Hülyeség volt felhoznia ezt ooloo-nak, de hasznos is lehet, ha már felhozta. A kettő nem ugyanaz! A barátnőnkkel, feleségünkkel nem úgy bánunk, mint a gyerekünkkel.
Viszont amit ooloo írt, az igaz a "nekem csak a gyerek kell" nőkre is. Pedig egy gyerek felnő, agyilag messzebre jut, mint egy kutya, de mégis meglátszik azokon, akik házastárs nélkül, csak gyerekekkel élnek.
Az életben mindenkinek jutnia kell helynek. Persze ha nem úgy alakul, az egy dolog, de előre leosztani a lapokat, hogy na nekem az nem kell, az káros.

És mennyi ilyen van. 8Most a női oldalt nézem, mivel engem ők érdekelnek.) Szinte büszkék, hogy elküldték a fenébe a pasit, egyedül is tök jó, stb. Szinte már erre játszanak az elején.
Gáz, és nehéz kiszűrni ezeket.

A leosztott lapok károssága függ a kontextustól is.
Én tudom, hogy hagyományos családi mintát követő embereknek ezt nehéz felfognia, hogy valaki miért szeret, akar egyedül lenni és miért látja ebben az életének pozitív töltetét, de van ilyen és rendben van. Még csak ritkának se mondható, csak nem sokan szoktak blogot kezdeni vele, ezért nem nagyon kerül szóba. Én viszont beleírtam inkább, mert ha nem írom bele kevésbé érthető meg az egésznek a tartalma, ezt meg már az elején tisztázni akartam az olvasóval. Túlzottan viszont nem részleteztem, mert felesleges, ez egy emlékblog és nem pszichológia szakkör és tiszteletben akartam tartani a blogot is, meg a főoldalas megjelenés kritériumait is.

Nem akartam elintézni két ölelgetős, szívecskés emotikonnal a Facebookon az emléküket, hanem olyat akartam nekik készíteni amit megérdemelnek.
Hogy ez miért ide került a Logoutra annak három oka van, egyrészt itt süppedek ezen az oldalon 10 éve és idekarmoltam 30 ezer hozzászólást, úgyhogy sokan ismernek akik elolvasták, ilyen cikk még sosem volt itt, és itt még valamennyire mentes az internet szemetétől a környezet, tehát van értelme ide írni. Közben persze azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem egy kutyás oldal, eleve kutyás ember is kevés van itt, másrészt a kutyák halála nem sokakat érdekel manapság, naponta ömlik az emberekre a Facebook csoportokban is kinek a kutyája halt meg, gyakorlatilag immunisak rá.

Nézd, megtarthatod a szuverenitásod. Ott van példának a Padödő egyik énekese (nem a tolókocsis). Azt mondta, hogy egyedül él, tök jó, az egy egyszemélyes ház, amiben él, de ettől még van párkapcsolata egy olyan emberrel, aki szintén így él. Néha találkoznak, együtt töltenek egy kis időt.
Őszinte leszek ez a tinis kapcsolat felnőttként is vonzó lehet akkor, amikor már nem akarod magad kiadni, feladni egy kapcsolatért.
Na de befejeztem.

Én kutyás vagyok. A kutyát tartom a legokosabb állatnak a földön. (Nem, nem érdekelnek sem a bálnák, sem a cápák, majmok, egyebek köszi.) Olyanok, mint a soha fel nem növő gyerekek.
De amúgy is szeretem és tisztelem az állat-, és növényvilágot. Ennek anno részese volt az ember, ma már kihátrált belőle sajnos. Ez azt is jelenti, hogy egyre kevésbé szeretem és tisztelem az emberiséget.

Én speciel örülök , hogy leírtad az érzéseidet .... noha nem vagyok "kutyás ember" , a kutyákat nagyon szeretem . Na nem a túltenyésztett fajtákat ... azokat inkább szánom .

A fenti képen szembetűnően látszik a kutyákon a gondoskodás .... patyolattiszták !

Nagyon jó írás, bár bevallom férfiasan, a könnyek végigfutottak az arcomon...
Mint írtad, ezen minden gazdinak át kell esni, de nekem ez a legeslegrosszabb rémálmom.
Nekünk 3 gyermek van (így hívjuk őket) és a legidősebb, egyben legelső, legnagyobb szerelmünk most, június 12-én lesz 10 éves.
Egyre többször gondolok rá, mi lesz velem, velünk, ha Ő nem lesz?
Megyek is, lefekszem mellé az ágyába és csak hallgatom, hogy VAN.

Mása története folytatódik.
[link]

Megláttam ezt a videót és azonnal beugrott a blogod .... annyira jó fejek .

Border collie az egyik legokosabb kutyafajta, nagyon bonyolult dolgokat meg tudnak tanulni.

ortopéd fekhely"

Beszarok.
Nagybatyamnak is volt kuvasza, par evig lancon, majd kennelben tartotta. Az esti seta abbol allt, hogy kiengedte rohangalni a faluba ejszakankant. Reggelre mindig visszatert. 13 evet elt ugy, hogy csodatapot nem latott, csak etelmaradekot, de legalabb orvost se, a kotelezo otasokon kivul.

Hmmm....

A láncon tartást csak egy esetben tudom megérteni ... ha a kutya antiszociális . Egyéb esetben nem emberhez és nem kutyához méltó láncra verni az állatot .

Ma a nagybátyádat 2 év felfüggesztett börtönre ítélnék állatkínzásért.

Hogy ez most pozitív fejlemény a háziállatok tartásában, vagy nem, azt nem az én tisztem megítélni...

20 eve meg lehetett, amikor mar nem, utana kennelben volt.Ahonnan szinten kiengedte ejszakankent egy kicsit akciozni.

Erdekes amugy, hogy a lakasban tartas nem szamit allatkinzasnak. Mikozben lancon ezerszer tobb inger eri, mint "bent" "szabadon".

[ Szerkesztve ]

Ez a lánc hosszának (kennel alapterületének) és a lakás alapterületének a viszonyszámától függ.

Sajnos általában a lánc nem volt 1 méternél hosszabb, a kennel is ritkán volt nagyobb 2 x 2 méternél

Az inger pedig pont a láncon a legveszélyesebb, szegény kutya nekiindul ugatni a kerítéshez, de a lánc visszarántja

Ennél már az is jobb, ha pár óráig nem éri inger a lakásban a kutyát, aztán ha leviszik sétálni, akkor kerülhet mindenféle interakcióba a fajtársaival.

[ Szerkesztve ]

A kutya nem hulye. Egy parszor lehet felkoti magat, de utana nem probalkozik rohangalassal.
Ettol fuggetlenul lakasba nem valo, es olyan helyre se ahol 8-10 orakat van egyedul, hogy aztan a nap vegen kapjon jo esetben fel-1 ora setat.
Hallottam olyanrol is aki pelenkazza oket ( yorkie ).

Sajnos a kistermetű szobakutyák pelenkázása Angliában nagyon elterjedt szokás, több kint dolgozó ismerősöm is mesélte, hogy megdöbbenve látja a pelenkát a kisebb kutyákon. Szegényeknek ekcémás lesz a bőre a folyamatos nedvességtől, hiába veszik le pár órára a pelenkát a kutyusról

Nekünk is van yorkie kutyánk, de neki 500 négyzetméter áll rendelkezésre (ekkora az udvar) az ugatáshoz, meg kétszer 15 méter kerítésnél gyűjthet ingereket az utca életéről. Egy 4-5 kilós kutyának ez elég, de ettől függetlenül minden este elvisszük sétálni is, hagy lássa a kutya a falu fejlődését

Van itthon egy keverék menhelyi kutya. Világ életemben macskás voltam. Amig nem jött Dolly hozzánk Magyarországról Angliába. Most kb 5 éves, tökéletes egészségi állapotban. Egy ketrecbe zárva élte az életét, majd hozzánk került. Az ő szemszögéből nézve, megnyerte a lottó főnyereményt. Szerető családban, de mégis a helyén kezelve. Jön velünk kirándulni, sőt többet kirándulunk/járunk el, mióta velünk van. Tengerpartra jár, utazik, kifárad. Tök jó élete van. Csak a kis pajtásai miatt járunk egy bizonyos parkba, pedig már nem ott lakunk, úgy választunk belföldi uticélt, hogy jöhessen Dolly is.

De egyszer vége lesz. Nekem olyan a felfogásom, hogy amin nem tudok változtatni, azon nem stresszelem magam. Szomorú leszek, hiányolni fogom, de túl kell lépni majd rajta. Ezen sem tudok változtatni, el kell fogadnom.

[ Szerkesztve ]

Ritka, értékes írás volt.Jó megfogalmazás, jó érzelemátadás. Érdekes emberke lehetsz.

27 éve vannak kutyáim, 12 éve tacskókat és Goldeneket tartunk,de van egy utcáról mentett labrador is.

Amit szerintem fontos elrendezned magadban ( bár ez a gyász időszak szerves része, ha családtagot veszítesz el, hogy mit tehettél volna jobban, mit nem tettél meg) hogy ne hibáztasd önmagad. Idő kell ehhez.
Érdemes közben saját magadat megfigyelni, hogy dolgozod fel és alakul át benned az egész. Nagy segítség lesz ez a későbbiekben, ha veszítesz el még kutyát. Könnyebben fog menni, de rutinná nem fog válni.

[ Szerkesztve ]