Limited identity...

Ha észrevennénk, hogy mind egy sűrűn csatolt rendszer részei vagyunk, más lehetne a helyzet. Ezt sokáig tanították a gyerekeknek a hagyományos emberi kultúrákban. Szóval talán az rázta meg, aki elfelejtette a kultúrát: mindannyian.

Szerintem már nagyon sokan nem akarnak foglalkozni vele,
ki rázza az üveget. A kérdés inkább az, hogy miért nem ...

[ Szerkesztve ]

Szerintem ez az emberi természet velejárója. Ezen változtatni nem lehet, mert ez az emberiességünk egy oldala. Ha nem ilyenek lennénk, akkor nem lennénk emberek.

Szvsz a vallások mutatnak ebből jellemzően kiutat az egyén szintjén, azzal hogy mindig szeretettel fordulj a másik felé (keresztény), vagy függetlenesítsd magad a környezetedtől (buddhizmus), stb.

Nemes-Nagy Ágnes

Istenről

Hiánybetegségeink legnagyobbika

Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba – felfoghatatlan büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.
Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?
Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia.
Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram!
Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése? Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben? Tudod te, milyen a félelem? A testi kín? A becstelenség? Tudod-e, hány wattos fényerővel tündöklik a gyilkos?
Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fogtál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, kriksz-krakszokat hámló platánra, míg megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked fölötted?
Egy szót se szóltam.

A következő sorokat az egyik fórumtársunktól loptam, mert tetszik:

Mondanám, hogy miért nem lehet inkább egymásra támaszkodva előremozdítani a dolgokat, de az a vonat látszólag már elment. Kína (pontosabban a vezetője) cseppet túlgondolta magát, és azt hitte, hogy az összeszerelő üzemből a világ ura lehet. Csodák nincsenek, hiszen minden hatalom (vagy annak vezetője/i) ezt hiszi magáról, de ha nincs egyensúly, csak mi szívjuk meg. Kínának ideje lenne elfogadni, hogy a világ egyik legszennyezőbb országa és bérgyártó, de azt is, hogy a nyugati bérgyártás odatelepítése nélkül ők most egymást ennék, mi meg valahol a 10 évvel ezelőtti technológia színvonalon tartanánk, és minden eszköz sokkal drágább lenne, de pont emiatt sokkal tartósabb is.
Az Amerika világrendőrség dolgot meg lehet vitatni és küzdeni ellene, de szerintem a 2. vh utáni időszak megmutatta, mi lesz a társadalomból, ha Kína vagy Oroszország száll meg, és mi lesz akkor, ha az USA vagy a nyugati világ. Erre az egyik legjobb példa Németország.
Szóval megértem, hogy a demokrácia-export egyeseket zavar, de akkor fogadja el, hogy anélkül megy a sivatagi kecskeszerelem olajjal leöblítve, a születésszabályozás és egy tál rizs naponta, meg a Zsiguli 50 évig tartó gyártása. Vele meg persze a cseppet túltolt PC-ség, a lassan követhetetlen nemi szerepek, és persze a "tanulj vagy a társadalom aljára kerülsz" kapitalista mentalitás.
Valamit valamiért. Kína politikáját én is megállítanám, mert otthon megmutatták, mi várna a világra akkor, ha ők lennének a világ urai. Ahogy az arabok, illetve a szovjetek is megmutatták már.