Ez kb. hány adag?

Ha a testnek már a létfontosságú szervek fenntartására kell koncentrálnia, elvonva a figyelmet a perifériáról, azt jelzi, hogy túl nagy kalória deficitben vagy (ha jól értem amiket leírtál). Értsd: Túlsanyargatod magad a megvonással, aztán belöksz egy nagy adag kaját. Ez a legjobb recept a sikertelen fogyáshoz, mert platózni fogsz pár hét után, elmegy a kedved az egésztől és hagyod a fenébe mert levonod a következtetést, hogy a fogyókúra nem ér semmit, hiszen hamar megállt a fogyás, cserébe folyton éhség gyötör, amit nagy zabálással kompenzálsz (persze még ezzel együtt is erős a kalória deficit).

Van egy létfenntartási minimum kalóriaigény, amit nem érdemes átlépni (megközelíteni sem igazán), egyrészt káros a szervezetnek (felborítja a hormonális működést) és platózni fogsz, mert a szervezeted berendezkedik tartós koplalásra és meg akarja őrizni a zsírt vésztartaléknak. Legyél kb 10-15% kalória mínuszban ahhoz a kalóriaigényhez képest, ami a tömeged megtartásához kell (amikor se nem fogysz, se nem hízol) és még gyorsabban is fogsz zsírt veszíteni, mint az erős kalória megvonással.

Vannak tök jó appok, amikbe be tudod írni, hogy mit ettél és mennyit. Életkor, magasság és tömeg alapján kalkulál egy kalória igényt ami a célodhoz kell (pl: fogyás, tömegmegtartás, hízás) és naponta mérlegeled magad, akkor majd ő újrakalkulálja ezt a kalóriaigényt annak függvényében, hogy a mérlegelés mit mutat. Én a Yazio-t használom, tök jól áttekinthető, tud vonalkódot beolvasni (nem kell kézzel kalória tartalmat bepötyögni), de saját recept is beírható és át tudja hozni a sporttevékenységet is kapcsolt appokból (pl: Google Fit, Garmin, stb), mert ugye nem csak étel megvonással, de sporttal is elérhető a kalória deficit. Én mondjuk pont inkább hízásban vagyok és napi 3000-3100 kalóriát tolok, mert annyit mozgok, hogy ennyi kell. Amíg nem számolgattam, addig csak hintáztattam magam, hol fogytam, hol híztam, nem pedig a cél felé mentem.

Kb. 6, legalábbis nálam. Gondolom 3 alkalommal is be lehet tolni, de én egy napra két tányért tolok be (apropó, 1 nagyobb vagy 2 kisebb fej hagyma, és a zsír (olívaolaj, kb. 0,5dl, amin megpirul a hagyma) kimaradt, ahogy a paradicsomszósz is, abból a legvizesebb izét (0,5kg, papírdoboz, 150-200 Ft körül) vagy a sűrűbb paradicsomsűrítményt (35dkg körül, üvegben) szoktam még hozzátenni és fűszereket, sót, cukrot(!) ízlés szerint, ezek a paradicsomos íz kiemeléséhez szükségesek. Próbáltam cukor és paradicsom nélkül, de rohadtul örömtelen. Kb. így néz ki:

500g TK tészta
500g pulykacomb
500g zöldségkeverék
500g paradicsomszósz
50ml olívaolaj
50g cukor
só, fűszerek

A másik a kockázott pulykacomb (szintén LIDL), ezt meg lehet főzni fűszerekkel, kígyóubi, paradicsom, joghurt, hagyma és beletekreni egy wrap-be :-)

(#222) Stauffenberg: a Kalóriabázist használtam úgy 8-10 éve, vezettem a fogyásom, a telefonra fel volt téve egy súlyt követő app (reggelente mértem és beírtam). A jojóval kapcsolatban egyetértek, ezt a fűtés-kihűlés dolgot csak érdekességképp említettem meg és ez saját következtetés, akár betegség is lehet mögötte.

Más. Ahogy fentebb egy hozzászólásban írtam, MINDEN dagadt pontosan tudja, hogy mit kellene tennie. Ennél jóval összetettebb a probléma. Tudom és ismerek is nem egy olyan embert, aki szerint csak fel kell tenni a kérdést, hogy le akarsz fogyni? Egészséges akarsz lenni? És ha a válasz igen (mert hát persze, ki akar 50 évesen meghalni?...) akkor nem értik, hogy miért nem tesz ezért bármit is az ember. Nekem is voltak hosszú és lelkesítő szakaszok, amikor ment minden, mint a karikacsapás, azután jön egy olyan szakasz, amikor nem akarok edzeni, csak járni a várost, beülni ide-oda, venni egy nagy fagyit, meginni pár sört, beülni egy moziba, koncertre.

És ezek váltogatják egymást. Azután visszavágyom az uszodába, konditerembe és újból elkezdem, majd jön megint a bohém része, amikor úgy vagyok vele, hogy kit érdekel, meddig élek, ki akarom élvezni, bármilyen rövid is. Ezek közt lehetnek magába fordulós szakaszok, amikor az ember realizálja, hogy ez így nem fog menni; a súly nem változik, te csak öregebb leszel és a problémák már itt vannak (44 vagyok), ekkora túlsúly nem a hosszú élet titka. Az ember elkezd megbarátkozni a gondolattal, hogy esetleg nem fogja megérni a nyugdíjba menést, de közben a két élet viaskodik egymással.

És akkor egyszercsak ott találod magad, hogy egyre nehezebb lesz minden, a lányok sem néznek rád, csak egy dagadt öregedő fasz vagy, akinek ezer lehetősége lett volna megtenni, hogy vált; a bohém életet megfelelően ötvözze a sportossal és akkor talán élvezheti majd a nyugdíjas éveit is.

Egyszóval olyan ez, mint egy drog, alkohol, akármi függőség, ahol csak egyetlen jó döntés van, ha abbahagyod (ezt lenne ugye a nagybetűs életmódváltás). Ez nem egy lépés, nem egy döntés, nem egy gondolat és nem egy nap. Ez a hosszútávú elköteleződés a legnehezebb és ezért esünk vissza sokan, mert nem látjuk be, hogy ez igazából kibaszottul a legfontosabb, amit tehetünk. Nem hiszek semmiféle felsőbb erőben, de sajnos magamban sem eléggé; azt tudom viszont, hogy szeretném jól kitölteni a rendelkezésemre álló időt, ezzel talán mindannyian így vagyunk.

Csak érdekességképp írtam le ezeket, amik bennem mennek, tudom, ennél van jobb és sokkal rosszabb helyzetben lévő sorstársam is. Mindenkinek a legjobbakat kívánom.

Szia. A kérdésed olyan szempontból hibás, hogy nem azt kell nézni, hogy hány adag, hanem mennyi a fehérje, ch, zsír benne és összesen mennyi kalória.
Ahogy javasolták érdemes beírni az elfogyasztott ételeket olyan alkalmazásba, ami megmutatja, hogy mi mennyi.
Amit looser leírt az kb. 2600-2700 kalória, 400g szénhidrát, 170g fehérje, 43g zsír. Ehhez még hozzájön plusz zsír, amit a hús sütéséhez használsz, így a kalória is nő stb.

Ez a mennyiséget 5-6 vagy több adagra el tudod osztani és akkor megvan az egész napos étel adag. Én mondjuk ennyi zöldséget és tésztát nem szívesek ennék meg, de kinek mi.

Mindenkinek meg kell találnia azt a diétát (nem koplalás, diéta=étrend), ami hosszú távon számára, a céljainak megfelelő és évekig tudja követni.

[ Szerkesztve ]

Nagyjából tudom mennyi, folyamatosan számolnom kell. A mennyiségen akadtam fenn. Kettőnknek is ez 3 fő étkezés és én nem szeretek napokig ugyanazt enni.

Radics Peti contraverse. [link]

"Ahogy fentebb egy hozzászólásban írtam, MINDEN dagadt pontosan tudja, hogy mit kellene tennie."

A mit és a hogyan két külön dolog. Sajnos azt látom, hogy az életmódváltásba, fogyókúrába, edzésbe belekezdő emberek 90%-a tudja, hogy mit kell tennie, csak azt nem, hogy hogyan. Szerintem hatalmas probléma az, hogy az emberek azért nem tudnak fogyni, mert azt sem tudják miért híztak el. Sokan élből azt gondolják, hogy a túlevés a tányérra kerülő étel mennyiségét és térfogatát jelenti, ami súlyos féligazság. Nincs meg a fejekben a táplálkozással kapcsolatos alapismeretek csírája sem.

Egyrészt még mindig benne van a társadalomban a gyerekkori étel tukmálás, hogy a nagyi teletömi a gyereket, mert akkor egészséges ha jó húsban van. Ezzel sikerül a gyereket cukor és általában véve gyorsan felszívódó szénhidrát (fehér kenyér, sütike, piskóta) függővé tenni, ezt pedig nyakon önti az, hogy a magyar konyha nem csak a gyors szénhidrátokban úszik, de az erősen feldolgozott élelmiszerekben is (pl: szalámi, kolbász, szalonna) és a cukros üdítőkben is (pl: kóla és GYÜMÖLCSLÉ). Ettől vagyok ki, amikor valaki azt mondja, hogy egyen sok gyümölcsöt a gyerek és öblögessen gyümölcslével, közben fel sem fogja, hogy az mennyi gyümölcscukor és kalória. Persze, kell a gyümölcs, mert élelmi rostokat, aminosavakat, vitaminokat ad, de nem mindegy, hogy milyet és mennyit. A gyümölcslé meg a nettó baromság a világon, mikor leküldesz egy pohárkával annyi kalóriát, ami egy kosárnyi gyümiben van. Hosszútáv bringázóknak, túrázóknak, futóknak ideális, számítógép előtt ücsörgéshez nem, mert csak elhízott és diabéteszes lesz a kölyök tőle. Ráadásul ez pszichológiai problémákhoz is vezet: A nagyi a melegség, szeretet és az öröm megtestesítője és a stresszes életünkben mindenkinek kell egy kis "nagyi élmény", még ha nem is tudatos, de ezért olyan nehéz letenni (vagy legalábbis újragondolni) ezeket az ételeket, mert örömet okoznak, ahogy a nagyi is örömet okozott. Azt kell tudatosítani, hogy ezek az ételek felválthatók ugyanannyira klassz kajákkal vagy a receptben apróságokat megváltoztatva egészségesebbé tehetők.

Na meg ugye amit sokan elfelejtenek, hogy néha egészen apróságoknak van hatalmas kalória tartalma, amiket sokan bele sem vesznek a kalória számlálásba, mert hát olyan kis picikének tűnik az a szósz, mártogatós, öntet. Vagy kiszámolja az ember a csirkemellet, tojást, lisztet, panírt kalóriában amit rántott húsnak készít el, de az általa felvett olajat már nem. A nap végén meg ezekből simán kijön akár 200-300 kalória többlet is, ami már a különbség hízás és fogyás között. Pedig ezeket is olyan könnyű kiváltani. Mondjuk a roston sült csirkémet nem majonézes cuccba tunkolom, hanem fokhagymás görög joghurtba, ami TIZED annyi kalóriát tartalmaz (csak egy példa volt a sok közül). Van amikor a módszer és az irány jó, csak nem gondol a fogyókúrázó arra, hogy mivel szabotálja magát.

"Egyszóval olyan ez, mint egy drog, alkohol, akármi függőség, ahol csak egyetlen jó döntés van, ha abbahagyod (ezt lenne ugye a nagybetűs életmódváltás)"

Szerintem meg itt jön be egy sor pszichológiai faktor képbe. A már említett "nagyi is ezekkel az ételekkel fejezte ki a szeretetét" egy nagyon erős gát, mert ez azt sugallja tudat alatt, hogy a túlsúly leadása elveszi az életükből ezt az örömforrást, aztán az egésznek nekiállni rossz módszerrel tényleg el is veszi, de nem a rossz módszeren csattan az ostor, hanem a próbálkozáson és a lelkesedésen. Néha csak egészen apró dolgok teszik platóra az embert és áll meg a fogyás, amire általában önsanyargatás a reakció, amitől csak rosszabb lesz. Sokan ilyenkor a pufirizs meg répa rágcsáláshoz nyúlnak, lemennek a létfenntartási minimum kalória alá, még erősebben megáll a fogyás, cserébe ingerült, depresszív, motiválatlan lesz tőle az ember, mert a hormonháztartását is falnak csapta és visszamenekül a "nagyi élménybe" egy kiadós fehér kenyér + szalonna kombóval, amit egy táblacsokival zár le.

Meg te is mondod, hogy szeretsz néha megenni egy kis desszertet, meginni egy sört. Én is és nem is kell ezekről lemondani, van amit elég átgondolni (mondjuk csoki helyett egy áfonyás túrókrémes pohárdesszert zúzott mogyoróval), mást meg csak ideiglenesen félretenni éppen azért, hogy idővel megint beleférjen, de akkor már tudatosan.

Csak egy érzékletes példa: 60 perc gyaloglás ki tud váltani 2-3 sört. Mi a megoldás? Gyalog kell menni a kocsmába. Jó nyilván ez nem ennyire egyszerű, meg ezek nem 1:1 arányban váltják ki egymást, de az aktivitási szint növelése mellett egyre több minden fér bele büntetlenül (most ne a verseny testépítőket vegyük alapul, az más). Ami nyilván nem azt jelenti, hogy minden nap 60 perc gyaloglással meg lehet inni napi 2-3 sört, de nem az lesz a fogyás útjában, hogy szerda esténként a barátokkal megiszol ennyit. Csak legyen rendszer amibe ez beilleszthető. Ez a lényeg.

[ Szerkesztve ]

"Ahogy fentebb egy hozzászólásban írtam, MINDEN dagadt pontosan tudja, hogy mit kellene tennie."
Fogalmuk sincs, annyi zaj és téves információ van a témában.

Más kövér embereket ismerünk :-)

Ha egyszerűen akarod megfogalmazni, akkor mindegyik tudja, hogy le kell fogyni

Kérdezz meg néhány embert random, hogy fel tudja-e sorolni a makro tápanyagokat és azok energia tartalmát!
Aztán kérd meg, hogy magyarázza el neked, hogy mi az a glikémias index!

Jajj, ne már :-) Szó sem volt ilyesmiről, nagyon egyszerű dolgokról van szó, amire magam is gondoltam, lehet, hogy félreérthető volt: kevesebb, minőségi kaja a megfelelő elosztásban és több mozgás. Nyilván fontosak, amiket felsorolsz, a GI meg különösen, de a fogyás technikai alapvetésén (több kalóriát égetsz el, mint amennyit beviszel; s itt most szó sincs arról, hogy ha csak csokin élsz, akkor rövid időn belül meghalsz valamilyen hiány,- cukor,- szív,- és/vagy érrendszeri betegségben) ez nem változtat. Igazat adok neked ebben, hogy a részletekben van a lényeg, de a fenti alapvetés a legfontosabb, ezután finomítható a dolog. És ezt az egyszerű dolgot minden ember tudja a Földön, inkluzíve mi, dagadt emberek is

"Szó sem volt ilyesmiről, nagyon egyszerű dolgokról van szó"
Ezek a nagyon egyszerű dolgok. Makrók, energia, GI.
"több kalóriát kell elégetni, mint amennyit beviszel"
1. Mi az a kalória?
2. Mennyit visz be most?
3. Mennyit éget el most?

Ezeket nem tudják a "zemberek", tippelni se tudnak.
Arról nem is beszélve, hogy mennyi kalóriát kell elégetni 1kg fogyáshoz(de ez már bőven advanced téma).

Ehhez vedd hozzá, hogy ez mind relatív sok figyelmet és önfegyelmet igényel egy olyan világban, ahol annyi inger éri az átlagos embert amennyi soha a történelemben.

Én se tudom, mik azok a makrók és a glikémiás index.
Mégis tudom, hogy ha kevesebb felesleges dolgot eszem (nasi, csoki, sör, gyümölcslé), és többet mozgok, akkor bizony fogyni fogok.
Alapszinten nem agysebészet.
Persze aki komolyan gondolja, és életmódváltást akar, az számolgasson, meg ássa bele magát. Én erre képtelen vagyok, maradok a koca megoldásnál.

És erre utalt looser is. Az emberek elvileg tudják, hogy ha többet mozognának és kevesebb szart tolnának be, az pozitív változást hozna. Csak ugye ezt következetesen és kitartóan kéne csinálni, meg bele kéne tenni az energiát. Ami nem megy.
Szóval amit a végén írsz, az már inkább maga az ok, hogy _miért_ nem megy nekik, nem azért, mert az alaptézist nem ismernék.
De hogyan is várnánk el, hogy ha az alapok se mennek (kimozdulni, nem zabálni), akkor majd makrókat meg glikémiás indexet fognak számolgatni az emberek? Na persze.

A nagy mértékű túlsúlyon segíthet ha valaki elhagyja a nasit és többet kezd mozogni, aztán egy ponton megáll a fogyás, jön az önsanyargatás, csalódás és feladás.

Tegyük fel, hogy valaki 4100 kalóriával bombázza magát, kiiktat pár felesleges dolgot (nasi, sör, stb) és lemegy 2900 kalóriára, ezzel fogyni kezd, de egy ponton platózni fog, mert mondjuk neki 2400 kalóriát kéne fogyasztania. Persze a kiinduláshoz képest kevesebb zsír lesz rajta, de az igazi célt nem fogja elérni.

De ugye amikor 4100 kalórián van és azt mondod neki, hogy fogyasszon csak 2400 kalóriát, akkor inkább kiugrana az ablakon, mert azt hiszi, hogy itt egy olyan koplalás és szünni nem akaró üvöltő gyomorkorgás veszi kezdetét, aminek sírás lesz a vége. Holott itt jönnek képbe azok a nagyon tudományos szavak, mint a makrók vagy a glikémiás index.

Makrók (makrotápanyagok) azok, amikből az ételed felépül (fehérje, zsír, szénhidrát), kicsit leegyszerűsítve minden kalória lebontható erre a háromra (vagy éppen ezek felszorzása adja ki a kalóriamennyiséget, nézőpont kérdése). Van még a víz is, de az csak tömeget növel, kalóriát nem ad.

Egy érzékletes példa:

Téliszalámi (100 g) makrói:
- Fehérje: 25 g
- Zsír: 47 g
- Szénhidrát 0,5 g
- Teljes kalóriamennyiség: 524 kcal / 100 g

Csirkemell (100 g) makrói:
- Fehérje: 22,5 g
- Zsír: 2,6 g
- Szénhidrát 0 g
- Teljes kalóriamennyiség: 120 kcal / 100 g

Látszik, hogy a szalámiban kb négy és félszer több kalória van ugyanakkora elfogyasztott mennyiségben. Mi következik ebből? Még szendvicsbe is érdemes inkább megcsinálni a csirkemellet, meg lehet sütni, bele lehet dobni serpenyőbe, felszeletelni és mehet a kenyérre.

Apropó kenyér: Mint minden szénhidrát, ebből is létezik gyorsan (magas glikémiás index) meg lassan (alacsony glikémiás index) vagy a kettő között közepesen gyorsan felszívódó szénhidrát. Senki nem biflázza fejből ezeket az index számokat, elég annyit tudni, hogy az adott szénhidrát típus melyik csoportba tartozik. A lassan felszívódó nem hintáztatja meg az inzulin szintet és hosszan eltelít, nem éhezel meg gyorsan utána, mert az emésztőrendszerednek több idő feldolgozni.

Sajnos az van, hogy a modern ember borzasztóan sok olyan ételt eszik, ami hatalmas kalória bomba. Néha kell, jól esik a léleknek egy kis szalámi (én is imádom), de amikor valaki lemond a nasiról, könnyen lehet, hogy fajlagosan alacsonyabb kalóriatartalmú ételtől fosztja meg magát, mint amit egy egészségesnek gondolt étkezéssel bevisz. Ugyanígy a gyorsan felszívódó szénhidrátok azok amikben valósággal tobzódunk, legtöbbször teljesen üres kalóriák formájában (pl: péksüti), nem csak a diabétesz kialakulásának egyik fő oka, de baromi gyorsan átmegy a szervezeten, túl sok értékes dolgot nem művel benne, cserébe hamar megint rád jön a falási roham, mert az inzulin szinted kilőtt, majd lezuhant és a gyomrod is üres.

Az a baj, hogy ezeknek teljesen alapvető tudásnak kellene lennie egy általános iskolát végzett embernek, mégsem tananyag bioszból, pedig semmivel nem bonyolultabb (ezen a szinten), mint a porzó meg a bibe. Angliában tanítják 1-2 évtizede a táplálkozástudományt a gyerekeknek és azóta önként választják a menzán a kevésbé egészségtelen ételeket.

Nem kell semmilyen táblázatot, indexet meg hasonlókat fejből tudni. Csak a jelentését ezeknek a dolgoknak és minden másra ott vannak a tök jó mobil appok, amik számolgatnak helyetted. Meg érdemes észbe vésni, hogy amúgy rettenetesen sok olyan kalóriabombát fogyasztunk, amiről nem gondolnánk, hogy azok. Felteszed azt a pár karika téliszalámit a szendvicsedre, holott jóformán egy fél grillcsirkét is megehettél volna helyette.

Amit te elmondtál a fogyásról az sajnos még alapszintnek is kevés, mert tovább erősíti azt a téves elképzelést, hogy az elhízás vagy a fogyás a tányérra kerülő térfogat kérdése és ennek variálása a kulcs. Nem az. Pont ezért aki kicsit beleássa magát az igazi alapokba, az koplalás nélkül fogy le, jókat eszik és nasira is maradhat kapacitás.

Szerintem a túl alacsony szénhidrát tartalom miatt fázol.

Egyszerűbben is fogalmazhattál volna, lényegében el kell kagyni a "sza*" kajákat: zacskós, dobozos, nasik, sütik, csipszek, cukrozott üdítők stb. és ha már csak a húsok, zöldség, gyümölcs, barna rizs/kenyér marad, akkor innentől kezdve nehéz lesz zsírt félretenni, még egy kevésbé mozgó ember számára is. Senki sem látott még elhízott benszülötett, mivel nem esznek "sza*t", ennyi.

[ Szerkesztve ]

Lényegében ezt fogalmaztam meg én is.
Hogy az átlagember kb.ezen a szinten gondolkodva sejti, merre kéne elindulni.
És ha komolyabban bele akarja vetni magát, hosszabb távon, tartós életmódváltást, akkor beleáshatja magát, meg lehet számolgatni.

De amíg a felesleges/ szar kaják elhagyása is gondot okoz, mert pl. nincs meg az elég akaraterő, akkor kb. halott ügy.
Persze lehet számolgatással is nekiesni s dolgoknak, csak az még nagyobb váltás. Nagyobb eséllyel fárad bele valaki már az elején. Szerintem.

Tévedtem, nem kell feltétlenül elhagyni az ízes szutykot, hiszen van cukormentes Cola, üdítő, stb. nagy nehezen, de lehet találni paleo süteményt egy-két cukrászdában, ami cukor hozzáadása nélkül és jobb esetben barna lisztből készül(Tescobab, Lidlben is vannak polcok diabetikus süteményekkel). Akkor a kávéba, teába ugyen nem veszélyes az a kiskanálnyi cukor, de itt is lehet variálni, répacukor helyett eritrit, vagy egyéb alternatívák:
5+1 EGÉSZSÉGES ALTERNATÍVA CUKOR HELYETT
Mondjuk én eleve nem használok ilyeneket, tehát hozzáadott cukrok nélkül étkezem, így az ízérzékem is normalizálódott, ami azt jelenti hogy ha beleharapok egy sárgarépába, vagy káposztalevélbe, már az is brutálisan édesnek tűnik, a gyümölcsökről nem is beszélve.

Az a baj, hogy amíg az embernek ötlete sincs, hogy hány kalóriát fogyaszt, addig mellé fogja lőni. Ez garantált. Aki fogyni akar általában kevesebbnek hiszi, aki hízni szeretne pedig túlbecsüli a bevitt kalóriákat. Én javaslom mindenkinek csak pár hétig számoljon ki minden kalóriát, lesznek meglepetések. Aztán el lehet hagyni ha nincs sport cél, de legalább már a szemmel becslés pontossága sokat javul.

A te értelmezésed pedig ugyanaz a leegyszerűsítő és éppen ezért a "platózás" vagy "túltolás" veszélyét rejtő felfogás, amiről beszéltem. Az amúgy valóban nagyon sokat segít, mikor valaki az erősen feldolgozott ételeket és hatalmas kalória löketet jelentő nasikat, cukros üdítőket dobja, de én hozzátenném, hogy ezek is beleférnek alkalmanként. Csak tudni kell mit csinálsz. Mellesleg láttam nem egy barátot elhízni egészségesebb ételekre váltás után, mert elkezdték túletetni magukat, mondván ez "nem hizlal".

Ezeket pedig nem rossz szándékból mondjuk, hanem mert talán én meg mások akik ezzel jönnek már átmentek pár nagyon tipikus buktatón. Én mondjuk kövér nem voltam, de 178-as magassághoz a 92 kg nulla irodista izomzattal olyan volt, amit még idejében el akartam csípni. Mivel az akkori barátnőm IR-es lett (és együtt tanultunk meg mindent ami ezzel párosul), neki CH-t számolgatós diétája volt, mellette futott. Én ugyan nem számoltam ki a magam adagjait, de a ti általatok felvázolt módon elkezdtem egészségesebb ételeket enni, csökkentettem az adagokon és kijártam én is futni. Valahol 70 kg alatt álltam meg. Túltoltam a dolgot, mert aluletettem magam, nem akartam ennyire sovány lenni.

Aztán elkezdtem a saját testsúlyos és súlyzós edzést. Elkezdtem többet enni, több fehérjével és egy darabig ment a dolog, de egy ponton elkezdtem érezni, hogy hamar kifáradok edzés közben, nem jön fel a tömeg sem. Nem akartam soha kalóriákat számlálgatni, mert hát "milyen élet az olyan". De mint kiderült hiába ettem többet, mint előtte, így is aluletettem magam. Ez ugyan a fordítottja annak, ami egy fogyásban "platózást" hoz, de az elv ugyanaz.

Amúgy minden fogyni vágyónak tudom ajánlani az itteni gyúrós topikot, nem csak gyúrósok vannak és nagyon sokat lehet ott is tanulni a táplálkozásról.