Nagyon tetszett, köszönöm hogy megírtad.

Hihetetlenül szép történet, szomorúsága ellenére is, mert ez az Élet.
Nem mellesleg mint írás is kiváló, köszönöm, hogy megosztottad velünk.

Ez de jó volt, így nap indításnak.
Nagyon szép volt, még több ilyet!

Ejh... Először én sem akartam elolvasni, de végül elragadott.

Szívszorító érzés elengedni valakit a félelmeink miatt.

Nem ítélkezhetek , mert nem ismerlek, de sajnálom, hogy elengedted Erikát, akkor ez jó lépésnek tűnhetett számodra, de érzem azt, hogy ezt erősen meg is bántad az évek alatt...

Nem tudom, hogy mindenki életében, de sok ember életében van egy "Erika", akit ott és akkor elengedett, nem ment utána, hagyta a múlt fényébe veszni, és titokban vágyni rá, idealizálni azt majd egy találkozásra...

Fiatalon nekem is volt egy ilyen, csak ott a fiatalság közbeszólt, és elbukott a dolog.. Nem az én részemről...

Azóta úgy érzem megtaláltam azt aki mellett a múlt emlékei nem kísérthetnek lidércként. / persze aztán lehet ebből is pofára esés lesz ,de 5-6 év után már remélem nem

Köszönöm az írást, gondolatébresztő volt.

[ Szerkesztve ]

Köszönöm, engem is magával ragadott, pedig csak bekukkantottam.
Aktuális dráma, szép történet. Nem segít eldönteni nekem, hogy meg kell-e házasodni vagy sem.

Maga a házasság intézménye sem vonz engem annyira...még. De családalapítás házasság nélkül is megy, viszont az, hogy ha nincs házasság ,de van család, az már kötöttség.

És ezzel a kötöttséggel, és az "örökkön-örökkével" nem mindenki tud azonosulni. Ez lehet már a következő generáció társadalmi problémája is lesz, majd kiderül.

Ez igazán megfogott. Mindenki életében van egy " Erika ". Hol finomabban , hol drámaibban. Nagyon szép és szemléletes írás! Köszönöm.

Az ilyen és hasonló történetek után mindig keserédes nosztalgia lesz úrrá rajtam.
A szerző által hozott nehéz döntéshez még csak hasonlót sem kellett hoznom soha, de emlékszem hogyan tud fájni a szerelem.
De így, több mint 15 év házasság és két szép lány gyermek után már csak ritkán jut eszembe ilyesmi.
És bár nagyon szerencsésnek tartom magam azért, mert boldog családban élhetek, de néha (mondjuk most) szeretnék visszamenni 20-25 évet az időben...hogy ismét érezzem milyen kamaszként szerelmesnek lenni.
Mert azt az érzést csak annyi idősen érzi az ember. És fájdalmas a tudat, hogy elmúlt, más dolgok fontosak, az ember a gyerekeit próbálja óvni a csalódásoktól, nem feledve, hogy mennyire szép is volt gyereknek lenni, szerelmesnek lenni.

+1 az elöttem szólónak!

[ Szerkesztve ]

Köszönöm az írásodat! Megerősített abban, hogy egy hasonlóan bonyolult helyzetben amiben néha kezdek beletörődni, harcolnom kell!

Az én párom Erika
Egyszer.már fent volt. Miért törölted?

Nomen est omen.

Szép gondolatok amiket írtál.
Nekem is ez a véleményem.
Hogy egy ember életében talán a kamaszkor a legmeghatározóbb.
Mert ott érzi elősször meg a szerelmet. Nagykorú lessz kipróbál dolgokat.
De sajnos ami már egyszer megtörtént és éppen ezért elmúlt visszahozni nem lehet.
Sokszor nosztalgiázok én is de rájövök hogy valamilyen szinten a mának kell élni és nem a múltat kell kergetni.
Szeretni kell azt az embert aki most melletted van szeretni kell az életed.
Mert nem tudhatod hogyha Erikával maradsz akkor boldog lesztek e 10 év múlva is.
Mert a szerelem az elmúlik átalakul.

Ne egy írás vagy élmény alapján dönts el egy ilyen horderejű kérdést.
Kezdjük ott hogy én is a házasságom előtt megkérdeztem magamtól hogy ezt akarom jól meggondoltam.
Mert azért valakivel összekötni az életed nagy lépés.
S a kérdés feltétele után azonnal rájöttem én ezt akarom azzal a nővel szeretnék élni akivel most is vagyok.
Az évek nem számítanak mert nem örökre kértem meg a kezét hanem addíg míg szeretjük egymást.
Addíg míg egymást kiegészítjük nem egymás terhei bilincsei vagyunk.

Tehát hogyha a kérdést felteszed magadban és logikus választ nem tudsz rá adni akkor ne házasodj.
Mert a házassághoz szeretet és hűség kell és józan ész nem szerelem.

A szerelemházasságoknak a nagy része egyébként is válással végződik mivel egy adott állapotra érzelmekre alapozták a döntésüket.

Szép, szomorú, szívfacsaró.... Köszönöm!

Nagyon szép történet. Kellett a lezárás.

Sajnos most én is nehéz szívvel állok egy 7 éves kapcsolat lezárása?? előtt. Most, hogy végre saját magunk urai lehetnénk (lakásvásárlás, költözés előtt) rájött a Kedvesem, hogy neki idő kell.
Tény, hogy én se voltam igazi párja sokáig... megértem döntését, de most jöttem csak rá, hogy mennyire hiányzik. Pedig még "együtt vagyunk".

Nem tudom mi tévő legyek. Küzdök még, amíg lehet. Elviselhetetlen...

Tudom, hogy Logout-ra került ez az írás, de szerintem furcsa ilyen cikket itt olvasni. A cikk írójától kérdezném, hogy miért döntött úgy, hogy megírja ide.

Reggel olvasva rá tudtam fogni a hideg szélre, hogy attól könnyezem...

Csak egy picit akartam olvasni, de sikerült végig futnom rajta. Úgy érzem, ha akkor az igazat válaszolod hogy szereted, valószínűleg még melletted lenne. De Te szeretetből válaszoltál, mert Neki akartál jót. Egy kapcsolatot őszinteségre és szeretetre kell építeni. Két hét alatt kiszeretni valakiből, akivel rengeteg emlék köt össze, nem tudom hogyan lehet. Az, hogy a sokkal több bánat már elnyomja a boldog éveket lehetséges, de az nem 2 hét. Eddigi tapasztalat szerint az nagyon fontos, hogy sok dolgot együtt csináljon az ember a párjával. Nem csak sétára és beszélgetésre gondolok. Pl: Egy gyerek jelenléte megköveteli, hogy a szülők közös programokban vegyenek részt. A sok közös emlék alakítja a kapcsolatot olyanná amilyen. A rossz dolgokból, ha irónikusan is a pozitív gondolatokat mondjuk egymásnak, még mindig egy pozitív emlékként lesz jelen, amit idővel meg pozitívabban él még az ember . Charlie, ne élj a múltban. A jelent tedd széppé, így a múlt is és a jövő is szebb lesz

Ez engem is érdekelne - na meg az is, hogy miért újra, kérésre... Már volt itt?
Persze ha ez túl indiszkrét már, akkor tárgytalan

Azt hiszem egy bizonyos életkor felett mindenkinek van egy Erikája.
Nekem is volt.

Ez egy nagyon "szép" történet, elolvastam és újra átéltem a saját Erikámat.
De tudnunk kell elengedni a dolgokat, különben felemésztenek.
Édesanyám szerint minden úgy van jól, ahogy van. Úgy kell lennie.
Sokszor nem ezt gondoltam, de az idő mindig őt igazolta.

Így van.
Ugyanúgy egy bizonyos életkor felett mindenkinek van csomagja amit egy társ vagy elfogad vagy nem.
Ilyen az élet.

Nagyon szep tortenet, koszonom, hogy elolvashattam, meg felesegmnek is felolvastam, aki csendben hallgatta vegig az egesz tortenetet!

Most biztos meg fognak kövezni a többiek, de nekem nem tetszett.Alapvetően már ez a "Csárli" név, és ez az amerikai fíling is iszonyat unszinpatikus, ezen felül iszonyat vontatott, és ez az elvont elbeszélő írásmód sem nekem való.

Van benne valami ami az amerikai fílinget illeti, de a történet és a mondanivaló nekem így is átjött. Végül is ez a lényeg a stílus csak másodlagos, annál is inkább mert nem egy hivatásos tollforgatóval van dolgunk (gondolom).

Nem az író választotta a nevet adták neki az otthonban ahol élt.

Számomra jó írás volt mert élveztem az a leíró szövegi elemzést ahogy elmeséli az adott környezetet és helyzetet a múltból.
Számomra csak a jelen és a kislányával való kapcsolat volt egy kicsit kusza.

Szerintem az, hogy kinek ki milyen nevet ,becenevet ad... nem választás kérdése.

Semmi amerikai feeling nicns benne.. inkább csak belemagyarázod.

Biztos ez volt a mondanivalója a történetnek?
Mi az ami amerikai ebben?

Vagy fiatal vagy a témakörhöz, vagy nem voltál még ilyen szituációban, ezért nem mond neked semmit a történet

[ Szerkesztve ]

Az a két hét azért kellett neki hogy felkészüljön rá a lány, hogy elengedje. Valószínűleg még nagyon sokáig érdekelte volna az igazság. De egyes nők ismerik a büszkeség fogalmát, ő is közéjük tartozik. Itt Mr. Charlie nagyot hibázott, és ahogy látom elég sokáig fizette az árát. Nem is értem igazán, kishitűség pl anyagiak miatt? Valószínűleg éppen miatta/érte sikerült volna minden, akár több mint ami most van. Neki "kicsivel" több idő kellett hogy elengedje, mert ő nem akarta, és olyan gondolattal nem egyszerű együtt élni/megbirkózni amit akaratunk ellenére teszünk. De nincsenek véletlenek, az élet pedig nem áll meg. A mi lett volna ha...sose derül ki

Több idő években mérhető, elég kegyetlen belegondolni is... Persze nekem is sokat járt az agyam régi dolgokon, de hogy a párom mellett esetleg gyötörjem magam ilyen szinten, sose fordult elő

Ahogy láttam elég sok évben. De hibáiból tanul az ember. Igaz hogy ebben az életben már nem biztos, hogy sokra megy vele

Talán ezzel sem fognak sokan egyetérteni, de a történetből írtak közül meg merem kockáztatni, hogy én éltem meg a legtöbbet a hozzászólók közül, (intézet, stb.) és én teljesen máshogy éltem meg (tegyük hozzá, közel két évtizeddel később).Nekem az jött le, hogy ez egy kitalált történet.Az amerikai fíling meg pl a történet végén a ház leírásánál, meg több apró helyen is előjön.Ha ezek meg is történtek biztos, hogy nem Magyarországon.
Tegnap talán kicsit felületesen olvastam át, de most újra átolvasom figyelmesebben, egyenlőre a feléig jutottam.

Úgy látom te mindenképp le akarod húzni az írót.
Írt egy sztorit az hogy igaz e vagy sem senki nem tudja ellenőrizni még te sem.
Vagy esetleg te vele nőttél fel?
Fogadd el eddig nagyon sok ember szereti a történetet.
Neked nem jött be ez van de azért trollkodni lehúzni nem kell.

Nem tudom megtörtént-e, ez olyan témakör ,amit nem fogok megkérdőjelezni, mert pl számomra volt mondanivalója a témáját illetően, és még jó pár embernek...

A story időtlen és kortalan, a lényegi mondanivalóját mindenki megtalálhatja benne.. Akárhol történik.

Lehet valaki nem intézetben nőtt fel, de volt neki egy "Erikája", egy csalódás, egy ki nem mondott szó, bármi.

Írásként hozza azt amit vártam tőle, magával ragadt, és hagyta a képzeletemet szárnyalni, és végre megmozgatta vmi az agyamat a szürke, digitális világban / a könyvek tudják még ezt.

plusz akár kitaláció, akár nem, nincs benne semmi idealizált, vagy túlzott dolog... Ez így jó ahogy van.

Plusz felvetődik az emberben további kérdések sora, és van aki az életére tudja illeszteni a miérteket, esetleg még olyan is adódhat, hogy valaki tanul belőle valami újat.

[ Szerkesztve ]

Nincs ebben semmi trollkodás, egyszerűen csak a véleményemet írtam le.

Duliee: A könyvekkel én is így vagyok.
Az intézetet mint mondtam, én teljesen máshogy éltem meg.Képtelen voltam beilleszkedni abba a társadalomba.Néha belegondolva ha nem kerülök oda most teljesen más lenne az életem.Egy biztos: a "kisebbségiek" életmódjából / kultúrájából egy életre eleget láttam...
Jahh: és minket sosem vittek kenuzni.

[ Szerkesztve ]

Akkor miért akarod minden áron bebizonyítani mindenkinek hogy ez egy rossz írás vagy azt hogy csak a képzelet szüleménye.
Izlések és pofonok itt a legtöbb embernek tetszik a sztori.
Arra meg hogy eredeti e senkinek nincs bizonyítéka de ez érdekel a legkevésbé.

Számomra:

A saját magunk által épített látszat világ egy pillanat alatt szétpukkan(hat) csak MI tehetünk róla...persze a felépítéséről is...

Mert minden pillanatban építünk...ki ezt, ki azt...

Az írás végén az elengedés...ennek az egésznek az elengedése...és persze itt és most egy boldogság csepp...betekintettünk a felépített látszat világ MÖGÉ...

Jó írás és tanulságos,persze néhol terjedelmes, de talán pont ezért jó volt olvasni a felépítését...

Így van.
A szerző a múltat elengedte de ezt a hölgy nélkül nem tehette volna.
Sok embernek furcsának tűnhet ez a fajta ragaszkodás egy múlt béli nőhöz.
De ilyen a kamaszkori első szerelem aminek olyan varázsa van amit jó szerivel eggyetlen egy nőnél sem érezhet többé az ember.

Köszönöm szépen, hogy megosztottad ezt a történetet.

Ez az írás itt volt egy hete kb csak kérdeztem, hogy miért lett törölve.

[link]

[ Szerkesztve ]

Szép írás, köszönöm!

[ Szerkesztve ]

Jó volt olvasni!
Azonosulni nem tudtam vele mert én nem tudnék úgy házasodni, hogy mást szeretek, gyerekeket vállalni meg pláne...

Magával ragadott a történet, köszönöm hogy elolvashattam.

Biztosan megvolt rá az oka.

oh fck. Mostanában sok a meló. Bocs :-D