"Ahogy fentebb egy hozzászólásban írtam, MINDEN dagadt pontosan tudja, hogy mit kellene tennie."

A mit és a hogyan két külön dolog. Sajnos azt látom, hogy az életmódváltásba, fogyókúrába, edzésbe belekezdő emberek 90%-a tudja, hogy mit kell tennie, csak azt nem, hogy hogyan. Szerintem hatalmas probléma az, hogy az emberek azért nem tudnak fogyni, mert azt sem tudják miért híztak el. Sokan élből azt gondolják, hogy a túlevés a tányérra kerülő étel mennyiségét és térfogatát jelenti, ami súlyos féligazság. Nincs meg a fejekben a táplálkozással kapcsolatos alapismeretek csírája sem.

Egyrészt még mindig benne van a társadalomban a gyerekkori étel tukmálás, hogy a nagyi teletömi a gyereket, mert akkor egészséges ha jó húsban van. Ezzel sikerül a gyereket cukor és általában véve gyorsan felszívódó szénhidrát (fehér kenyér, sütike, piskóta) függővé tenni, ezt pedig nyakon önti az, hogy a magyar konyha nem csak a gyors szénhidrátokban úszik, de az erősen feldolgozott élelmiszerekben is (pl: szalámi, kolbász, szalonna) és a cukros üdítőkben is (pl: kóla és GYÜMÖLCSLÉ). Ettől vagyok ki, amikor valaki azt mondja, hogy egyen sok gyümölcsöt a gyerek és öblögessen gyümölcslével, közben fel sem fogja, hogy az mennyi gyümölcscukor és kalória. Persze, kell a gyümölcs, mert élelmi rostokat, aminosavakat, vitaminokat ad, de nem mindegy, hogy milyet és mennyit. A gyümölcslé meg a nettó baromság a világon, mikor leküldesz egy pohárkával annyi kalóriát, ami egy kosárnyi gyümiben van. Hosszútáv bringázóknak, túrázóknak, futóknak ideális, számítógép előtt ücsörgéshez nem, mert csak elhízott és diabéteszes lesz a kölyök tőle. Ráadásul ez pszichológiai problémákhoz is vezet: A nagyi a melegség, szeretet és az öröm megtestesítője és a stresszes életünkben mindenkinek kell egy kis "nagyi élmény", még ha nem is tudatos, de ezért olyan nehéz letenni (vagy legalábbis újragondolni) ezeket az ételeket, mert örömet okoznak, ahogy a nagyi is örömet okozott. Azt kell tudatosítani, hogy ezek az ételek felválthatók ugyanannyira klassz kajákkal vagy a receptben apróságokat megváltoztatva egészségesebbé tehetők.

Na meg ugye amit sokan elfelejtenek, hogy néha egészen apróságoknak van hatalmas kalória tartalma, amiket sokan bele sem vesznek a kalória számlálásba, mert hát olyan kis picikének tűnik az a szósz, mártogatós, öntet. Vagy kiszámolja az ember a csirkemellet, tojást, lisztet, panírt kalóriában amit rántott húsnak készít el, de az általa felvett olajat már nem. A nap végén meg ezekből simán kijön akár 200-300 kalória többlet is, ami már a különbség hízás és fogyás között. Pedig ezeket is olyan könnyű kiváltani. Mondjuk a roston sült csirkémet nem majonézes cuccba tunkolom, hanem fokhagymás görög joghurtba, ami TIZED annyi kalóriát tartalmaz (csak egy példa volt a sok közül). Van amikor a módszer és az irány jó, csak nem gondol a fogyókúrázó arra, hogy mivel szabotálja magát.

"Egyszóval olyan ez, mint egy drog, alkohol, akármi függőség, ahol csak egyetlen jó döntés van, ha abbahagyod (ezt lenne ugye a nagybetűs életmódváltás)"

Szerintem meg itt jön be egy sor pszichológiai faktor képbe. A már említett "nagyi is ezekkel az ételekkel fejezte ki a szeretetét" egy nagyon erős gát, mert ez azt sugallja tudat alatt, hogy a túlsúly leadása elveszi az életükből ezt az örömforrást, aztán az egésznek nekiállni rossz módszerrel tényleg el is veszi, de nem a rossz módszeren csattan az ostor, hanem a próbálkozáson és a lelkesedésen. Néha csak egészen apró dolgok teszik platóra az embert és áll meg a fogyás, amire általában önsanyargatás a reakció, amitől csak rosszabb lesz. Sokan ilyenkor a pufirizs meg répa rágcsáláshoz nyúlnak, lemennek a létfenntartási minimum kalória alá, még erősebben megáll a fogyás, cserébe ingerült, depresszív, motiválatlan lesz tőle az ember, mert a hormonháztartását is falnak csapta és visszamenekül a "nagyi élménybe" egy kiadós fehér kenyér + szalonna kombóval, amit egy táblacsokival zár le.

Meg te is mondod, hogy szeretsz néha megenni egy kis desszertet, meginni egy sört. Én is és nem is kell ezekről lemondani, van amit elég átgondolni (mondjuk csoki helyett egy áfonyás túrókrémes pohárdesszert zúzott mogyoróval), mást meg csak ideiglenesen félretenni éppen azért, hogy idővel megint beleférjen, de akkor már tudatosan.

Csak egy érzékletes példa: 60 perc gyaloglás ki tud váltani 2-3 sört. Mi a megoldás? Gyalog kell menni a kocsmába. Jó nyilván ez nem ennyire egyszerű, meg ezek nem 1:1 arányban váltják ki egymást, de az aktivitási szint növelése mellett egyre több minden fér bele büntetlenül (most ne a verseny testépítőket vegyük alapul, az más). Ami nyilván nem azt jelenti, hogy minden nap 60 perc gyaloglással meg lehet inni napi 2-3 sört, de nem az lesz a fogyás útjában, hogy szerda esténként a barátokkal megiszol ennyit. Csak legyen rendszer amibe ez beilleszthető. Ez a lényeg.

[ Szerkesztve ]