"Örök az ég és örök a föld.
Azért örök az ég s a föld,
mert nem önmagukért élnek,
ezért nem fogy belőlük az élet."

A fejtegetés szerint mi számít entrópiának (determinált vagy struktúra-mentes)? A fekete lyukak csökkentik vagy növelik az entrópia mértékét?

Melyik fejtegetés szerint?

Az entrópia az adott makroállapot mellett megkülönböztethetetlen mikroállapotok számának természetes logaritmusa, szorozva a Boltzmann-állandóval. (Vagyis függ attól, mit nem tudunk megkülönböztetni.) Abszolót értékét nem szoktuk ismerni, csak speciális helyzetben.
De szerintem ezt Rockenbauer úr sem használta más értelemben.
Spontán nő az entrópia, de lokálisan csökkenhet. Azt nem tudom, van-e csökkenő ilyen tartomány a feketelyukban, de, mivel nincs "hajuk", ezért szerintem nincs.

[ Szerkesztve ]

A PBS Spacetime YouTube csatornát ismered? Sok hasonló eszmefuttatás született ott is. Egész érthető, bár néha, amikor kezd komolyra fordulni nehezemre esik figyelni.

Nem. Megnézem!

Egyébként érdekes ez a lokális entrópiacsökkenés. Inkább arról van szó, hogy bizonyos paraméterek entrópiája csökkenhet, miközben globálisan nő a rendszer entrópiája. Ha pl. megfagy a jég, akkor a molekulák rendezettsége ugyan nő, de az energia nagyobb térrészben oszlik szét, mert eltávozik a rendszerből. Azt mondjuk, hogy a konfigurációs térben mindig nő az entrópia; a rendszer ott kiterjed.
Ilyen pl. a gravitációs anyagösszezuhanás is: a kötési energia miatt ott is szétszóródik az energia a szabadsági fokok közt.

A Rocky-cikk viszont valamiféle makro-alagúteffektust sejtet: az élet létrejöttekor mintha előre tudná a rendszer, hogy az élő szervezet létrejötte után gyorsabban nőhet az entrópia. Jó lenne olyan mechanizmust találni, ami ezt elkerüli.

[ Szerkesztve ]

Elkerüléssel jóllehet az élet sem működne. Az egó teszi csak hozzá a "jó lenne"-t - de ami az életösztön része, alapja inkább.

Az entrópia szerintem mindig globálisan értelmezendő. A lyukak témájában jelenleg nincs konszenzus, de érdekes kérdéskör.

Hát pedig a legtöbb kölcsönhatás lokális. A víz fagyásakor is lokálisan meg el az energia a molekulákról. Ahogy a biz. paraméterek menti entrópiacsökkenés, úgy az entrópianövekedés is emergens kell legyen, vagyis in situ és lokális.

Azt kéne elkerülni, hogy megelőlegezést kelljen feltételezni a rendszer részéről. Kvantumszinten létezik ilyesmi, de makroszinten nem ismerünk hasonlót. Itt ugye valószínűségekről beszélgetünk: attól, hogy később nagyobb valószínűségű események történhetnek, a jelenben nem fog inkább megtörténni a kisebb valószínűségű esemény.

Az a gond, hogy nem ismerünk olyan átmeneti struktúrákat, amik kellően egyszerűek, hogy spontán összeálljanak, de már reprodukálják magukat. Nem ismerjük az utat a legeegyszerűbb élőlényig, mert az már túl bonyolult (DNS-e van stb.). De nem elképzelhetetlenek, pl. ismerünk vírusokat, prionokat is.

Tudtommal csak a nagyon kicsi, megszűnőben lévő fekete lyukak sugárzása (és így entrópiája) körül van még nyitott kérdés. Amúy a Hawking sugárzás megoldotta a problémát.

[ Szerkesztve ]

Igen, ez a spontán összeállás nehéz kérdés.
Bár egyszerűbb szinteken nem annyira bonyolult. Pl. ATP-áz enzim, (videó) egy kupac fehérje, amik maguktól összeállnak, és gép módjára működnek. "Csak" annyi kell hozzá, hogy a megfelelően hajtogatott fehérjék összetalálkozzanak, létrejöjjenek a kötések. Kész az óriásmolekula, ami magában tud "dolgozni".

Igen, az önreprodukció a gond, mert az ma csak nagyon komplex rendszerekben figyelhető meg. Még a prionnak is kell egy hasonló fehérje, amit áthajtogathat.
Ha olyasmivel indult, ami nem önreprodukáló, hanem egyszeri, akkor nehezebb lesz azt megsejteni.

[ Szerkesztve ]

Nohát! Ez valami olyasmi, amiről agyaltam?!
Does relativity lie at the source of quantum exoticism?
Röviden: a spec. rel. megoldásainak van olyan része, ami fénysebességnél gyorsabb részecskéket jósol, amit eddig elvetettek, mint nem valós megoldást. Ha nem vetjük el, nemdeterminisztkus (=lokálisan megjósolhatatlan) eseményeket okozhatnak, amit a kvantummechanikában is látunk - sőt, a fénysebességnél lassab részecskék kibocsátása is ezzel analóg lehet a cikk szerint.

A kvantumos valóság furcsaságai is következnek a fénynél gyorsabb megoldásokból, mint a kvantumszuperpozíció:
"Both theorists have also shown that after taking into account superluminal solutions, the motion of a particle on multiple trajectories simultaneously appears naturally, and a description of the course of events requires the introduction of a sum of combined amplitudes of probability that indicate the existence of superposition of states, a phenomenon thus far associated only with quantum mechanics."

[ Szerkesztve ]

Az, hogy mely részecskék gyorsabbak a fénynél, 3+1 dimenzióban már ugyan nem relatív, viszont egy esemény leírhatósága független a vonatkoztatási rendszer megválasztásától, így a relativitás ilyen értelemben érvényes.
További érdekesség, hogy fénynél gyorsabb részecskék számára csak a mozgásuk iránya menti térdimenzió marad térszerű, a többi 3 időszerűnek hat, amit mi a saját 3D terünkben (fénynél lassabb rendszerből) egy gömbszerűen terjedő alakzatnak látunk, amiből pedig következik a részecske-hullám kettőstermészet.

[ Szerkesztve ]

Újabb "kulcscikk" arról, mi létezik:
Does Time Really Flow? New Clues Come From a Century-Old Approach to Math.
Röviden:
Mivel a tér információsűrűsége véges, végtelen pontos számok (mennyiségek) nem létezhetnek. Így az idő múlása nem csupán illúzió lehet: információ valóban születik az idő múlásával.
Az ált. rel. átal sugallt blokkuniverzum (=determinisztikus univerzum) ellenben végtelen információsűrűséget igényelne egy adott pillanatban, hiszen a valóság kaotikus.

Érdekes, hogy így nem is minden állításról eldöntött adott pillanatban, hogy igaz-e vagy sem.
Az idő tehát valóban telik - ellentétben a jelenlegi fizika törvényeivel, amelyekből nem olvasható ki ilyesmi (bár ezt eddig is folyamatos nyitott problémaként kezelték).

[ Szerkesztve ]

Ez a kettő logikusnak hat, a kérdés mivel a mi vonatkoztatási rendszerükön kívül esik, és csak indirekt módon vázoljuk fel a létezését, lehet-e bizonyítani valahogy?
Engem érdekelne, persze ha sikerül kikerülni a "doboz" bol akkor tudnánk olyan kísérletet készíteni ami ezt bizonyítaná. Hol kezdjük????

Egy kis érdekesség

[ Szerkesztve ]

Ha a figyelembevétele hasznos és előbbre visz, az erős bizonyíték. Előbb-utóbb meg le kéne írni a kölcsönhatását a fénynél gyorsabb részecskéknek az anyaggal.
Meg be kéne építeni a hurokkvantumgravitációs elméletbe is, gondolom.

Utólag modhatnám, hogy nem lepett meg, hiszen a fénysebeséget eddig is emergens dolognak sejtettem, ha pedig egy kiátlagolódás, akkor logikus, hogy van nála gyorsabb; de valahogy mégsem veszi ezt komolyan az ember, míg nem látja a következményeit.

Olvastam ról ategnap, de ez egy hosszabb cikk róla, köszi!

...fraktálszerű téridőt kreál Mr. Wolfram. Gráfelméleti alapon alkot Calabi-Yau tóruszokat, iteratív úton:
Creator of Wolfram Alpha Has a Bold Plan to Find a New Fundamental Theory of Physics

"Moreover, his approach is not wholly original. It is similar to two existing approaches to quantum gravity: causal set theory and loop quantum gravity, neither of which get much of a mention in Wolfram's grand designs."

[ Szerkesztve ]

Itt olvasgatva mindig a star trek jut eszembe

Mintha csak egy karnyújtásnyira lenne