Érdekes volt ez a rész is. Csak így tovább!
üzenetek
hozzászólások
Érdekes, mint mindig. 
- Forgó rendszerekben centrifugális a tehetetlenségi erő, ami ki tudja nyitni a napelemtáblát.
- A sérült zsanért pedig "majd lecseréli később az EO-7 személyzete", nem?
- "az egész zsanért le kell cserélniük, mivel annyira el van deformálódva, hogy az egészet le kell cserélni."
DjFlanker
(aktív tag)
A szokásos kiváló minőség, köszönöm 
Csak én éreztem úgy hogy ez volt a leghosszabb rész?
doberman
(senior tag)
Köszönjük szépen az szokásos, színvonalas írást! (csak így tovább!)
MaCS_70
(félisten)
Újabb nagyszerű, izgalmas rész! (Tudományos-)Fantasztikus!
MaCS
opr
(veterán)
Szokasos, kiemelkedo szinvolnal, koszonjuk!
Cifu: bar nem tud rola, a fonokom amugy nagyon utal teged. Valahogy a cikkeid megjelenese utani hetfokon mintha leesne a produktivitasom. 
A visszajelzéseket köszönöm szépen mindenkinek!
@opr: Csak nehogy aztán nekem nyújtsa be a számlát... 
Szuper volt! Köszönöm szépen!
A legjobb rész, amikor az Orosz nyilatkozott, hogy embert ennyit hányni még nem láttam 
BatchMan
(senior tag)
Hm.
Úgy emlékszem Dennis Tito volt az első fizetős, de nem. Végig éltem ezt az időszakot, de szinte semmit sem hallottam a szovjet/orosz vergődésről az űrben.
Ezzel együtt nálam a rakéta porszívó vezet a "sose gondoltam volna" dolgok között.
Elf
(aktív tag)
Ezeket most így olvasva olyan érzésem van mintha az űrprogramjuk célja a MIR üzemeltetése lenne.
Azért viszek föl embert hogy helyrepofozza az űrálomást amit azért kell helyrepofozni hogy vihessenek fel embert helyrepofozni. :-)
Nyílván csináltak tudományos küldetéseket, meg ilyesmi de mintha ez csak amolyan ha marad rá idő dolog lenne.
Azokkal a félvezető kristályos profit termelő kisérletekkel végülos mi lett? Ment az is a kukába?
Ezeket most így olvasva olyan érzésem van mintha az űrprogramjuk célja a MIR üzemeltetése lenne.
Ebben az időszakban még voltak jelek, hogy esetleg tovább is gondolják a dolgot, például fel-felmerült a Mir-2-őn való munka megkezdése, sőt, egy-két modult el is kezdtek építeni hozzá. Csak hát pénz az nem volt, mert az állam nem adott eleget.
Nagyjából 1993 körül kezdi az űrprogram vezetése belátni, hogy a Mir az egyetlen esélyük az emberes űrprogram terén, az is csak amiatt, mert ez bevételeket termel. Annyit viszont nem termel, hogy a Mir-2 űrállomás vagy a VKK űrrepülőgép-programot tovább lökje a fejlesztések és építések terén.
Gyakorlatilag kisebb döccenőkkel a mai napig ez megy, csak a Mir helyett most az ISS van. Itt is a lényegi pont az, hogy a Szojuzon kívül máshogy nem lehet feljutni az ISS-re...
Nyílván csináltak tudományos küldetéseket, meg ilyesmi de mintha ez csak amolyan ha marad rá idő dolog lenne.
Ebben az időszakban az arányok még relatíve egészségesek voltak, elég tudományos kísérletre jutott idő. 1995-96 környékén már mások lesznek az arányok. Norman Thagard, az első NASA űrhajós a Mir fedélzetén például konkrétan szembesül vele, hogy amíg két orosz társa gyakorlatilag folyamatosan dolgozik, és jobbára karbantartási / üzemeltetési / javítási feladatokon, ő dolgozik szinte csak tudományos kísérleteken. Természetesen orvosi kísérleteket végeznek közösen, növénytermesztési, biológiai kísérletekre is jut némi idő, de amíg 1990 környékén az arány kb. úgy nézett ki, hogy a személyzet egy karbantartásra töltött óra mellé két óra tudományos munkát végzett el, 1995-ben ez nagyjából három az egyre módosult, vagyis három óra karbantartás mellett volt egy óra tudományos munka. Az is azért jobbára, mert a vendég-űrhajósokat nem osztották be közvetlen űrállomás-karbantartási feladatokra, viszont nekik is kellett a saját felszerelésük karbantartásával foglalkozniuk.
Azokkal a félvezető kristályos profit termelő kisérletekkel végülos mi lett? Ment az is a kukába?
A szovjet időkben működött a dolog, mert a szovjet félvezető ipar felszippantotta az így termelt ötvözeteket, de ahogy jött a piaci verseny, és egyben a piaci nyitás (a Szovjetunió széthullásával), kiderült, hogy annyira nem versenyképesek ezek a megoldások. A félvezető iparnak mennyiségi elvárásai, határidő elvárásai voltak, a Mir pedig nem tudott stabil és megbízható forrás lenni. Itt több tényező is közrejátszott, például az űrállomás krónikus energiahiánya vagy a Földre visszahozni képes mennyiség szűkös volta (a Szojuzban 3 űrhajós esetén nagyjából 40-50kg-ot lehetett még elhelyezni, és a különféle tudományos eredmények szabályosan versenyeztek, hogy ki kerüljön be). A piac így más ötvözetek felé fordult, illetve a GaN gyártását földi körülmények között is megoldották, így hirtelen elvesztett a talaj a Mir gyártókapacitására épülő tervek alatt...
Ettől függetlenül például a protein-kristály növesztések folyamatosan zajlottak az űrben kereskedelmi alapon - és nem csak a Mir fedélzetén, de az Űrsikló fedélzetén is.
Elf
(aktív tag)
Köszi a plusz infókat!
És a cikkeket is! Imádom mindet! :-)
