Azért nem teljesen így van, az esküvő a két család együtt intézi, a fiúnak a lányt a család alapján nézik ki.

Vagyis tragikus abból a szempontból, hogy meghalt a leány, de a házasság tekintetében gyakorlatilag lényegtelen melyik lány megy hozzá a férfihez.

Meg mielőtt bárki bármit, nem vagyok híve a kényszer házasságnak.
Rengeteg nő/férfi hagyja el Indiát is pont emiatt.
Érdekes, akik elhagyták az országot, azoknak eszük ágában sincs ilyen módon házasodni.

Ők meg értetlenül néznek arra, hogy valaki azért házasodik mert szerelmes.
Arra meg pláne, ha olyan mértékű a dili, hogy 2 azonos neműt akarnak házasítani a bolondok nyugaton.

Állatok??

Idős kínai barátom anno naponta megdöbbent azon, hogy az európai ember kifújja valamibe az orrát, kettéhajtja azt, majd zsebre teszi és hordozza magával.

Tudtad, hogy Indiában reggelente (majdnem) mindenki enyhén sós vízzel átmossa az arcüregeit? Kivétel az állatok. Náluk az annyira evidens mint itt a reggeli fogmosás.

Gandhitól kérdezte egyszer egy angol diplomata Londonban:
- Mondja Mr. Gandhi, minek maguknak a szabadság, ha úgyis csak hibákat követnének el nélkülünk?
- Mi szabadon szeretnénk hibákat elkövetni.

Nem az az "állat" aki keresztülgázol a világon, majd mindenkire csellel vagy fegyverrel rákényszeríti az értékrendjét? Tényleg ezt látod a legnagyobb problémának ezen a kiszekszuált sárgolyón?

[ Szerkesztve ]

Szerintem csak egy teljesen más világ, kultúra, értékrend.
Nekünk, európaiaknak ennek az eseménynek hírértéke van, náluk ez pedig egy elfogadható történés, ami maximum vegyes érzelmeket kelt.

Szerintem picit idealizáljátok a helyzetet, Indiában még mindig masszív kaszt rendszer van, ami azt jelenti, hogy ezek alapvetően kényszer házasságok, ahol a két házasulandó félnek jóformán nincs beleszólása a dologba. Szerintem baromira nem így szeretnének ők sem élni, csak a családok - pusztán anyagi megfontolásokból - belekényszerítik a fiatalokat ebbe a helyzetbe. Számtalan hírt lehet olvasni róla, hogy hány olyan fiatal van, akik megpróbálnak elszökni az igazi szerelmükkel, hogy normálisan élhessenek és sok esetben a család utánuk megy és egyszerűen megölik a lányt vagy a fiút... én is azt gondolom, hogy akik így tesznek azok inkább állatok mint emberek.

"Tudtad, hogy Indiában reggelente (majdnem) mindenki enyhén sós vízzel átmossa az arcüregeit?"
Meg minden ~második az utcára szarik.

Ja, hát az a folyamat vége. A lélegzet meg az eleje.

Nyilván a pontos okait nem tudhatom. Ha valakit itt mélyebben érdekelnek a keleti és nyugati világ közti alapvető gondolkodásbéli különbségek, irjon egy privátot...

Nem feltétlenül test központúak.

[ Szerkesztve ]

Anno a meghalt testvérével házasodni nem volt ördögtől való. [link]

Oké, csak ne essünk tőlük hasra, India kb. a legmocskosabb hely a világon.
Ettől persze csodálatos, de rengeteget kell még fejlődniük.

A szerelem és a házasság nem zárja ki egymást, de azért a közös halmazból mindkét oldalon sok kilóg kívülre. Aki a rabszolgatartást és az inkvizíciót hasonlítja egy közvetített házassághoz, azért mondhatni túloz. Kezdhetjük mindjárt akkor úgy is, hogy bizonyos kultúrkörökben meg is ették volna a lakomán az elhunyt arát.....

Most hogy így leírtad belesem gondoltam eddig milyen "undi"

Gonosz klikkbét! Semmi nekrofil történés, elem. Át lettem ejtve.

Ezzel az egy kaszthoz és társadalmi réteghez tartozó családok megőrzik társadalmi pozíciójukat.

Kitörni meg senki nem akar. Inkább ezen gondolkodjunk, hogy a beletörődésnek ez a szintje - azaz hogy nem is jelentkezik beletörődés formájában sem - milyen kulturális sorvezető. Hol kezdődik az egészséges, előrevivő ámbíció és hol ér véget az.

Kitörni akarhatnak, de a kasztrendszer igen komoly akadályozó tényező. Nemcsak házasságban, de munkalehetőségnél is megjelenik (bár a törvény szerint nem szabadna hatással lennie rá).

[ Szerkesztve ]

Tiszta sor. Arra gondolok, hogy nem sok ilyen sztori van közkézen, a filmművészetükben vagy ha van is, leginkább romantikus sci-fi. Vagyis a beletörődés eleve adott, illetve visszacsatolásban van a kultúrával. Inkább szociológiai-filozófiai kérdésnek szánom.

Azért ez elenyésző része a közvetített házasságoknak. Általában korban és társadalmi helyzetben egymáshoz illő emberekről van szó. A házasságközvetítés anno egy szakma volt, most a Tinder nem veszi át a helyét.
Indiában.

Biztosan nem reprezentatív minta, de ahogy a nagyszüleim meséltek róla, hogy "hogyan ment ez régen", az alapján inkább az volt a ritka, ha valóban egymásra is találtak a felek. Ahogyan írod, a szempont itt első sorban az a társadalmi rang, a hozomány, az anyagiak voltak, nem az emberi szempontok, az kábé senkit nem érdekelt. Sokan szenvedtek ám végig egy életet olyan ember mellett akit sosem szerettek. Persze az igazság kedvéért azt is hozzá kell tenni ehhez, hogy régen nem volt internet, nem utazgattak az emberek keresztbe kasul a világban, sokkal szűkebbek voltak a lehetőségek ismerkedésre, párválasztásra, tehát nem is volt túl kínálat amiből válogathattak volna.

Persze nem akarok pálcát törni senki és semmi felett, mert a mai fejünkkel, a mostani világunkból nehéz ezt megítélni.

Nem is tudták, hogy lehetne igényük nagyobb merítésből is választani. Az egymás mellett szenvedéses leélés is volt, de olyan is volt viszont, mikor megtanulták megismerni egymást és adott esetben még meg is szerették a másikat. Ma mi megy, mi az alapértelmezett? Ha van egy minimális kis döccenő már váltsunk is, nehogy valamilyen jellemfejlődésnek vagy egymásnak adásnak essünk áldozatul.. Önismeret minek, majd kintről-felől jön az áldás (főleg nőknek öltözött kislányok ars poeticája).

[ Szerkesztve ]

Kétségtelen, most meg már valóban a ló túloldalán vagyunk.

A választást mindig korlátozza valami. Most a másik. Persze szerencse is kell. Sose gondolta volna V.A., hogy a pénzével sikerül meghódítania a szuper jóképű M.L.-t.
Abszolút nem vonzó, nem fiatal nő is álmodozhat olyan férfiról aki még húsz évvel és húsz kilóval korábban se lett volna esélye..

Moshatják, csak értelme semmi. A fogakról ha nem pucoljuk el a bacikat, akkor bukjuk a fogainkat, de annak, hogy átmosatom az orromat, semmi fiziológiai haszna nincs. Ha az ember náthás, max 2-3 alapos orrfújásnak felel meg. "előnye", hogy lehet izgalmas organizmusokat bevinni vele.

#11: nem ismerek ilyen kultúrkört, pedig jópár pápua és D-amerikai törzs szokásairól olvasgattam régebben. De ilyesmi nem rémlik.

#8: Itt se lenne senkinek semmi baja azzal, ha az elhunyt húgát-nővérét vennéd el: x hónappal később, miután az elhunytat eltemették, meggyászolták és reális, hogy van valami közötök egymáshoz, nem egy rendszer pakol össze embergyártási célból.

[ Szerkesztve ]

Hányat ismersz az összes valaha létezett kultúrkör közül? Antropológusok is igen keveset. Nyilván az írásbeliség nélkül kimúlt kultúrkörökről eleve semmit nem tudunk.
[link]

Ilyen alapon bármit kitalálhatunk és mondhatjuk, hogy xy kultúrkör 2500 évvel ezelőtt csinálta. A ma létezőkre gondoltam - persze, ezekből is sok van, bár kannibál azért nem olyan rengeteg.

[ Szerkesztve ]

Szerintem ez már az a kategória, ami kicsit túlmutat azon, hogy "ez egy más kultúra". De biztos velem van a baj.

"de annak, hogy átmosatom az orromat, semmi fiziológiai haszna nincs"

Azért ennek nézzél utána. Sőt még jobb, ha csinálod, és abból vezetsz le valamit

Leírták a linkben, hogy melyik törzsnél volt szokás megenni az elhunyt rokonokat. Jól dokumentált a sztori, nem kell semmit hozzáfűzni.
Természetesen bármit mondhatunk, de nyilván, ha azt mondja valaki, hogy 1500 évvel ezelőtt voltak törzsek, ahol népszokás volt a levitáció, körberöhögik.