Értem mire gondolsz, a karakán kutyás csoportokban előforduló vitatéma. Ha dohányoznék most lepöckölném a hamut a tálba és meredten gondolkoznék rajta. Nem tudom. Ezt sehogy vagy nehezen lehet megmagyarázni miért kötődik valaki gyengébben, valaki erősebben érzelmi szinten a kutyáihoz, valaki meg semennyire és nem is tart kutyát. Biztos, hogy genetikai, hormonális, pszichológiai, biológiai okai is vannak. Valaki eltemeti és pár nap múlva kiheveri még akkor is, ha nagy kutyás volt, mások sokkal később. Volt olyan is aki rám írt, 3 év után még a kutyán bánkódott.
Én 3 hónapja csak gondolkozom, az egész életemet változtatja meg. Nem fog ez kevesebb érzelemmel működni.

Régen olvastam már Csányi könyveit vagy más etológia könyvet, de azokban foglalkoznak a kutya kialakulásával is. A farkas volt olyan intelligenciával, viselkedéssel, felépítéssel rendelkezve amivel a fáról lemászó ősember mellé szegődött és felismerték egymás kölcsönös kapcsolatán alapuló előnyöket. A farkas felzabálta a hulladék élelmet, a szemetet, az ürüléket, az ősember ha nem volt más agyonütötte a farkast és megette, a farkas elriasztott más vadállatokat az ember közeléből. Majd alakult minden. Ezzel már eleve szelektálta az egyre szelídebb és okosabb példányokat. A többi állat ezután került a képbe, mikor rájöttek, hogy az állatokat lehet használni feladatok elvégzésére.