Hirdetés

üzenetek

hozzászólások


Cifu
(PH! nagyúr)
Blog

A következő részben lesz szó röviden róla: gyakorlatilag olyan félvezető ötvözeteket (pl. gallium-arzenid) gyártottak és monokristályokat növesztettek, amelyeket a földön nehezen megvalósíthatóak, az 1980-as évek legvégén és az 1990-es elején részben e köré épült a Mir. Még azt is kihozták, hogy ezek gyártásával az űrhajósok útja kifizetődő, más szóval profitábilis lehet, persze ha nem számoljuk a Mir és a modulok felküldésének árát.

Azóta is folyamatosan téma, hogy hát az űrbéli gyártás a "szuper-ötvözeteket" meg speciális monokristályokat termelve önfenntartó lehetne. Csakhogy menetközben a földön való gyártás körüli problémák jó részét így vagy, de sikerült megoldani, és jelenleg olcsóbbak, minthogy egy űrállomáson bohockódjanak vele, azóta komolyabban (ie.: ipari szinten) tudomásom szerint nem foglalkoznak vele. Amúgy a másik fő probléma az űrállomáson való gyártásnak pont az, hogy a kristálynövesztés érzékeny a rezgésekre, mozgásokra, márpedig alaphelyzetben ezek az eszközök fixen vannak rögzítve, ami miatt a létfenntartó rendszer de akár az űrhajósok mozgásai is problémát jelenthetnek.

A biológiai kristálynövesztés is ilyen történet, például protein vagy inzulin kristályok terén. A fő probléma itt is az, hogy szép eredményeket értek el kísérletek közben, de üzletileg életképesnek ezek sem minősültek. A kutatások folynak tovább az ISS fedélzetén is egyébként, de a kulcsszó a kutatás - és nem az ipari szintű gyártás...

[ Szerkesztve ]

üzenetek