a hétvégi olvasnivalóért.

Közben szomorú aktualitása a sorozatnak, hogy elhunyt Magyari Béla.

Énis köszönöm szépen megintcsak! Bármikor jön a következő rész, azt is tisztelettel és megbecsüléssel várom!

Igen sajnos elhúnyt Magyari Béla első osztályú vadászpilóta! Nyugodjon békében! Őszinte részvétem a családnak..

Vlagyimir Dzsanyibekov és Magyari Béla, a Szojuz–36 tartalékszemélyzete

Lenne egy további kérdésem, hogy miért és hogy van az, hogy szilárd tüzelésű hajtómű. Nem hiszem, hogy egy darab szénnel megy. Mert írod az oxidálószereket meg savakat ilyesmi. De ez mit takar?

[ Szerkesztve ]