Ezeket most így olvasva olyan érzésem van mintha az űrprogramjuk célja a MIR üzemeltetése lenne.
Azért viszek föl embert hogy helyrepofozza az űrálomást amit azért kell helyrepofozni hogy vihessenek fel embert helyrepofozni. :-)
Nyílván csináltak tudományos küldetéseket, meg ilyesmi de mintha ez csak amolyan ha marad rá idő dolog lenne.
Azokkal a félvezető kristályos profit termelő kisérletekkel végülos mi lett? Ment az is a kukába?

Ezeket most így olvasva olyan érzésem van mintha az űrprogramjuk célja a MIR üzemeltetése lenne.

Ebben az időszakban még voltak jelek, hogy esetleg tovább is gondolják a dolgot, például fel-felmerült a Mir-2-őn való munka megkezdése, sőt, egy-két modult el is kezdtek építeni hozzá. Csak hát pénz az nem volt, mert az állam nem adott eleget.

Nagyjából 1993 körül kezdi az űrprogram vezetése belátni, hogy a Mir az egyetlen esélyük az emberes űrprogram terén, az is csak amiatt, mert ez bevételeket termel. Annyit viszont nem termel, hogy a Mir-2 űrállomás vagy a VKK űrrepülőgép-programot tovább lökje a fejlesztések és építések terén.

Gyakorlatilag kisebb döccenőkkel a mai napig ez megy, csak a Mir helyett most az ISS van. Itt is a lényegi pont az, hogy a Szojuzon kívül máshogy nem lehet feljutni az ISS-re...

Nyílván csináltak tudományos küldetéseket, meg ilyesmi de mintha ez csak amolyan ha marad rá idő dolog lenne.

Ebben az időszakban az arányok még relatíve egészségesek voltak, elég tudományos kísérletre jutott idő. 1995-96 környékén már mások lesznek az arányok. Norman Thagard, az első NASA űrhajós a Mir fedélzetén például konkrétan szembesül vele, hogy amíg két orosz társa gyakorlatilag folyamatosan dolgozik, és jobbára karbantartási / üzemeltetési / javítási feladatokon, ő dolgozik szinte csak tudományos kísérleteken. Természetesen orvosi kísérleteket végeznek közösen, növénytermesztési, biológiai kísérletekre is jut némi idő, de amíg 1990 környékén az arány kb. úgy nézett ki, hogy a személyzet egy karbantartásra töltött óra mellé két óra tudományos munkát végzett el, 1995-ben ez nagyjából három az egyre módosult, vagyis három óra karbantartás mellett volt egy óra tudományos munka. Az is azért jobbára, mert a vendég-űrhajósokat nem osztották be közvetlen űrállomás-karbantartási feladatokra, viszont nekik is kellett a saját felszerelésük karbantartásával foglalkozniuk.

Azokkal a félvezető kristályos profit termelő kisérletekkel végülos mi lett? Ment az is a kukába?

A szovjet időkben működött a dolog, mert a szovjet félvezető ipar felszippantotta az így termelt ötvözeteket, de ahogy jött a piaci verseny, és egyben a piaci nyitás (a Szovjetunió széthullásával), kiderült, hogy annyira nem versenyképesek ezek a megoldások. A félvezető iparnak mennyiségi elvárásai, határidő elvárásai voltak, a Mir pedig nem tudott stabil és megbízható forrás lenni. Itt több tényező is közrejátszott, például az űrállomás krónikus energiahiánya vagy a Földre visszahozni képes mennyiség szűkös volta (a Szojuzban 3 űrhajós esetén nagyjából 40-50kg-ot lehetett még elhelyezni, és a különféle tudományos eredmények szabályosan versenyeztek, hogy ki kerüljön be). A piac így más ötvözetek felé fordult, illetve a GaN gyártását földi körülmények között is megoldották, így hirtelen elvesztett a talaj a Mir gyártókapacitására épülő tervek alatt...

Ettől függetlenül például a protein-kristály növesztések folyamatosan zajlottak az űrben kereskedelmi alapon - és nem csak a Mir fedélzetén, de az Űrsikló fedélzetén is.

Köszi a plusz infókat!
És a cikkeket is! Imádom mindet! :-)

Köszönöm szépen a cikket

Nagyon király lett ez az egész sorozat.

Hatalmas tisztelet és köszönet érte. Élvezet olvasni.