Önmagában a mesterséges intelligencia nem hoz (várhatóan) áttörést. Meg is mondom miért: alapvetően továbbra is emberekhez kell idomulnia. Ajánlom figyelmedbe a Falcon Heavy részét taglaló oldalát a cikknek. Segíthetett volna a helyzeten egy MI? Feltehetően nem. Menet közben több téren is folyamatosan változtak a paraméterek. Az egyre nagyobb és nagyobb teljesítményű rakétahajtóművek miatt nőtt a rakéta tömege és egyben a felvihető tömeg is, amit persze lelkesen propagáltak, és adtak meg az EELV tenderen is. Csakhogy ez aláásta a szerkezeti szilárdság kérdését, hiszen azt eredetileg nem ekkora tömeghez méretezték a teherviselő elemeket - volt ráhagyás feltehetően, de nem elegendő. Emiatt a középső CORE modult meg kellett erősíteni, és borult a szép elmélet, hogy csak összefognak három Falcon 9 első fokozatot, és voilá, itt a szupernehéz rakétánk.

Itt mit tudna tenni egy MI, amit egy ember nem? Az MI-nak is alkalmazkodnia kell a pénzügyi, emberi, teljesítményváltozókhoz (hiába tervezel meg valamit, ami az adott szoftver szerint elvisel X szintű erőhatást, ha egy apró gyártási hiba miatt végül X-1 szintű erőhatásnál már megadja magát).

Abban segíthet a számítógép (és nem is feltétlenül az MI), hogy egy ideálisabb rakétát építsenek, ami bizonyos paramétereknél jobban fog szerepelni. De mint mindennek, ennek is ára van...

A DLR pár emberkéje nekiállt játszani, hogy milyen megoldások lehetnének opciók egy "saját" Falcon 9 rakéta esetén. Kiderült, hogy GTO pályájára (ami ugye az Ariane 5 / 6 számára kritikusnak van tekintve) például a két fokozat alkalmazása messze nem olyan jó, mint a három fokozat. Ez persze megint összetett kérdés, hiszen a Falcon 9 eredetileg csak LEO pályára készült - oda a két fokozat éppen optimális volt. Tehát ilyesmiktől függ, hogy az adott rakéta alkalmazása mikor optimális, és mikor nem.

Egy MI sem tud ilyenkor olyasmit előrántani, ami tökéletes megoldás....