Jelen állás szerint nincs átjárás, vagyis az sem biztos, hogy létezik, ha létezik akkor is irreleváns, hiszen max 1 irányba járható az út, így kb semmit sem tudhatunk még róla.

Ha létezik akkor lehet annyira jó, hogy senki nem akar visszajönni még köszönni sem.

Vagy annyira rossz, hogy nem merik elmondani.

Privát vélemény: számomra lényegtelen, mivel ott már választásom nincs mi legyen velem. Nem mintha eddig sok opció közül választhattam volna

Az elmult 50 ezer ev alatt kb 108 billio ember szuletett, kb 7 most el, tehat marad kerekitve kb 100 billio ember. Jo nagy helynek kell lennie annak a tulvilagnak.

Billion = milliárd.

Személyes meggyőződésem hogy ha itt véget ér a földön az életünk az egyáltalán nem a vég. Azt gondolom hogy jelenlegi korlátozott tudatunk még nem képes felfogni, vagy utat nyitni a válaszhoz hogy kik is vagyunk?(vagy mik?) De az biztos hogy többek vagyunk mint emberek. Csak meg kell nézni hová jutottunk a kőkorszaki embertől, és akkor hol tartottunk és most hol vagyunk. Annyi csoda van a világban, hogy számolni sem lehet, és maga a létezés gyönyörűséges, még akkor is ha néha úgy tűnik hogy beborul az ég, valójában ez utóbbi is szükséges talán. Sőt, minden szükséges minden minden ami történik akár jónak véljük akár nem.

[ Szerkesztve ]

A különleges képességekre való szer-tétel szerintem olyan dolog lehet, hogy visszatéréskor az agyunk nagyobb részébe kapunk betekintést, mivel láttuk azt kívülről is, esetleg. Ez is csak egy teória.

Édesapám mesélte, hogy Ő sosem hitt ezekben a dolgokban és mikor egy-egy idősebb ismerős/rokon mondta neki ezt a fény dolgot, már félvállról szedett hülyeségnek tartotta, mígnem kisebbik fiával (velem) húszon x évvel ezelőtt nem került szembe. Ugyanis 3 évesen meghaltam. Jómagam nem emlékszem semmire, a sztori egyszerű volt, fejest ugrottam az emeletes ágy tetejéről és a kórház felé vezető úton volt 2 perc klinikai halál. Édesapám ott volt. Azt mesélte, mikor felkeltem, felültem és ragyogó szemekkel néztem rá, miközben ezt mondtam: De szép volt ez a díszesen világító alagút, amin jöttünk!

Édesapám elmondása alapján megállt pár pillanatra benne az ütő, ugyanis fényes nappal egy zárt térben jelentettem ezt ki a Soroksár úton haladva.

Nekem semmi emélkem nincsen erről. Mindazonáltal hívőnek sem mondanám magamat.

Mivel jelenleg semmiféle bizonyítékot (A félreértések elkerülése végett: tényleges bizonyítékról beszélek.) nem tudunk perzentálni azzal kapcsolatban, hogy az általunk ismert élet után bármi is lenne, a felvetésed gyakorlatilag kizárólag hit kérdése.
A klinikai halálban látott mennyország/paradicsom igen nagy százalékban a keresztény, vagy iszlám vallásúaknál jelentkezik. Buddhisták nem szoktak ilyesmiről beszámolni. Emiatt gyanítom, hogy ez csak az agy játéka.

Én személy szerint nem vagyok vallásos, de például a lélekvándorlást el tudom képzelni. Leginkább azért, mert ez egy izgalmas felvetés, de valójában semmivel sem reálisabb, mint a mennyország.
Materialista világnézetem azt diktálja, hogy miután elpatkolok, csak annyi történik, hogy elföldelnek és elrothadok (Vagy, hogy hű legyek az avataromhoz: felzabálnak a férgek ). A tévedés jogát minden esetre fenntartom!

Eddig még azt sem sikerült bizonyítani hogy a halál előtt lenne élet

Bármelyik koncepció igaz lehet, majd ha oda jutunk megbeszéljük kinek volt igaza
Minden kedves fórumtag hivatalos a találkozóra az először étkezők kérem várják be a többieket

Természetesen a kérdést nem kell szó szerint értelmezni, a túlvilág bármit jelenthet, akár egy másik univerzumot is. Én sem tartom magamat hívőnek, csak valamilyen szinten izgalmas lehet a kérdés, csupán kíváncsiságból is.

Mr. Y: Az durva! De azért örülök, hogy végül minden rendbe jött és köztünk lehetsz.

ez is csak olyan vigasz keresés mint oly sok minden más. A legtöbb embernek nem "tetszik" az a válasz, hogy pont ugyanúgy, ahogy a létezése előtt elrepült pár milliárd év számára lekapcsolt villannyal, úgy a halála pillanatában ugyanúgy kapcsolják le és megy minden tovább, milliárd és milliárd évekig megint. Semmivel se több ez mint aki a személyes kudarcok, tragédiák mögé egy felsőbb akaratot képzel ami tőle független, igazából csak megélni segít másképp az elkerülhetetlent, feldolgozni a sokszor feldolgozhatatlant.

Ez egy elég ingoványos talaj, tekintve, hogy elképzelhető az, hogy a mai műszerek nem mindent tudnak mérni. Azonban szerintem a tudományos ismeretek alapján megadható a válasz a kérdésre.
A létezésünket, és tudatunkat az agyműködésünk határozza meg. Az agyunk dolgozza fel a sok információt, amit látunk, érzünk, tapintunk, hallunk.
Amennyiben az agy működése leáll és beáll az agyhalál, az ember megszűnik létezni, nincs semmi, amivel a minket körülvevő világot feldolgozzuk.
Az agyunk pedig, mint szerv nem távozik a túlvilágra, így az esetlegesen a túlvilágon tapasztalt dolgokat (még ha látnánk is a "lelki szemeinkkel") sem lehetne mivel feldolgozni.
A halálból visszatérők beszámolói esetében sosem lehet tudni azt pontosan, hogy a gyógyszerek miatt halucinált, a tudatalatti dolgozott (korábban látott valamit, és arra emlékszik később), esetleg (ha le is állt az agy, akkor a leállás előtti pillanatokban) az agyi aktivitás miatt látott fényeket (néha én is látok, ha jó alaposan beverem a fejem valaminek a sarkába).

Szóval a kérdést tovább lehetne vinni: Ha létezik túlvilág, azt hogyan érzékelhetné az ember, és az érzékelt információkat hogyan dolgozná fel? Ha a lélek "bolyongana" valahol (szomszédos kórteremben, vagy egy fényes alagútban), azt melyik érzékszerv tapasztalja, és melyik szerv dolgozza fel, tekintve, hogy a személy földi porhüvelye, amivel ezt megtehetné valahol tehetetlenül fekszik?

[ Szerkesztve ]

Ha létezik akkor olyan mint a Supernatural című sorozatban.

[ Szerkesztve ]

Sokat nem érdemes agyalni a kérdésen, eléggé megrázó ilyeneken gondolkodni.
Ugye a halálból nincsen retúrjegy, a klinikai halálból visszatérteknek még működött az agya, bármit hallucinálhatnak, aki megtapasaztalja az igazi agyhalált, na abból még senki nem tért vissza (max csak zöldségként), sosem tudhatjuk meg, mi van odaát.
Egy dolgot azonban mindannyian megtapasztalhattunk: mi volt születésünk előtt? Én bármennyire is próbálok visszaemlékezni, csak a sötétség van előttem. Tippre ugyanez várható halál utánra is. A jó hír, hogy ez az állapot születésem előtt sem zaklatott fel, remélem halálom után sem fog nagyon érdekelni
De tényleg nem egészséges szerintem ezen agyalni. Éljük csak életünket a lehető legjobban, többet nem tehetünk.

Nekem egy szimpatikus "hozzáállás" ( ) a buddhista létkerék.
Nem annyira 2bites mint a menny/pokol, nem is annyira radikális, mint a "se előttünk se utánunk semmi".

Éljük csak életünket a lehető legjobban, többet nem tehetünk.

Valójában ez a kérdés is erről szól. Az élet értelme, más megfogalmazásban, lényegében az, hogy hogyan kell jól élni az életet.

Én pont ellenkezőképpen gondolom. A halálról beszélni kell(ene) és elfogadni, mint teljesen természetes dolgot. Akármennyire is ágálunk ellene, a vége mindig ez lesz. (Van is erről egy vicc: Az élet az egyetlen olyan betegség, aminek a halálozás aránya 100%!).
Sokan rettegnek a haláltól, mert nem tudják elfogadni. Nyilvánvaló számomra, hogy a különböző túlvilág elméletek ezért születek meg. Hogy megnyugtassák az embereket. Pedig csak el kellene fogadni és természetesnek venni, máris nem rettegnének tőle annyian. Ezzel máris lekerülne egy olyan teher a vállunkról, ami megkeseríti az életünket.

"Nyilvánvaló számomra, hogy a különböző túlvilág elméletek ezért születek meg. Hogy megnyugtassák az embereket."

Ez így igaz, illetve amit az emberi tudat nem képes megmagyarázni, ahhoz valami természetfeletti magyarázatot rendelnek hozzá. Elég az ókori vallásokra gondolni, amikor az emberek nem tudták a tudományos magyarázatát az egyes jelenségekre (természeti katasztrófák pl.), emiatt minden ilyen ismeretlen eredetű dolognak saját istenséget kreáltak.

Pedig csak el kellene fogadni és természetesnek venni, máris nem rettegnének tőle annyian.

Csak hogy ez nem úgy működik, hogy valaki eldönti, hogy mitől fél vagy mitől nem fél, és akkor onnantól ez van. Az ember nagyon korlátozottan képes saját irányítása alá venni a gondolatait és az érzéseit. Sokkal korlátozottabban, mint azt a legtöbben gondolják.

[ Szerkesztve ]

hogyne lenne a világ összes meghalt szüze rád fog várni....
Nincs semmi se elrohadsz és kész

[ Szerkesztve ]

hú, hát én pedig ezt a totál ellenkezőjének látom.

Az egyetlen dolog amit képes vagyok uralni az életben az a saját gondolatom.

Mindenki ezt gondolja, csak épp a tetteik nem erről árulkodnak.

Node akkor már csak azt remélem, hogy mind csaj...

Az ember alapvetően attól fél, amit nem ismer. Most a különböző fóbiákat ne vegyük ide, mert az más lapra tartozik.
A halálról nem beszélünk, vagy ha igen, akkor vagy démonizáljuk, vagy vallási tekintetben kerül szóba. Úgy van beállítva, mint valami negatív, természetellenes jelenség, vagy valami erőszakos dolog. Nyilván emiatt az emberek félnek tőle. Ha beszélnénk róla és elfogadnánk, hogy ez az élet természetes velejárója, másképp állnánk hozzá.

Így van, el kell fogadni, hogy a halál után nincs semmi. Porból lettünk porrá leszünk.

Ennek nem sok köze van a fóbiákhoz a legtöbb esetben. A kultúra és adott társadalmi réteg szokásai függvénye, hogy ezt hogy éled meg. Nem mindegy hogy a gyász és a siratás a norma, vagy az ünneplés és az emlékezés. Ettől még nyilván vannak helyzetek amiket a legvidámabb temetés se tud boldoggá tenni, de az események feldolgozása és a továbblépés a kultúrális környezettől erősen függnek.

Ennek nem sok köze van a fóbiákhoz a legtöbb esetben.

Nem beszéltem semmiféle fóbiáról.

A kultúra és adott társadalmi réteg szokásai függvénye, hogy ezt hogy éled meg.

Alapvetően nem a kultúrától függ, hogy mitől fél az emberek többsége. Ezért is vannak egyetemes félelmek, amik kultúrától függetlenek. Ilyen pl. a haláltól való félelem is.

A kérdésre teljesen egyértelműen lehet válaszolni.

Ha születéskor, pontosabban előtte, nem történik csoda, akkor a halálkor hogyan keletkezhetne csoda?
Petesejt, ondósejt és egy kis szerencse elegendő az élethez. Senki sem regél arról, hogyan kerül lélek az embrióba. Ráadásul a lelketlenek is pont úgy halnak meg, mint a többiek.
Halálkor sem tudunk arról bizonyságot, hogy bármi is eltűnne a testből.

A túlvilág, ha létezne, mindenképpen rasszista lenne.
Hallott már valaki olyat, hogy egy kutya vagy baktérium, pokolra vagy mennyországba jutott?
Szóljatok, ha igen.
Vagy a kutyában nincs lélek vagy valami hasonló, ami képes átjutni a túlvilágra. Az emberben meg van?
De tegyük fel, hogy létezik ilyen szimbióta. A halálunk után a szimbióta attól függően kerül a túlvilágra, hogy mi hogyan viselkedünk? Közöm van hozzá, ugye nincs.

De azt is érdemes átnézni, hogyan kezelik ezt a dolgok a vallások.
Szép ecsém, ha jó leszel a mennyeknek országába fogsz üdülni az idők végezetéig. Majd utána fel fogsz támadni.
Szép ecsém, ha rossz leszel, akkor az idők végezetéig ott fogsz főni a pokolban. Utána fel fogsz támadni.
Csak az a kérdés, honnan szerzik azt a végtelen mennyiségű testet a feltámadáshoz. És a feltámadás után mi lesz? Esetleg, szokás szerint, mind meghalunk?

Ha hiszel benne és jó leszel egész életedben, azzal mindenki jól fog járni. Ha még sem kapod meg, az ezért járó főnyereményt, az senkit sem fog érdekelni. Még téged sem.

" Ezért is vannak egyetemes félelmek"
vs
"Alapvetően nem a kultúrától függ, hogy mitől fél az emberek többsége."

Na most akkor egyetemes vagy sem? Mert ha nem univerzálisan mindenre és mindenkire igaz, márpedig nyilvánvalóan egyáltalán nem lehet mindenre és mindenkire igaz, akkor az nem egyetemes...

Hardver nélkül nincs működő szoftver sem. Alzheimer, agysèrülések ezt bizonyítják, agy nélkül nincs lélek/tudat /személyiség hívjuk bárhogy.
Esetleg mátrix/szimuláció az egész.
Ellenben ha van túlvilág, akkor ott is végbement a technikai fejlődés?? Ezt eddig egy pap sem tudta megmondani. Ott is zenél Elvis, Jacko, Freddy, Mozart? Az király lenne...

[ Szerkesztve ]

Félek, hogy nem tudnának egy zsoltárból énekelni.

ebben sem értek egyet, szerintem nagyon kevesen gondolják így

Hallottál már a kétrés kísérletről például? Nézz utána. Az például egy csoda a sok közül. Továbbá ajánlom figyelmedbe az alábbi cikkeket: [link] Nyugi nem vallási izé, tiszta tudomány. Az időkép.hu csapatának áldásos munkája valamikor 2010-ből.

Továbbá filmes ajánlások:

Mátrix trilógia, főleg az első rész, de a többi is kiváló
Tarr Béla filmek (pl.: Sátántangó)
Tarkovszkijtől a Sztalker
Harcosok Klubbja
Csillagok között
Christoper Nolan filmek: Eredet, Tenet
és még biztos van sok, illetve ez csak az én általam favorizált filmek a témában, biztos hogy ettől sokkal sokkal több van ami jó a témában, és elgondolkodtatja az embert.

[ Szerkesztve ]

Miért ?
Nem mindegy neked ha megnyekkentél ki szabadúl rád?

Mátrix trilógia, főleg az első rész, de a többi is kiváló -Transzi eposz
Tarr Béla filmek (pl.: Sátántangó) Abberált művészet
Tarkovszkijtől a Sztalker -Nyomasztó lassúság tuti érvágás
Harcosok Klubbja- Szexi izzadt erotikus üvőltés
Csillagok között-Olcsó matematika
Christoper Nolan filmek: Eredet, Tenet-Mazohista művészet

A világfélelmeim alapja ,hogy visszafelé születés is van...
Nem szeretnék Adolfnak vagy mezei poloskának visszaszületni
NA jó Adolfnak azért picit festenék eva braun-al kekszelnék
NA de mezei pooskának..Naponta 12-20 darabot küldök a nemlétező másvilágra

[ Szerkesztve ]

Az nem csoda, hanem fizika
Először azért nem értették az emberek, hiszen nem fért a fejükbe, hogyan lehetséges egy részecske 2 fele természettel jellemezhető.pl a foton is ilyen.
Ez vezetett tulajdon képpen a kvantumfizika megszületéséhez, hiszen a Newtoni/ Einsteini fizika ezzel kb semmit sem tud kezdni
Ez mutatja milyen fejlődési potenciál van az emberi elmében, szinte minden irányba, és ezért nem lehet egyenlőre kijelenteni van/nics túlvilág mert kb semmit sem értünk abból mi is az az öntudat. Így elég nehéz bármiféle következtetést levonni.
Aki ellenkezőleg tesz, az maximum hittel igazolható annak viszont semmi közé a tudományhoz abban a formában, és magánügy

Mindig azt vallom, hogy mindenki a saját útját járja, és néha súroljuk egymás útját. Hogy ki miként tekint eme felfedezésekre az az ő dolga. Számomra minden egy csoda ami létezik, vagy még felfedezésre vár. Mi itt a földön nem azért vagyunk itt hogy karba tett kézzel üljünk és várjuk a sült galambot, hanem azért hogy felfedezzük azt, és saját magunkat. Ez számomra csodálatos. Sokáig tekintettem vissza a múltba hogy bezzeg akkor milyen jó volt, pedig én azelőtt mindig előre tekintettem, de az a helyzet hogy visszavágyódni egy olyan múltba amit csak mások megtapasztalásán élek át, meg úgy egyáltalán, ha egyszer nem lehet visszamennni, akkor minek.

"Hallottál már a kétrés kísérletről például?"

Igen hallottam, de ebből nem következik semmi. Mint ahogyan a filmekben és regényekben megjelenő dolgok sem tekinthetők hitelesnek.

Tipikus példa erre Erich von Däniken munkássága.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Erich_von_D%C3%A4niken

Sikerkönyveket írt és nem tudományos alapokon nyugvó kutatások eredményeit adta közre.
A hétfejű sárkányoknak is gazdag irodalma van, de ettől még esetleg a kisgyereken kívül senki sem gondolja, hogy valóban léteznek/léteztek.

Létezik e túlvilág?

nem

Te ezt honnan tudod ilyen nagy bizonyossággal?

Csak nem meghaltál és 10 év után visszajöttél, hogy megoszd velünk ezt?
Különben valószínű, hogy nincs, de semmi sem biztos, max, hogy csukott szájjal nem tudod kimondani a p mássalhangzót

Ha lenne, legalább egy magyar már kijátszotta volna a szabályokat, és visszajött volna...

Arra a szintre hosszas fejlődés után lehet csak eljutni, úgyhogy azok a magyarok még élnek, várni kell még rá