A férfias, vagy nem férfias témát én nem akarnám elemezgetni, már csak azért sem, mert van olyan nő, aki (viselkedésében) férfiasabb, mint a legtöbb hímnemű.

Az már inkább érdekes, hogy "csak abban lehet bízni, hogy egy nő nőként fog viselkedni". Szerintem ez nem állja meg a helyét, mert találkoztam nem egy hisztis hímneművel is, pedig ezt a tulajdonságot általában a nőknek tulajdonítják. Szóval szerintem inkább mindenki úgy viselkedik, amilyen. Nem nőként, nem férfiként, hanem egyénként.

A fő téma viszont a bizalom. Bizton állíthatom, hogy van olyan eset, amikor a megrendült bizalmat helyre lehet állítani. Nyilván kell hozzá mindkét részről nagyfokú szeretet a másik felé és nem árt az intelligencia sem. Meg persze idő. Két ilyen esetem volt, az egyikük azonos, a másikuk ellenkező nemű.
Az azonos nemű ezer éve a barátom, de elvettem a húgát. Aztán elváltam tőle. Kellett némi idő és sok beszélgetés, hogy már ne is gondoljunk a valaha megrendült bizalomra.
A nőnemű az exem, akivel egy időben nagyon hülyén viselkedtem. Ott ő volt az okosabb és a megértőbb. Neki köszönhető, hogy évek óta barátok vagyunk (előtte is azok voltunk).

Egyetértek Aggleánnyal, hogy barátság esetében a bizalom kialakul idővel (nyilván csak akkor barátság, ha a bizalom már kialakult), de párkapcsolatnál ez nehezebb, mert valóban meg kell előlegezni a bizalmat. Bizalom nélkül ugyanis nincs párkapcsolat. Ezt a fajta bizalmat tényleg el lehet játszani, de még ezt is helyre lehet hozni (erre is láttam már példát). Persze ez még ritkább.