Akkor leírom számodra is érthető nyelven hiszen a drogok nem engedik, hogy megértsed :

Sokáig gondolkodtam miért nem tudok szeretni, vágytam rá, de nem tudtam sehogy sem megszerezni, hiszen lehetetlen.
Amikor a legkevésbé számítottam rá megtörtént. Persze először nem úgy ahogy gondoltam, de ez felforgatta a világképemet, és rengeteg dolgot megértettem.

Mire ráeszméltem kb 4 ev távlatából mar sajnos múlni kezdett az érzés, de tudtam, semmit nem tehetek ellene.

Ekkor gondolkoztam el azon, vajon biztos jó ötlet volt erre vágyni?

Latom a többieket, kb tudom hányadán állnak, kik csak a logikai oldalon állnak, vannak akik megtapasztaltak, es vannak akik sosem voltak logikusak, es meg az ezernyi átmenetet kombinációt.
De magam mar nem latom magamat úgy ahogy azt én szeretném.

A lényeg el vonatkoztatásán dolgoztam, és érdekelt, hogy valakinek feltűnik-e miről írtam, be tudnak-e helyettesíteni.

A válasz mar megvan

A boldogság egy olyan vágy, ami képes megnyomorítani az embereket, mert a feleslegesen magas vagy elérhetetlen elvárásokat támasztanak önmagukkal szemben.

A boldogtalanság ugyan erre képes.

De a boldogtalanság elég ritkán szokott a célok között szerepelni az emberek életében

Erről az alábbi idézet jut eszembe:

"Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz; ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz; sőt ha pontosan azt kapod meg, amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké."
(Dan Millman - A békés harcos útja)

Azt gondolnánk ez igaz, de ha belegondolunk, akaratlanul is célunk, hiszen a boldogságot nem jól definiáljuk, hiszen sok ember azt gondolja boldogság=feleség=gyerek és így tovább.

Úgyhogy szerintem sokszor igen is a boldogtalanság válik célunkká

Jajj

Egyrészt, ha a boldogságot külső célokhoz igazítod, az sohasem lesz az, másrészt pedig ilyen béna logikai levezetéseket légy szíves máskor ne írjál

Én kerek elnézést

A lényeg, ha nem tudod mi a boldogság, akkor kitűzheted célodnak a boldogtalanságot

Ez már jobb?

Nem ismerheted a boldogtalanságot, ha nem ismered a boldogságot is. Ahogy a fényt sem ismerheted a sötétség nélkül. Mivel ha az alapállapotod lenne a boldogság (vagy a boldogtalanság), nem tudnád mihez viszonyítani. Sőt, talán fel sem tűnne neked az állapotod, mert nem tapasztaltad meg ez ellentétét. Csak természetesnek vennéd, hogy vagy, az érzéssel nem lennél tisztában. Ha viszont megtapasztalnád az ellentétét ennek az állapotnak, akkor már tudnád mihez viszonyítani. Tudnád, hogy valaha boldog/boldogtalan voltál. Ha boldog voltál, görcsösen próbálnál visszatérni ahhoz az állapothoz. Ha pedig boldogtalan voltál, de most már boldog vagy, görcsösen ragaszkodnál ehhez az állapothoz, hogy el ne veszítsd.

A kérdés: Ha azt mondom a frgipaninak nagy jó illata van, de te nem ismered, csak azt mondom jó az illata, honnan tudod hogy melyik virágról beszélek?
Nem láttad soha, de tudod hogy a xartol különbözőnek kell lennie a szagának, de a hányasnak is különbözik a szaga, akkor az lenne az? Vagy a hónalj szaga amit meg nem szagoltál? Ha nem ismered csak az egyiket akkor a tobbi eleme kiesik, vagy lehet, hogy a hányas jobb mint a xar, de mégsem fragipani.
De TE ezt nem tudhatod

Vagyis igen csak akkor lehetsz boldog ha szomorú is voltál...az ellentét pároknak, szétválasztva nincs értelmük, de eljutni az egyikből a másikba mar más téma

Vagyis igen ha nem szomorúság akkor boldogságnak kell lennie...vagy csak kevésbé szomorúnak?

Ezert is írtam, tudom, hogy nem akarni kell, hanem meglátni a lehetőséget arra hogy boldog legyen az ember.
Ez ismét félre van értelmezve ahogy latom

Ha már illat, tegyük fel, hogy én születésemtől fogva nem érzek illatokat, szagokat. Ha mondod nekem, hogy nagyon jó illata van valaminek, akkor sem fogom tudni, mire gondolsz. Körülírhatod, hasonlíthatod színekhez vagy bármihez, de az illatot akkor sem fogom tudni megérteni, mert nincs viszonyítási alapom.
Ahogy a születésétől vak ember sem tudja elképzelni, milyen lehet látni. (Apropó, ezek az emberek hogy álmodnak?)
Gondolj bele, ha nem ismered a végleteket, nem ismerheted a köztes állapotokat sem.
Az ember születésekor minden íz, illat, élmény új, kialakulnak az ellentétpárok, az érzések, érzelmek, elkezded beskatulyázni a világot. Ha valami váratlan történik veled, ami eddig még nem, megpróbálod meghatározni, mi lehet ez, megpróbálod viszonyítani valamihez. Ha még nincs viszonyítási alapod, elraktározod az emléket, majd később jó lesz. Persze tanítanak is minket, szülők, barátok, vallás, tv, stb. Néha már felkészülten várjuk az adott érzést, de addig nem fogjuk biztosan tudni, amíg teljesen át nem éltük. Ilyen az első szerelem is: mondhatják neked, milyen érzés, de úgyis akkor fogod megtapasztalni, ha eljött az idő.
Értem, hogy mire gondoltál, az ellentétpárokról, és az eljutásról egyik végletről a másikba.

"Ezert is írtam, tudom, hogy nem akarni kell, hanem meglátni a lehetőséget arra hogy boldog legyen az ember."

Ezzel a gondolatoddal pedig maximálisan egyetértek. A boldogságot nem kell eltervezni, nem kell görcsösen akarni, mert akkor elillan, megijed tőled. A boldogság akkor talál meg, ha megteremtetted magadban a feltételeket hozzá. Amikor pedig készen állsz, megjelenik.

Ami még fontos, hogy az élvezeteket nem szabad összekeverni a boldogsággal, mert az teljesen tévútra visz.

Az igénynek is meg kell rá lennie, motivációnak, nem akaratnak.
Mindig tudtam valami hiányzott az életemből így pontosan úgy tettem ahogy mondtad "Ha még nincs viszonyítási alapod, elraktározod az emléket, majd később jó lesz."

Ekkora szerencséje legyen az embernek az megint más, amit észrevettem, a fókuszom eltolódott, teljesen más dolgok kezdtek érdekessé válni.

A bajom, nem tudok így dolgozni, ergo a fókuszt visszahelyeztem, és ezzel kinyírtam az egészet.

Ezert gondolkoztam el....de tudom....

Az mar régen rossz.
De egy komplett generáció így fog felnőni/így nőtt fel sajnos.

Szeretnem egyszer megérni, hogy ne mindig Veletek fussak össze, és ezt a legjobb értelemben mondom

Igaz rengeteget tanulok tőletek is, és szeretem megosztani a bajaimat/gondolataimat Veletek

Remélem nem reprezentatív a társadalomra kivetítve a mi diszkurzusunkban résztvevők száma