[Re:] [aggleány:] Elidegenedett világ - BLOGOUT fórum

üzenetek

hozzászólások


Geri Bátyó
(őstag)
Blog

Csak arra tudok gondolni, hogy a sötéttől sokkal jobban fél, sőt, retteg. Lehet, hogy már a gondolatától is a rosszullét kerülgeti és így beszélni sem akar róla.

Már nem tudom, hogy ki mondta nekem: "Tulajdonképpen kedves vagy, a magad otromba módján." :DDD

Nem szeretek másokhoz igazodni. (Legalábbis nagy mértékben. Egy kis disztingválás belefér.) Előfordult már, hogy kellett volna, de inkább otthagytam az egész díszes társaságot. Esetleg tettem néhány csípősebb megjegyzést, amitől hirtelen elfelejtettek piszkálódni.

Fejkendő, hosszú szőrzet az államon (én általában szakállnak titulálom). Nem kifejezetten bizalomgerjesztő.

A magammal szembeni őszinteség mindig könnyebben ment. Erősen önkritikus vagyok és úgy gondolom, hogy ez a két dolog nem működik egymás nélkül.

Tényleg nem egyszerű önmagamat elemezni, viszont egy idegennek nem tudnék megnyílni (szakember). Marad ez. A múlton túllépni nem könnyű. Ott rontottam el, hogy megpróbáltam elfelejteni, vagy elfojtani, pedig elfogadni kellett volna.
Most ennek iszom a levét, ami nem is lenne baj, mivel magamnak csináltam, de sajnos nem csak a saját életemet nehezítem meg ezzel.

A szeretettel én is hasonlóképp vagyok. Nem igazán jut eszembe olyan, akit valaha szerettem, most pedig nem. De legalábbis szeretettel gondolok vissza rá, ami ha nem is ugyan az, de nagyon hasonló.
Na jó, Szúnyoglány kivétel, de amit szerettem benne, az csak színészkedés volt és nem ő maga. Most már ott tartok, hogy bár időnként idegesít, de alapvetően közömbös.

üzenetek