Az igazán jó főnök a csapatépítőt szombatra szervezi.

A csapatépítés a cégek Valentin napja.

A legrosszabb ezekben a csapatleépítőkben, hogy mindenki mondogatja, hogy ne beszéljünk a munkáról, de a végén mindig a mindenki a munkáról beszél.

Az utóbbi időkben nem nagyon szeretem ezeket a csapatépítőket, családos emberként, kicsit öregnek érzem magam ahhoz, hogy ún. "animátorok" kommandirozására bohóckodjam a kollégáim előtt, ill. velük. Másik problémám, hogy a feleségemen kívül nem szívesen alszom senkivel egy szobában (a tábori feelinghez is kicsit öregnek érzem már magam).
Úgyhogy eddig mindig valami indokkal sikerült megúsznom az éves csapatépítőt a cégnél (betegállomány, jajj, pont akkor muszáj NEKEM ügyeletben lenni, mert más nem tudja megcsinálni, hopp akkor vagyok szabin és nem tudom már visszamondani, stb.stb.), tavaly, ugye, elmaradt a pandémia miatt, idén meg, remélhetőleg, elmarad ugyanez okból, de jövőre már előre félek tőle, hogy mit tudok még kitalálni a megúszására...

Igazából pont a "csapatépítés" létezése mutatja a legjobban, hogy maguknak a cégvezetőknek sokszor mennyire nincs fogalmuk a valóságról, az emberi viszonyokról és a közösségek működéséről.

Azt gondolják (tisztelet a kivételnek) ugyanis, hogy majd azok az emberek, akik az év 363 napján fúrják vagy tesznek keresztbe egymásnak, irigykednek, belegázolnak a másikba, gyűjtik a sérelmeket vagy épp a csapatépítést szervező főnöktől szenvedik el a napi szintű lekezelést/alázást, majd 2 nap erőltetett jópofizástól (amit a legtöbben általában a pokolba kívánnak), együttműködő csapattá válnak. Viszont vezetői szempontból ugye egy jól megfogható és kipipálható task a listán, lehet hozzá költséget rendelni és után megveregetheti a saját vállát is, hogy milyen jó vezető (aztán persze hétfőn mehet be ismét tovább alázni beosztottat, hiszen a csapat mellett az ő ego építése is fontos azért).

Miközben a csapat igazából attól épül, hogy megbecsüljük egymást nap mint nap. Mármint mindenki, portástól az igazgatóig. Egyszerűen hangzik, de mégis annyira nehéz, hogy alig van olyan cég, ahol ez sikerül. Nehézségben szinte vetekszik egy őszinte bocsánatkéréssel.

Ezért hasonlítottam a csapatépítést a Valentin naphoz, mert ez is ugyanolyan felszínes pótcselekvés.

Hát valami olyasmi, igen. Tudod, mint a "mácsó", aki egész évben csalja a párját és háztartási alkalmazottnak / felfújható szexbabának nézi, aztán valentin napon vesz neki egy doboz csokit meg egy plüssnyulat és kiposztolja a fácséra, hogy mekkora romi a kapcsolatuk.

Persze, PR über alles.

Erre ráérez az is, aki kiposztolja a plüssnyulat meg a sosevolt nyaralás képeit. De még az egyszerű falusi is tudta már száz éve, aki ugyan verte az asszonyt, a kocsmából hazaérve felrúgta a gyereket, káromkodott és lopta a fát, de ha eljött a vasárnap, felöltötte az ájtatosabbik arcát meg a legszebb ruháját. Hát mégiscsak tisztességes templomba járó ember, láthatja bárki.

Egyébként tényleg kell a jó PR egy cégnek. Csak hát nem pótol mindent.

Nem hiszitek el, de egy Budapesten is jelenlévő multi közép európai vezetője annyira a welcome to the jungle hatása alá került annak idején, hogy valami hasonlót akart szervezni az itteni embereknek is.

Kötelezően ajánlott leadership training fedőnév alatt 9 óra munka után péntek este kiparancsoltak minden team lead rang feletti embert a Margit-szigetre, ahol a hidegben (talán kora tavasz lehetett) csapatokat alkotva farönköket cipeltek az emberek és traktor kereket borigattak, meg hasonlóan értelmes tevékenységekre voltak kényszerítve, ahelyett hogy pihentek vagy a családjukkal lettek volna. Volt üvöltözős leadership trainer is meg minden.

Nem hittem el, hogy egy felnőtt ember ezt meg tudta tenni egy csomó másik felnőtt emberrel. Én csak csicskatesztnek hívtam. Gondolom megnyugodott a főni, hogy ezek után bármilyen hülyeséget kérhet ezektől az emberektől.

"az emberek, akik az év 363 napján fúrják vagy tesznek keresztbe egymásnak, irigykednek, belegázolnak a másikba, gyűjtik a sérelmeket"

Ez létezik, de leginkább társadalmi és lelki probléma - a munkahelyhez is csak pont ennyire van köze...

Létezik társadalmi szinten is ugyanez a jelenség, csak alapvető különbség, hogy a munkahely egy mesterségesen létrehozott és irányított környezet, ahol a vezetők döntik el, hogy kit vesznek fel, kit bocsátanak el, mik a játékszabályok, ki kivel dolgozik stb. tehát a közösség összetételét és működését, belső viszonyait eleve meghatározzák. Most az egyebekről nem is beszélve. Szóval kár összemosni a céges közeget az általános széles körű társadalommal, mert semmi köze a kettőnek egymáshoz. Annyi a közös halmaz, hogy mindkettőben emberek a szereplők.

De pont az a lényeg, amit az utolsó mondatban is írtál. Az emberek a munkahelyen meglepően hasonlóan viselkednek, mint az élet egyéb területein.

Ja jó. Ember-ember, darab-darab. Egy kutya minden.