"S könnyek szöktem a szemembe a végére"

Születésem óta kutya mellet nőttem fel, 19! Évig volt mellettem egy törpeuszkár, se táp se extra dolgok, házikoszt, figyelve mit kaphat. Nőstény, de olyan védelmező ösztönnel és "tudással". Amikor apám betette pólyába a kiságyba és megszagolt, csak annyit mondott neki, "Ő a kisgazdád, bármi történit az életed árán is megvéded rendben?", lefeküdt mellém, 3 éves koromig a gyerekorvost is nyakon harapta volna aki csak hozzám ér és nem családtag annak ottan gameover. Gyerek? Kutyázik, Kutya? Gyerekezik. . Azóta nem lett utódja, nekem időm sincs sok 12-14 órákra meg nem hagyom egyedül, apám meg azóta se akar hallani a kutyatémáról (valószínűleg ott eltört benne valami).

Írásodat tovább küldtem, hátha megenyhül