Van ismerősöm aki abbahagyta a kutyatartást utána. Amit teljes mértékben meg is tudok érteni. Ekkora fájdalmat nem lehet túlélni, én is eltemettem magam mind a kettőnél. Pont ezért nekem is végigfutott párszor az agyamon, hogy ezt én nem akarom végigélni újra és újra és elajándékozom a fiatalokat ismerőseimnek akiknél tudom jó helyen lennének. De akkor is tudtam, hogy ez a mélypont nem tart örökké és utána meg óriási szenvedés lenne a tudat, hogy nincsenek nálam. Ilyen mélypontokon az ember agya kiég és nagyon sok hülyeség végigfut rajta, dolgozik, le van terhelve, keresi a válaszokat, a miérteket, mindent.
Nem, én nem hagyom abba. Sokszor temetem el még magamat, akárhogy is fog átformálni és leütni mélypontra a jövőben. Farkasvér csörgedezik ereimben, erről szól az életem, nem akarom abbahagyni a kutyatartást. Akkor inkább meghalok.