Abban egyetértünk, hogy a kutya és a gyermek kiszolgáltatott, hiszen nem képes önállóan ellátni magát. Az is igaz, hogy a kutya akkor is szereti a gazdáját, ha az rossz ember.

Abban viszont nem értünk egyet, hogy a bizalom (a feltétlen bizalom) együgyű. Persze, lehet az, ha olyan személyben bízik az ember, aki nem érdemes rá, de ha olyan bizalomról van szó, amikor olyan valakiben bízom, aki érdemes rá, akkor semmi bajom nem lehet. A bizalom valóban kiszolgáltatottá tesz, de általa át lehet adni egy másik embernek az irányítást, ami néha nagyon jó tud lenni.

Látszik, hogy nem ismersz kutyákat. Olyan nincs, hogy egy kutya természeténél fogva alattomos.

A kutya eleve jónak születik, az emberek teszik tönkre. Tehát ha pl. kikötve tartják egy rövid láncon, akkor teljesen egyértelmű, hogy szabadulni akar, és minden lehetőséget megragad. Én sem nagyon értékelném, ha egy lánccal a nyakamban kellene szenvednem folyamatosan, és minden áron szabadulni akarnék. Ettől még nem alattomos a kutya. Az ember a szemét, aki kínozza.