Nincs mit elemezni. A tömegek édesszájúak.

Érdekes az emberi ízlés?
[link] - [link]
Ugyan...

Mindkettő a maga műfajában (el)ismert, nemzetközi eladó. Érdemes megnézni a nézettségeket.

[ Szerkesztve ]

Egy ismerősöm fotós/videós, többnyire rendezvényeken dolgozik, pl eksüvőkön. Nagyon tehetséges, hamar felkapott is lett. Egy alkalommal az újdonsült feleség azonban egy emailben hosszan szapulta kiemelve, hogy a vendégek jobb képeket készítettek telefonnal, sehol egy filter stb. Felk**ta magát, megvett valami filtercsomagot PS alá, rádobta pár 100 képre, elküldte nekik, boldogak voltak. Ez ilyen.

[ Szerkesztve ]

Az emberek többsége nem szakmai szemmel fog nézni egy képet.
Ha azt szeretnéd akkor olyan helyre kell tenni akik szakmai szemmel figyelik.
Például szerintem nagyon szép képeket lősz gombákról/természetről/piacról, meg szoktam nézegetni az összes fotós blogodat, de ha választanom kéne mit állítok be háttérképnek: ezt amit most raktál ki, vagy azok közül bármelyiket, valszeg ezt fogom.
Közöm nincs a fotózáshoz, semmit nem tudok róla, egyszerűen jobban tetszik. Átlagjóskák nem fogják figyelni hogy milyen objektívvel milyen ISO-val meg bánat tudja milyen beállításokkal készítetted a képet.

Ízlésről meg kár vitatkozni, vagy fennakadni azon, hogy másnak mi tetszik. Legyen az zene, étel, festmény, kép vagy bármilyen alkotás.

Lájk

Ja hát ez ízlés kérdése és sokan ezt is alul értékelik. [link]

Fasznak állol szóba a pblebsszel. Remélem valamelyim dedikált/haladónak gondolt csoportban ez a közvélekedés: el is hiszik magukról, hogy amit imádnak, az már egy szint. Van ettől függetlenül érdemes műveket bemutató csoport is, bár ott meg tiniuralom van, nagyon nem tudják különválasztani az éktelen szoftpornót, meg a igényes kattogtatást (némelyiknek tényleg akad hajlama rá). Nem kell tinik vagy prolik kegyeit keresni vagy nézni a céleményüket, úgy is más világ lexxx.

Egy olyan világban élünk, ahol minden a teljesítmény, a lóerő, a minél magasabb számok - és a szemnek kedves szaturáció!
Nem véletlen dolgozok 98%-os Adobe RGB lefedettségű monitoron MacOS alatt. Nekem ez tetszik, szörnyű, de szeretem a valóságot

A kép borzalmas minden tekintetben. Eleve a csóró Nokia 2.1 kamerája alkalmatlan fotózásra. Például nem érzékeli már a vörös színt, folyton állítanom kell a fehéregyensúlyon. ÁÁÁ Kész katasztrófa. A városi csoportban osztottam meg a képet, ott kapott 130 valahány lájkot. A tükörreflexes zokog a szekrényben és dörömböl, hogy vegyem magamhoz és menjünk fotózni.

Teljesen szubjektív, hogy mi borzalmas. Nekem például tetszik ez a kép, ránéztem és van egy atmoszféra, egy hangulat, amit keltett bennem. Lehet csak bennem. A véleményem az, hogy teljesen lényegtelen, hogy mivel készült a fotó, sőt a minőség, színtelítettség, alul-felül exponáltság is teljesen mellékes a tartalommal szemben. Igen, lehet nézni vonalzóval is, megvan-e a harmados arány stb. Ilyen téren biztosan számtalan sebből vérzik. De ha nem a technikai paramétereket méricskéli az ember, hanem csak úgy ránéz, akkor van benne valami.

Alkotásokra én mindig ilyen szemmel próbálok nézni, sosem a szakszerűséget keresem, hanem azt, hogy milyen hatást gyakorol rám. Lehet bármilyen kezdetleges, ha találok benne valamit, ami megfog, akkor az jó alkotás.

Szerintem Algelibát sem az zavarja, hogy tetszik a képe, hanem hogy kizárólag a középszerűségre/giccsre korlátozódik a népek értelmezési tartománya. Nem ő nézi vonalzóval, hanem a közízlés az, ami megáll a faék befogadásánál, nem csak egy agyelszívó, hosszú nap után, hanem mindig. Edukálni kell. Nem is gondolnánk, de több sikeres festőnk is volt a 20-as években a konstruktivizmus vonalán, elég jól tolták. Be kell vetni egy ilyet és már sem fenyeget like-áradat veszélye.

Ha már Rick Astley, tud ő rendesen is énekelni
Youtube
Rick Astley - Walk Like A Panther
Rick Astley - Pray With Me
Rick Astley - Keep Singing

[ Szerkesztve ]

Egyetértek veled alapvetően. A közízlés mindig is ilyen volt, elég megnézni, hogy zenében, filmben stb. mi az ami népszerű. De én ezt nem tartom feltétlenül rossznak, mások vagyunk, más és más adottságokkal születünk, másképp szocializálódunk, más impulzusok érnek minket életünk folyamán.

Az, hogy mi a giccs és mi nem, ebbe nem mernék belemenni mert parttalan vita, de azért megjegyezném, hogy az alkotást nem lehet kilóra mérni, nincs egy objektív skála amin el lehetne helyezni egy alkotást és ami egyértelműen megmondja, hogy mi az ami giccs és mi az ami érték. Ami neked giccs, az lehet másnak egy remekmű is és ez akkor is így van - szerintem - ha maga az alkotó sem képzelte bele azt, amit te látsz benne.