akkor nekem szerencsém volt, mert pár éve pont ennek a fordítottja esett meg: egy bokorban megláttam egy női táskát. telefon, tárca, gyógyszerek, illetve útlevél, vajdasági magyaré.
felhívtam a telefonban talált "anyu"-t, aki elmesélte, hogy nem sokkal korábban lopták ki a kocsijából a lánya táskáját, nagyon hálásak volt, kaptam 10.000 Ft-ot.
[ Szerkesztve ]
(#9) akom: "Majd a fejemhez vágta hogy a pénztárcában volt még 15.000 Ft..."
Valószínűleg valóban volt pénz a pénztárcában. Első körben vagy ellopták vagy megtalálták és kiszedték a pénzt belőle. A tied lett a második kör.
(#1) Mokó: ..irják már oda valami megjegyzésbe hogy a sört a hidegen szeretem..
A bank nem teheti meg azt, hogy információt ad át másnak. Értesíti a tulajdonost, hogy megtalálták a kártyáját és mehet érte. Ennyi.
[Dr.F.E.R.I.: "Szerintem elég érthetően fogalmaztam elsőre is, de a biztonság kedvéért külön kihangsúlyoztam, hogy nem kell róla semmilyen adat, csak hívják fel és közöljék ők maguk vele, hol a kártyája."
Nem teheted meg. Más tulajdonát nem tarthatod vissza, nem tarthatod magadnál. Le kell adnod.
"Ne bízzatok az OTP-ben."
Ezt sem jelentheted ki. Azért mert az OTP nem asszisztálhat az elképzelésedhez, nem nevezhetsz megbízhatatlannak egy bankot.
"Csak a rend kedvéért, két fontos adat a kártyáról, hátha-alapon észreveszi valaki:
NÉV: xxxxx xxxxx
HELY: xxxxx
Jobb ha tudod. Ezeket az információkat nem hozhatod nyilvánosságra.
Az adatok tulajdonosa beperelhet, kártérítést kérhet, mert vissza éltél az adataival.
(Ha fényképes a bankkártya, még a fényképet is megosztottad volna?)
e=mc²
Mi számít hitelt érdemlőnek? 
Hieronymus:
"-se köszönjük,sem semmi" Neki ezzel volt baja. 
[ Szerkesztve ]
Pertől nem tartok, de okafogyottság miatt kiszedtem a bejegyzésből a nevet.
Az alap, hogy ha találunk egy kártyát, akkor azt leadjuk a legközelebbi bankban. Sőt talán a kártyára rá is van írva, ha találunk egy bankkártyát, akkor azt a bankba kell visszahozni. Persze a mai világban már az is csoda, ha valaki beviszi, nem pedig felhasználja a kártyát.
Megjött az emberünk, nagyon hálás volt a dolgok szerencsés kimenetéért. Sokat segített a neve, ami elég egyedinek mondható, ő nem is tud másról akit így hívnának. A történet vége egy üveg cuvée lett. A bankfiókban biztos nem adtak volna
Hát lehet hogy tényleg a törvény/szabály/jog/akármi azt mondja, hogy ilyenkor a bankfiókban leadás az egyetlen lehetséges út, de ha én elhagynám a kártyám, én is jobban örülnék, ha a becsületes megtaláló inkább engem keresne meg és juttatná vissza hozzám azt, nem pedig egy hosszú ügyintézési folyamat kezdődne el.
Azonositasi adatlapot mindenkinek kell(ett) kitoltenie az elmult evben a penzmosas es terrorizmus finanszirozasa megelozeserol es megakadalyozasrol szolo torveny alapjan, ha van bankszamlad es szeretnel rajta forgalmazni. Arra felkerult minden olyan szemelyes adatod, ami kellhet a hitelt erdemlo beazonositashoz (anyja neve, szuletesi ev, hely, igazolvanyszam(ok), stb.)
Itthon bármi történik ha hivatalosan keresnél rá megoldást akkor bürokratikus vízfejekkel találkozol...
Találtam már én is kétszer telefont jó párszor tárcát mindennel együtt egyszer vittem be a rendőrségre mert nem volt más, a többi esetben sikerült elkeríteni a tulajt és visszaadtam.
[ Szerkesztve ]
1, A bankok azt tanácsolják, hogy a kártya egy percre se' kerüljön ki a felügyeletünk alól. Amikor fizetünk vele, kísérjük el a pincért, stb.
2, A bank csak a letiltás pillanatától áll helyt a visszaélésekkel okozott károkért.
A fenti két pont alapján hülye az a kártyabirtokos, aki nem tiltja azonnal a kártyáját, hanem napokig vár, hogy valaki esetleg visszaadja. Gyakorlatilag 2-3 ezer Ft miatt kockáztatja a számláján lévő jóval nagyobb összeget.
Ezenkívül a kártyaszerződése is tartalmazza, hogy azonnal jelenteni kell a banknak, hogy a kártya kikerült az ellenőrzése alól. Ezért buknak a perek, ha nem volt letiltva a kártya, és valaki más használta.
Ha a kártyaadatokat feljegyezték, vagy a kártyát klónozták, a visszaadott kártya adataival az érvényességi időn belül bármikor később is visszaélhetnek. Amikor a tulaj már nem is emlékszik, hogy másfél éve egyszer elvesztette a kártyáját, de később megtalálták.
A becsületes megtalálók részéről:
A megtalált kártyát azonnal le kellene tiltatni. A bankok jó része erre lehetőséget ad. A kártyán lévő adatok kellenek hozzá. Ezután kell a bankhoz visszajuttatni a kártyát.A bankoknak is azonnal tiltani kellene a bevitt még aktív kártyákat.
Csak éppen az idióta ügyfelek patáliát csapnak a 2-3 ezer Ft-juk miatt, ezért a bankok nem merik tiltani a bevitt kártyákat. A becsületes megtalálót ugyancsak anyáznák a letiltás miatt, ezért ők sem merik letiltani.
A becsületes megtalálók nem lehetnek abban biztosak, hogy előttük nem volt-e a kártya bűnöző kezében. Aki felírhatta az adatokat és a CVC kódot, és elküldhette ezeket Afrikába a sógorának. Vagy használta néhányszor a paypasst, vagy kiolvasta a paypass adatokat egy rfid olvasóval, hogy klónozott kártyát gyárthasson.
A becsületes megtaláló pedig később járhat a rendőrségre, és bizonygathatja, hogy nem ő élt vissza a nála lévő kártyával. Vagy járhat a bíróságra, ha az idióta tulaj beperli.Nyeri a pert végül, de az elvesztegetett idejét és az idegeskedést nem tudja senki visszaadni.
[ Szerkesztve ]
Megértem a lakhely miatti problémákat, de amúgy egyetértek azzal amit előttem korábban írtak, normál esetben az az alap, hogy visszaviszed és leadod egy bankfiókban, teljesen érthető és elfogadható, hogy a bank csak így hajlandó kezelni az ügyet...
mondjuk én nem mennék el egy random emberhez a bankkáryámért. Ha már elvesztettem, akkor letiltom. Hiába találtad meg, azt már 5 másik is láthatta, leírta róla az adatokat (mondjuk én lekaparom az ellenőrző kódot). Vagy akár te is. Tiltás után nincs vita...
