Hirdetés

üzenetek

hozzászólások


somogyib
(őstag)
Blog

Szép kutyák. :K
Nekem is volt egy szívemhez nőtt keverék, már rég elpusztult de ma is a legokosabb kutyaként emlékszem rá.

Egy kis kritika: a "hibáim" részben leírtad, hogy sokan sokféleképpen viszonyulnak a kutyatartáshoz. Én azt mondom ne legyél ennyire érzelmes a kutyáidhoz. Ők falkavezért látnak benned, de a Te szempontodból nem falkavezér vagy, hanem a gazdájuk. Te mondod meg mit csinálhatnak és mit nem, hova mehetnek és hova nem - és el is altathatod őket...
Szerintem kevesebb érzelem kell és több "önbecsülés" - a kutyák vannak érted és nem Te vagy a kutyákért (remélem érthető, hogy mit akarok mondani).

Más:

Régebben elgondolkoztam rajta, hogy vajon miért a kutya lett "az ember legjobb barátja"? Mert az emberi történelem során lehetett volna annyi minden más. De a kutya az egyetlen állat amelyik mindenütt ott van az ember mellett, az északi sarktól kezdve a dzsungeleken át az egész bolygón.


bLaCkDoGoNe
(veterán)

Imádom a kutyákat, de sajnos eddig soha nem alakult úgy az életem, hogy lehetett volna saját kutyám.
Ez az írás viszont még így "kívülállóként" is nagyon megütött.


apatyas
(Korrektor)
Blog

:) Hosszú út volt idáig. És még lesz is.


sambenez
(őstag)

"a kutyák vannak érted és nem Te vagy a kutyákért" :W

Pont hogy nem. Te vagy a kutyádért, ahogy a gyereked sem érted van hanem te vagy a gyerekedért.
Ha így gondolkodsz jobb ha nem is tartasz kutyát.
És nem, nem altathatod el, hiszen amikor magadhoz vetted egy életért vállaltál felelősséget, ami nem addig tart amíg minden rendben.
Mit szólnál ha téged is elaltatnának ha beteg leszel?
Eszem megáll.


sambenez
(őstag)

Azon nem gondolkodtál el, hogy ne táppal etess hanem nyersen, BARF elvek szerint?
A sok allergia miatt kérdezem, ami simán lehet táptól, akkor is ha az prémium táp.
Nekem van egy 50kg-os ónémet juhászom, születésétől nyerset eszik, most 6 éves soha semmi baja nem volt.


Fehér Farkas
(őstag)
Blog

Csinálok nekik vagy rendelek a Farkaskonyháról, de csak néhány naponta kapnak így enni. A nagy része az evésnek táp meg néha konzerv. Most épp az Acanától a Wild coast-ot kapják, konzervből meg a Belcando Salmon-t. Régebben N&D ocean pumpkin táp meg RN fresh water konzerv volt.
Birka meg hal szokott lenni a nyers, meg répa, alma szeletelve, tojás, joghurt, ma főztem hozzá rizst. Nem vagyok egy nagy barfos.
Csináltunk allergiateszteket, a belélegzett növényi részekkel van probléma alapvetően, arra kényesek. A kuvasz volt kivétel, ő kajákra is. Miatta kezdtem el etetni a prémium tápokkal, akkor rengeteget javult. A többiek allergiás jelenségei csak rövidek és időszakosak, már a malamutról is eltűnt. A másik kettőnek még nem volt.


sambenez
(őstag)

A vegyes etetés nagyon nem jó. A tápot és a nyers ételt teljesen máshogy emésztik.
Nagyon nem jó keverni. Valamelyik mellett mindenképpen el kell köteleződni.
Tényleg nem akarlak meggyőzni, de ha a táp kényelmesebb akkor etess azzal, de akkor csak azzal ne váltogasd, hidd el sokkal jobb lesz nekik.

Acana egyébként jó, ha már táp.


Fehér Farkas
(őstag)
Blog

Értem mire gondolsz, a karakán kutyás csoportokban előforduló vitatéma. Ha dohányoznék most lepöckölném a hamut a tálba és meredten gondolkoznék rajta. Nem tudom. Ezt sehogy vagy nehezen lehet megmagyarázni miért kötődik valaki gyengébben, valaki erősebben érzelmi szinten a kutyáihoz, valaki meg semennyire és nem is tart kutyát. Biztos, hogy genetikai, hormonális, pszichológiai, biológiai okai is vannak. Valaki eltemeti és pár nap múlva kiheveri még akkor is, ha nagy kutyás volt, mások sokkal később. Volt olyan is aki rám írt, 3 év után még a kutyán bánkódott.
Én 3 hónapja csak gondolkozom, az egész életemet változtatja meg. Nem fog ez kevesebb érzelemmel működni.

Régen olvastam már Csányi könyveit vagy más etológia könyvet, de azokban foglalkoznak a kutya kialakulásával is. A farkas volt olyan intelligenciával, viselkedéssel, felépítéssel rendelkezve amivel a fáról lemászó ősember mellé szegődött és felismerték egymás kölcsönös kapcsolatán alapuló előnyöket. A farkas felzabálta a hulladék élelmet, a szemetet, az ürüléket, az ősember ha nem volt más agyonütötte a farkast és megette, a farkas elriasztott más vadállatokat az ember közeléből. Majd alakult minden. Ezzel már eleve szelektálta az egyre szelídebb és okosabb példányokat. A többi állat ezután került a képbe, mikor rájöttek, hogy az állatokat lehet használni feladatok elvégzésére.


Feketelaszlo
(senior tag)

A kutya tulajdonjog-filozófiai kérdéskört (ki van kiért és miért) félretéve lehet, hogy az altatás embereknél kényes téma, de a gyakorlatban az állatorvosi társdalom 100%-ban eutanázia párti. Ha eljön az idő a tenyésztő szakma (aki végül is a jószág "teremtője") is megérti és támogatja a tulajdonos ezen döntését. Nehéz érzelmileg, de valahol nagyon is "szerencsés" dolog, ha az eb szép életet élt és annak végére biztos pontot lehet rakni.


sambenez
(őstag)

De ha elfogadom az első hozzászóló érvelését akkor ez a kutya nem élt volna sem szép életet sem szép kort, mert az első problémánál el lehet altatni. :(


Yodafon
(senior tag)
Blog

Tyegény pityi tutyuliiiik :O :O :O <3 <3 <3


UnA
(Korrektor)
Blog

A gyász folyamata egyáltalán nem baj, sőt fontos is.
De ezzel együtt, ha kutyás vagy, akkor már az elejétől tudnod kell, hogy a kutya sokkal rövidebb ideig fog élni, mint te.


Egon
(nagyúr)
Blog

Szép írás.
Egyben megerősített abbéli meggyőződésemben, hogy nekem nem való kutya.


zoo8800
(veterán)
Blog

Részvétem, így utólag is.


cellpeti
(veterán)

Egy szót sem szól, mégis megért.
Egy szót sem szól, mégis beszél hozzád.
Egy szót sem szól, mégis örök hűséget fogad.
Egy szót sem szól, mégis a világon a legjobban szeret!

[ Szerkesztve ]


pulutodurumo
(őstag)
Blog

Neked nem való kutya. És ezt úgy értsd, hogy szöges ellentéte annak, ahogyan ezt a kifejezést használni szoktuk.
Egy kutya 10-12 évet él átlagban, az ember ennek a 6-8 -szorosát. Ugyan ki akarna ennyi családtagot látni elmúlni? Persze idővel az ember elveszti a nagyszüleit, szüleit. De akkorra már valamennyire fel van erre készülve.
De eltemetni 3-4 gyerekedet? Az súlyos.
Egyszerűen nem lehet ennyire szorosan kötödni egy állathoz, amit többszörösen túlélsz. Mert érzelmileg ennyire megterhel.


Donki Hóte
(addikt)

Kutya nélkül lehet, csak éppen nem érdemes élni, most is itt szuszog mellettem egy kutyus :K

(Természetesen városi lakásba nem való kutya, legfeljebb valami kistermetű, nyugodt természetű fajta.)

Az eddigi kutyáim fajtiszta mivoltuk ellenére szerencsére hosszú ideig bírták komolyabb betegség nélkül, egy Jack Russel terrier 13 évig, egy pumi 14 évig élt, a mostani terrier 9 éves, de komoly baja nincs.

Sajna ekcéma, allergia, kiütés mindig előfordul náluk, a szőrüket kell gondozni, bűzmirigyet kezelni kell (szerintem Elza vakarózása a falhoz dugott fenékkel azt jelentette, hogy a bűzmirigye nehezen ürül, az zavarhatta őt).

Egyébként ivartalanítva voltak a kutyák? Ennyi nagytermetű szuka kutya együttélése okozhat viselkedésbeli problémákat...


Yodafon
(senior tag)
Blog

enyem 30 kilos es 50 nm-en koszoni szepen jol elel velem ;)


Fehér Farkas
(őstag)
Blog

Szerintem emberi orvosoknál is sokan lennének mellette, csak nem lehet. Ami valószínű évtizedek, század múlva mikor tovább enyhülnek a vallási berögződések engedékenyebb lesz majd. Bár nem biztos, ki tudja.

Állatnál szabad a választás altatás, gyógyszerezés vagy magára hagyás között. Természetes körülmények között is fájdalmasan hal meg a legtöbb, ha furán is hangzik, járhattuk volna azt az utat. Nyomhattuk volna még a gyógyszereket tovább, pár napig kihúzom a kertbe levegőzni, napozni, amiből nagyon már nem érzékelne semmit, talán engem se ismerne meg, enni, inni így már végképp nem tudna. Majd szépen a veseelégtelenség vagy a keringési elégtelenség elvinné és azt venném észre, hogy tátott szájjal elernyedve fekszik. Közben ki tudja belül a fejében mi zajlik le abban a pár napban amíg még élne. Meg egyáltalán egy ilyen zombi utolsó stádiumos állapotban mi az értelem fenntartani arra a pár napra csak azért, hogy lélegezzen. Viszont van az amit embernél nem lehet megtenni, itt viszont igen. Legalább mellette voltam, engem látott és még magánál volt annyira ezeket fel is fogja.
Tudom, hogy ez volt a legjobb választás és a legjobb időzítés is, se nem túl korán, se nem túl későn, de feldolgozni nem lehet.


Fehér Farkas
(őstag)
Blog

Meg a 60 Kilós újfundlandi is, a német dog, meg még van pár nagytestű fotelfajta. Ez inkább fajtafüggő melyik milyen körülményben van el kényelmesen, néhány esetben a mozgékonyabbak is elfekszenek, ha olyan a vérvonal.


mickemoto
(senior tag)
Blog

Én személy szerint nem vagyok híve a táppal etetésnek. Akkor már inkább a változatos házi koszt, néha kis nyers hús, zöldséggel, de alapvetően minden amit a gazdi is eszik, leszámítva az édességeket. Persze a táp a legkényelmesebb, de szerintem hosszabb távon komoly egészségügyi problémákat okoz.


sambenez
(őstag)

A minden amit a gazdi eszikkel az a baj, ha nem nyersen kapja a húst akkor pont a számára lényeges részek vesznek el.


Fehér Farkas
(őstag)
Blog

Én kutyák nélkül nem tudok élni. És nem tudok hozzájuk kevésbé kötődni sem. Ilyeneket ne kérjen tőlem senki, mert képtelen vagyok rá.
Viszont az élet működését valóban el kell fogadnom, mert ez így fog menni a továbbiakban is akármit csinálok, 10 év. Fel kell dolgoznom és el kell fogadnom. Ezen még javítanom kell, mert nagyon durva mélypontok voltak, ez a cikk semmi ahhoz képest miket írtam privát csoportokban ahol szabad kéz van. Megijedtem saját magamtól is. Ilyen az mikor legtöbb éjjel a saját sírására ébred valaki, mert még mindig a kutyájával van álmában is. Mikor azt látom, hogy Elza fél és retteg és nem érti én miért nem mentem meg őt, én pedig megmozdulni nem tudok pedig meg akarom menteni, majd eltűnik és keresem sírva. Majd ő üldözött engem amiért nem mentettem meg. És ez csak az eleje...

De azok a hetek már elteltek, már nincs ilyen. Elfogadtam, hogy meghalnak. Ezt teszem most is, egyébként sem tudnék mást tenni. Én nem vagyok Gizgiz, nem hajtok bele százzal a szembejövő kamionba egy németjuhász miatt mint ő, annál jóval erősebb vagyok, ettől nem kell tartani. Az viszont nem fog menni, hogy reggel felkelek és gyönyörködök a napsütésben, a madárcsicsergésben és boldog vagyok a szép nagy kutyáimmal, mert minden tökéletes és gyönyörű. A nagy lóf#szt az, élőlények vagyunk egy végtelen nagy világban és az életünk csak egy szaros biokémiai folyamat aminek a vége az eltűnés, elkerülhetetlenül.
Nem kell félteni, erős vagyok, mosolyt meg örömöt is érzek és boldog is leszek majd, de a saját mentalitásomban. Régen sem voltam az idióta vihogó központi partiarc, inkább az elvonuló életen gondolkodó. Most megkaptam amin lehet gondolkodni, át is formál. Én akartam bölcs falkavezér lenni, akit az élet végigkarmol, a tapasztalat mardos, a hűvös szél borzolja ráncos homlokát, távolba tekint a lenyugvó napra, jön a sötétség és markolva a pórázokat megindul falkájával hazafelé. Ennek ez az ára.

Boldog vagyok, de ilyen. Mennem kell, mert várnak rám türelmetlenül és álmosan.


marlboromen
(aktív tag)

Ne aggódj, találkoztok még.


somogyib
(őstag)
Blog

Semmi olyat nem írtam, hogy az első problémánál el kell altatni, félreértetted amit írtam.
A ki van kiért dologról meg a véleményem: ha túlzottan elérzelgősködjük a kutyával a kapcsolatunkat az nem jó az ebnek sem. Neki gazda kell, nem csak egy társ.

Az altatásról kb. azt gondolom amit Fehér Farkas is írt: "Meg egyáltalán egy ilyen zombi utolsó stádiumos állapotban mi az értelem fenntartani arra a pár napra csak azért, hogy lélegezzen."

---

Apámnak is volt egy Ónémetjuhász kutyája. Amikor megszületett az anyja kidobta az alomból, gondolom érezte, hogy nincs minden vele rendben. Mások nevelgették tápon és még kölyök korában apámhoz került. Pár éves korára előjöttek a betegségek rajta, egy csomószor jött az állatorvos, volt injekció, gyógyszerek, stb. de nem javult. Hosszú hónapok után, amikor már összevérezte a járdát és nagyon nehezen járt, az lett a döntés, hogy elaltatjuk.

A természetben ez a kutya kölyökkorában elpusztult volna, mert az anyja kidobta...

[ Szerkesztve ]


Fehér Farkas
(őstag)
Blog

A kutyának gazda kell, falkavezér, az valóban igaz. Viszont utána, -ha ezek rendben vannak stabilan-, lehet érzelgősködni is és lazázni dolgokban. Az a kutya számára már nem probléma, sőt. Persze a végletekig nem szabad elmenni ott sem. [link]
Az érzelgős kapcsolat a gazda számára probléma mikor eltemeti.

A gazda-kutya kapcsolat egyfajta harmónia, ha mindkét oldal stimmel akkor nagyon ott van minden a helyén és meg lehet csinálni sok mindent szabadon. Meg kell hozzá skill is, meg belső kisugárzás, meg ilyen megfoghatatlan dolgok. Azt is elég jól érzik a kutyák, fáról lemászásunk óta együtt vagyunk, úgyhogy volt idejük kiismerni minket. Ha ezek megvannak nagyon jó alapot ad a további tanulásoknak is. Ha ezek nincsenek akkor meg szenvedés a kutyaiskolában is elérni a normális dolgokat.
Jelen esetben a hiba bennem van, a falka működik, az érzelgősség is oké, az elengedés viszont pusztított. Ezt magamnak kell helyre raknom, majd meglesz, ez idő.


BatchMan
(senior tag)

Van egy fekete labim, 7éves, izületi problémákkal. Nem tudom, hogy mi a jobb neki: dokihoz hurcolni, műttetni, ápolni (ezt láthatóan utálja, retteg tőle), vagy elfogadni, ami van. Ez az én dilemmám.

Gyász, elengedés. Persze már semmi nem lesz olyan, mint volt, de ők Benned élnek tovább. Nem, nem akarják, hogy miattuk bánkódj. Ettől nekik nem lesz jobb, csak a többi kutynak rosszabb. Figyelj az új falkára, fel a fejjel, hisz Tőled függenek. Kell nekik egy búval bélelt falkavezér?


Silverboy
(tag)

"S könnyek szöktem a szemembe a végére"

Születésem óta kutya mellet nőttem fel, 19! Évig volt mellettem egy törpeuszkár, se táp se extra dolgok, házikoszt, figyelve mit kaphat. Nőstény, de olyan védelmező ösztönnel és "tudással". Amikor apám betette pólyába a kiságyba és megszagolt, csak annyit mondott neki, "Ő a kisgazdád, bármi történit az életed árán is megvéded rendben?", lefeküdt mellém, 3 éves koromig a gyerekorvost is nyakon harapta volna :DD aki csak hozzám ér és nem családtag annak ottan gameover. Gyerek? Kutyázik, Kutya? Gyerekezik. :DDD . Azóta nem lett utódja, nekem időm sincs sok 12-14 órákra meg nem hagyom egyedül, apám meg azóta se akar hallani a kutyatémáról (valószínűleg ott eltört benne valami). :R

Írásodat tovább küldtem, hátha megenyhül :B


Fehér Farkas
(őstag)
Blog

Van ismerősöm aki abbahagyta a kutyatartást utána. Amit teljes mértékben meg is tudok érteni. Ekkora fájdalmat nem lehet túlélni, én is eltemettem magam mind a kettőnél. Pont ezért nekem is végigfutott párszor az agyamon, hogy ezt én nem akarom végigélni újra és újra és elajándékozom a fiatalokat ismerőseimnek akiknél tudom jó helyen lennének. De akkor is tudtam, hogy ez a mélypont nem tart örökké és utána meg óriási szenvedés lenne a tudat, hogy nincsenek nálam. Ilyen mélypontokon az ember agya kiég és nagyon sok hülyeség végigfut rajta, dolgozik, le van terhelve, keresi a válaszokat, a miérteket, mindent.
Nem, én nem hagyom abba. Sokszor temetem el még magamat, akárhogy is fog átformálni és leütni mélypontra a jövőben. Farkasvér csörgedezik ereimben, erről szól az életem, nem akarom abbahagyni a kutyatartást. Akkor inkább meghalok.


Fehér Farkas
(őstag)
Blog

7 évesen még fiatal simán lehet műteni, ha nem tucatnyi ízülete vagy tucatnyi gerinccsigolya van szétmenve. Ha ki tudjátok fizetni akkor érdemes. Én megműttettem volna, de egyrészt a kora miatt se lehetett, másrészt sok csigolyája volt tönkre, nem volt rajta mit megműteni annyi helyen rossz volt.

Vagy hagyjátok ahogy van aztán kapja az ízületvédőket meg a doki adja neki a meloxikámot, metilprednizolont amikor szükséges neki, amíg élni tud velük.
K9 fullflex vagy inuflex, Aniflexi+, C11, Arthrocol rocky pro vagy mobility, Glycoflex stb. ami komolyabb termék ízületvédőkből.


Fehér Farkas
(őstag)
Blog

Ez az, hogy nem. Már vagyunk a tudomány azon fejlettségi szintjén, hogy tudjuk amit mi léleknek hívunk az csak az agy működéséből ered és nem egy kézzel megfoghatatlan vándorló valami, dimenziók meg mindenféle tér között. Amint leáll a keringés kb. 5 perc után az agysejteknek annyi, azzal együtt minden folyamatnak ami benne zajlott, így a léleknek is. Nem megy sehova, nem megy mennyországba, nem repked körülöttem, se a kertben. Semmi lesz. A semmi felfogásához még nem vagyunk elég fejlettek ezért is él még a hit sokakban. Ami jó is, de egy olyan merengő, racionalista, realista szerű személyt, mint én, sajnos ez nem vigasztal.
És pont a semmi miatt olyan felülmúlhatatlanul fájó a halál. És veszi el elég keményen az értelmét az életnek. Vagy valakinek pont ez adja meg. Sokszor gondolkozom rajta a végtelen univerzum miért működik így.


marlboromen
(aktív tag)

Én is belehalok minden kutyám elvesztésébe, de mindig befogadunk egy újabbat, általában öreget, szerencsétlent. Vigasztalom magam hogy a kutyának jó volt az a kis idő is amit velünk töltött. Most is egy 12 éves fekszik a kanapé előtt két és fél éve van velünk, már előre rettegek.


marlboromen
(aktív tag)

A tudományról meg annyit, hogy senki nem tud semmit, maradjunk ennyiben :)


Agyturbina
(senior tag)
Blog

Milyen furcsa az ember, tudja, hogy el fog múlni, mégis keresi a szeretetet/szerelmet. Tudja, hogy fájni fog, de küzd érte.

Belegondolni is szomorú, hogy a 2 pici Tacsi egyszer majd nem lesz velünk. Amíg itt vannak az a lényeg.


ooloo
(őstag)

Megható írás .... nem mondom , hogy egyes szakaszok olvasása közben nem tódult könny a szemembe . Nem firtatom , hogy egy ember , aki tele érzelmekkel , elköteleződéssel , felelősségvállalással miért nem talál társat a saját fajtájából (is) ..... Az előbb említett tulajdonságok szembetűnően előjönnek az írásból . De hagyjuk is .... nem erről szól a téma ... csak kijött belőlem .

Komolyra fordítva a szót ..... az élet és a halál kéz a kézben járnak , de a kettő között eltelt idő a lényeg . A te kutyáid elmondhatják ... aranyélet . :K


gekkoXT
(senior tag)

Jól tetted, hogy leírtad ezeket. Magadért és másokért, akik állattartók, és azokért, akiknek fogalmuk sincs milyen igazi állattartónak lenni és családként tekinteni rájuk. Ők talán egyszer átlépik a saját korlátjukat és megértik ezt.

Én a macskámmal vagyok ilyen viszonyban. Róla is legalább ennyit tudnék írni, mert a legtöbben azt gondolják, a macska más. Nem is tévedhetnek nagyobbat. Kutyával összehasonlítani meg végtelen ostobaság, hiszen evolúciósan mások, ezért mások személyiségben és viselkedésben is. De nem különbek abban, hogy szeretnek, örülnek, aggódnak, hűségesek,...

Kutya is van a közelemben több is, volt is. Sajnos ilyen gazdát, mint te viszont keveset látok a környezetemben.
Tiszteljük egymást és egymás állatát, legyen az macska, kutya vagy bármi. Tiszteljünk és segítsünk minden állatot. Sok szempontból szerintem tisztábbak és értékesebbek, mint az emberek.
Segíteni is akkor és ott kell, amikor szüksége van egy állatnak rá.


Vesa
(addikt)

Ez azért nem ilyen egyszerű. Aki egyedül él, annak a kutya mást jelent, mint egy népes családban. 30 éve tartok kutyákat (most is van kettő), de van 3 (illetve 4) gyerekem is! Így a kutya a helyén van kezelve, imádjuk, szeretjük, mindent megkap, hogy szép élete legyen, de se több, se kevesebb! Ha elmegy valamelyik, mi is gyászoljuk, de soha nem ér olyan gyötrelmes lelki megterhelés, mint egy olyan embert, akinek amúgy nincsenek gyerekei. Ugyanakkor el tudom képzelni, hogy ilyen esetben a kutya legalább olyan kötődést képes kiváltani, mint egy gyerek, vagy más emberi családtag. Abban persze igazad van, hogy ettől még lelkileg durva lesz, és nem biztos, hogy egészséges ezt többször, a kelleténél mélyebben átélni, de a szeretet már csak ilyen. Láttam már embert kikészülni azért is, mert a kedvenc hársfája elpusztult, amit ő ültetett és éveken át nevelgetett. Ez még nem jelenti azt, hogy nem való neki a kertészkedés.


janeszgol
(nagyúr)

Szerintem én is így csinálom. Aki most van, első kutyám, de valószínűleg az utolsó is lesz.
Néha belegondolok mi lesz a halála után. Hát nehéz ügy. Imádom, mintha a gyerekem lenne. (Persze nem babuzsgatom, öltöztetem, meg nem tologatom babakocsiba, nem vagyok fogyatékos.)


Fehér Farkas
(őstag)
Blog

A kutyatartásban sok az érzelem, ez így működik. Aki jobban kötődik hozzájuk abban több érzelem van. Annál jobban fáj. Hogy egészséges-e lelkileg azt felesleges szerintem boncolgatni, mert mindenkinek más. Vannak családos ismerőseim akiket pont ennyire megterhel, hiába vannak gyerekei.
Engem jobban tönkretenne, ha nem lennének kutyáim. Akinek a vérében van a kutyázás, annak benne is marad amíg meg nem hal. Természetesen ez ugyanúgy vonatkozik macskára, lóra stb. lovas ismerőseim is vannak bőven, mert vannak a családban lovasok, régebben lovagoltam is, polo meccsekre jártam stb., őket is le tudja lökni rendesen.

Jobb, már haladok előre, de tegnap is meg ma is sírtam értük. Csak így valamiről eszembe jutnak és elkap. Pár napja álmodtam velük, mondjuk nem pont kellemeset, de.. Ez ilyen.
Temettem már el nagyszülőt, szülőt is fogok nyilván, megmondom őszintén engem a családtagok halála kb. ekvivalens úgy érdekel ahogy téged a kutyák: sajnálom őket, de nem igazán gyötör meg annyira. Még a barátaim esetleges halála is jobban lesokkol, ők egyszerűen közelebb állnak hozzám, nagyobb részét teszik ki az életemnek. Egyébként nem volt rossz gyerekkorom, sőt kifejezetten társaságos, partiarcos, szüleim is tök lazák, fiatalos stílusúak voltak. Aztán középiskola közepe fele lettem ez az elmélkedő, elgondolkodó, komoly valami amit nem egy tanárom is megjegyzett. Ekkor távolodtam el a szülőktől is. Aztán lettem az a mai falkavezér aki áll a félhomályban és kémleli a világot kezében a lekopott pórázokkal. Egy rejtély.
De mint mondtam is a blog első oldalán nem mászok bele ebbe jobban pszichológiai szinten fejezeteket regélve róla.


Fehér Farkas
(őstag)
Blog

Nem nem talál, hanem nem is keres, mert nem kell neki. Egyszerűbb, ha aszexualitásnak hívjuk, azt könnyebb megérteni. Az én életfilozófiámba nem fér bele, nincs is benne, sőt kifejezetten hátráltatna. Én pedig nem mászok bele emberi kapcsolatba aztán szenvedek egész életemben vele, közben tönkreteszem egy másik ember életét is a hazugságokkal és kifele a világ felé egy hazug álboldog kapcsolatot mutatunk, csak azért, mert a társadalom nehezen tudja megemészteni, hogy valakinek az élet másból áll, mint anyu-apu-gyerekek. Az embert az állatoktól a gondolkodása választja el, ez teszi alkalmassá arra, hogy a biológiai menetbe beleavatkozva másképp viselkedjen, mint a hagyományos társkeresés és családalapítás és egyedül éljen család nélkül. Ha úgy akar. Ha pedig hagyományos családalapítás szerint szeretne élni akkor úgy él.


janeszgol
(nagyúr)

Hülyeség volt felhoznia ezt ooloo-nak, de hasznos is lehet, ha már felhozta. A kettő nem ugyanaz! A barátnőnkkel, feleségünkkel nem úgy bánunk, mint a gyerekünkkel.
Viszont amit ooloo írt, az igaz a "nekem csak a gyerek kell" nőkre is. Pedig egy gyerek felnő, agyilag messzebre jut, mint egy kutya, de mégis meglátszik azokon, akik házastárs nélkül, csak gyerekekkel élnek.
Az életben mindenkinek jutnia kell helynek. Persze ha nem úgy alakul, az egy dolog, de előre leosztani a lapokat, hogy na nekem az nem kell, az káros.

És mennyi ilyen van. 8Most a női oldalt nézem, mivel engem ők érdekelnek.) Szinte büszkék, hogy elküldték a fenébe a pasit, egyedül is tök jó, stb. Szinte már erre játszanak az elején.
Gáz, és nehéz kiszűrni ezeket.


Fehér Farkas
(őstag)
Blog

A leosztott lapok károssága függ a kontextustól is.
Én tudom, hogy hagyományos családi mintát követő embereknek ezt nehéz felfognia, hogy valaki miért szeret, akar egyedül lenni és miért látja ebben az életének pozitív töltetét, de van ilyen és rendben van. Még csak ritkának se mondható, csak nem sokan szoktak blogot kezdeni vele, ezért nem nagyon kerül szóba. Én viszont beleírtam inkább, mert ha nem írom bele kevésbé érthető meg az egésznek a tartalma, ezt meg már az elején tisztázni akartam az olvasóval. Túlzottan viszont nem részleteztem, mert felesleges, ez egy emlékblog és nem pszichológia szakkör és tiszteletben akartam tartani a blogot is, meg a főoldalas megjelenés kritériumait is.

Nem akartam elintézni két ölelgetős, szívecskés emotikonnal a Facebookon az emléküket, hanem olyat akartam nekik készíteni amit megérdemelnek.
Hogy ez miért ide került a Logoutra annak három oka van, egyrészt itt süppedek ezen az oldalon 10 éve és idekarmoltam 30 ezer hozzászólást, úgyhogy sokan ismernek akik elolvasták, ilyen cikk még sosem volt itt, és itt még valamennyire mentes az internet szemetétől a környezet, tehát van értelme ide írni. Közben persze azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem egy kutyás oldal, eleve kutyás ember is kevés van itt, másrészt a kutyák halála nem sokakat érdekel manapság, naponta ömlik az emberekre a Facebook csoportokban is kinek a kutyája halt meg, gyakorlatilag immunisak rá.


janeszgol
(nagyúr)

Nézd, megtarthatod a szuverenitásod. Ott van példának a Padödő egyik énekese (nem a tolókocsis). Azt mondta, hogy egyedül él, tök jó, az egy egyszemélyes ház, amiben él, de ettől még van párkapcsolata egy olyan emberrel, aki szintén így él. Néha találkoznak, együtt töltenek egy kis időt.
Őszinte leszek ez a tinis kapcsolat felnőttként is vonzó lehet akkor, amikor már nem akarod magad kiadni, feladni egy kapcsolatért.
Na de befejeztem.

Én kutyás vagyok. A kutyát tartom a legokosabb állatnak a földön. (Nem, nem érdekelnek sem a bálnák, sem a cápák, majmok, egyebek köszi.) Olyanok, mint a soha fel nem növő gyerekek.
De amúgy is szeretem és tisztelem az állat-, és növényvilágot. Ennek anno részese volt az ember, ma már kihátrált belőle sajnos. Ez azt is jelenti, hogy egyre kevésbé szeretem és tisztelem az emberiséget.


Fehér Farkas
(őstag)
Blog


Fehér Farkas
(őstag)
Blog


ooloo
(őstag)

Én speciel örülök , hogy leírtad az érzéseidet .... noha nem vagyok "kutyás ember" , a kutyákat nagyon szeretem . Na nem a túltenyésztett fajtákat ... azokat inkább szánom .

A fenti képen szembetűnően látszik a kutyákon a gondoskodás .... patyolattiszták ! :K


kovy79
(őstag)

Nagyon jó írás, bár bevallom férfiasan, a könnyek végigfutottak az arcomon...
Mint írtad, ezen minden gazdinak át kell esni, de nekem ez a legeslegrosszabb rémálmom.
Nekünk 3 gyermek van (így hívjuk őket) és a legidősebb, egyben legelső, legnagyobb szerelmünk most, június 12-én lesz 10 éves.
Egyre többször gondolok rá, mi lesz velem, velünk, ha Ő nem lesz?
Megyek is, lefekszem mellé az ágyába és csak hallgatom, hogy VAN.
:R


tasiadam
(őstag)

Hosszu story egy utcarol befogadott labradorrol nekem is van. Sajnos a retrivereket a daganat viszi el, o sem volt kivetel. Kb 5 eve vittem el szegenyt muttetni, mert alterhessege lett es a mirigyek begyulladtak. Nem multak, nem volt mese, mutet. Utana ra semmi baja nem volt. Majd fel even belul folyamatosan romlo alapot, szurkulo szemek, semmihez nincs kedve, alig ismer meg. Aztan en hiaba akartam elaltatni, masok nem. Nem laktam mar otthon akkor 1 ideje. Majd hivtak, hogy Sziszi, a kedvenc poziciojaban, a helyen, a cuccaival elaludt, es nem kelt fel tobbet. Ugymond elso kutyank volt, es ragaszkodom hozza, hogy az utolso is.

[ Szerkesztve ]


Fehér Farkas
(őstag)
Blog

Mása története folytatódik.
[link]


janeszgol
(nagyúr)

"Majd hivtak, hogy Sziszi, a kedvenc poziciojaban, a helyen, a cuccaival elaludt, es nem kelt fel tobbet."

Hát igen. Ezt rossz volt olvasni.

üzenetek