Üdvözlöm a kezdeményezést.

XP-s korszak. Anno volt egy barátom, aki megengedhette magának, hogy bármikor új gépet vegyen. Ahhoz viszont már vagy buta, vagy lusta volt, hogy értsen is valamihez. Azóta már nem a barátom.

Helyszín a lakásom, szombat reggel 8 óra után valamivel.

Anyucim kíméletesen ébresztgetett, tekintve, hogy éjszakás műszak után igyekeztem kipihenni magam. Pislákoló tudattal lassacskán megértettem, hogy a barátom keres. Felkeltem, a reggeli ceremóniák után megvolt az üdvözlés, azt is felfogtam, hogy mit akar a (volt) barátom. Há telepíccsemmá a gépére az XP-t, tiszta progi, tiszta serial.
- Nem lehetne holnap?
- Nem lehetsz ennyire g*ci, most kell.
Hát jó, megtettem.
- Kész, viheted.
- Meg a f*szomat! nekem más háttér kell, meg rakd fel ezt, meg azt...
- Még személyre is szabjam?
- Hát mi az neked?
- Fáradt vagyok, gyere vissza délután.
- Meg a f*szomat! megcsinálod most!

Fáradságomnak, meg felgerjedt dühömnek is betudhatóan elővettem a boot floppy-t, fdisk.exe, ENTER. Töröltem a partíciót, aztán közöltem a(z akkor már volt) barátommal, hogy vigye a 3,14csába a gépét, olyan, mint amikor idehozta, foglalkozzon vele az, akinek két anyja van.
Átkozódva távozott, épp csak az anyámat nem szidta.