Na igen, a nagy jólétben el is feledkeztünk a - mai szemmel - szinte elképzelhetetlen árakról. A '80-as években (közepe táján) egy C64 kb.100 ezer Ft volt. Havi 2-3 ezres kezdő fizu mellett. 89' körül egy Amiga is kb. annyi (csempészve a COCOM miatt ).
'96-ban az első PC 120 ezer. Teljesítménye közepes. Igaz, a fizu addigra már 20 ezerre nőtt...

Manapság meg már használtan is "erőművet" kapsz akár 50-ért... Miközben a fizu már 10-15-szöröse a '90-es évekbelinek.

Ha eljössz jövőre a BRSZK kiállításra Megcsodálhatsz működésközben egy ilyen Olivetti-t

[ Szerkesztve ]

Hát igen.. Azok az árak.

Az én PC-s korszakom 1991-ben kezdődött. A 8 bites gépekről nemigen tudok jó szívvel nyilatkozni, mivel Primo-m volt csak (fekete-fehér kompozit kimenet, magnó), később nem is tudom miért, vettem egy zx81-et, 16 K-s bővítővel, ami szintén FF volt, szóval, ezek a gépek nem nyújtották azt a maradéktalan felhasználói élményt, amit a c64-esek, spectrumosok, vagy az amigások élvezhettek.

El is döntöttem, hogy nekem commodore, vagy más 8 bites nem kell, pedig akkor még sláger gép volt a c64-es. A korábbi kudarcaim okán már óvatos voltam. Na meg az anyagiak is szűkösek voltak, így egy PC mellett döntöttem.
Hogy miért hangsúlyozom ki ezt ennyire?
Mert volt ugye az IBM vagy ezzel kompatibilis PC, majd jött az XT és később az AT.
Nos, én PC-t szerettem volna venni, de az eladók mindenhol azt kérdezték, hogy jó, de milyet? XT-t vagy AT-t?
Nem tudták, hogy a "sima" PC is a termékcsoport része volt, ráadásul mint a legelső modell. Sőt, volt PC junior is. Ez a PC egyfajta kistestvéreként látott napvilágot.
Sokan azt sem tudják, hogy az IBM szállított rendelésre PC-t 16 kB memóriával is!

A végén egy használt XT-t vettem meg, amiben volt 640 K (DIP) ram, egy 1.2 MB-os (!) és egy 360 KB-os meghajtó, egy intelligens EGA kártya és semmi több. HDD később került a gépbe, ÁFA mentesített áron 33 ezerért, a kapacitása pedig 32 MB volt. RLL kódolású volt és bár sokan kinevetnek, de nagyon gyors is. Akkori viszonyokhoz képest, persze.

A közelben volt egy jó ismerős. Egy nagyon jó fej TV szerelő, tőle kaptam - hitelbe - egy CGA monitort, hogy használni tudjam a gépet. Az a 320 x 200-as grafika és a 4 szín, amit a monitor nyújtott, nekem akkor a világot jelentette, a rendszeresen jelentkező kötőhártya gyulladás mellett.
Ez a konfig, a korábbi Primo-val összehasonlítva az űrkorszakba repített engem. Végleg elfelejthettem a magnós, fekete-fehér világot annak összes nyűgjével.

Akkor ismertem fel a szinek információ-hordozó értékét, a vizuális élményen túl, akkor, azon a gépen vált belőlem PC felhasználó.

A dolog költségvonzata akkor 100 ezer forint környékén kumulálódott, de szerencsére beleálltam a hardverekkel való foglalatosságba, ami a velük való kereskedést is magában foglalta, így a befektetés viszonylag hamar (másfél-két év múltán), úgy-ahogy meg is térült. Sokaknak, a legtöbbeknek viszont az első kör bizony bukás volt.

Az árakról:

Egy db FF kézi szkenner 25 ezer,
egy db 256 szinre képes VGA illesztő 10 ezer,
egy db TV kártya 35 ezer forintba került. A bele való teletext modul plusz 10 rugót ért akkoriban.
4 MB RAM nagyon sokáig, évekig 20 ezer Ft volt és az első Pentium 100-as processzoromat 1996-ban 45 ezer forintért vásároltam.
Egy 20 MB-os kapacitású kalok MFM HDD 25 ezer, később egy 130 MB-os seagate pedig 60 ezer forintot kóstált.

Mennyi is ma egy 32 GB-os pendrive???

[ Szerkesztve ]

"Egy db FF kézi szkenner 25 ezer"
És akkor az egy egész jó havi fizu volt

De amúgy milyen TV kártya volt XT-hez?

Én még általános iskolában XT-ztem a 90-es évek elején, de saját XT-m sosem volt.

"És akkor az egy egész jó havi fizu volt"

Hajaj! Meglehetősen jó havi fizetés, igen, jól mondod.

TV kártya nem tudom, hogy milyen volt XT-hez, vagy, hogy volt-e egyáltalán.
Az én gépem sorsa az volt, hogy az eredeti IBM alaplap ki lett cserélve egy gyorsabb, turbo XT klónra, a nyereség pedig így nézett ki: 4.77 Mhz helyett 10 Mhz. Az eredeti IBM lap ugyanis nem tudott turbo módot. De ezen a lapon is hamar túladtam, mert Bertók Zsolt egyik játéka, a lunar lander nem futott kielégítően csak 286-oson. Akkor én ezt a lépést kihagytam* és mindjárt egy 386 SX-re váltottam.

Az első TV kártyám ISA buszos volt, de a márkájára már nem emlékszem, azt tudom, hogy később volt video galaxy-m is. Emlékszem, a 150 MB-os HDD-t, hogy televágta a hiradóból felvett röpke 18 perc.

Én gyakorlatilag szinte minden hardvert megvásároltam az évek során, amit csak kapni lehetett (egzotikusakat is, mint EISA, vagy micro channel kártyák és lapok, olykor gépek, vesa local BUS-os cuccok, SCSI illesztő és HDD, digitalizáló tábla, trackball, infra bridge, MO drive, teletext vevő, hang kazettára dolgozó streamer, stb.). Persze erre anyagi fedezetet teremteni nem lehetett másképp, csak úgy, hogy kis idő múltán el is adtam a szerzeményt, beruházva egy másik, újabb darabra. Ebben olyan gyakorlatot szereztem - a piacot jól kiismertem- hogy még némi haszonra is sikerült szert tennem, így tudtam a gépemet rendszeresen update-elni.

A szkenner beszerzését mondjuk valós igény szülte. Az a munkámhoz kellett.

* valójában vettem egy 286-os lapot, ami a beszerelés során a kezemből kicsúszó csavarhúzó miatt elhalálozott, így a 286-os tulajdonlását, mint minőségi ugrást sajnos nem volt alkalmam a gyakorlatban is megélni.
Most már csak röhögök ezen, de emlékszem, hogy akkor nagyon nehéz volt lelkileg túlélni a balesetet.

ISA-s TV kártya, miket meg nem hall az ember... De mi a fene tudta aztaz adatfolyamot dekódolni egyáltalán? Már a P3-ak esetében is alig volt elég a gép a TV nézéshez.
A lelkileg túlélés jaja, akkoriban nem volt könnyű beszerezni semmit, minden működő cuccra vigyázott az ember, mint a szeme fényére. Fent említett hardverek nálam így általában kölcsön fordultak meg, vagy próbáltuk megjavítani, oda kellett adni valakinek, aki később jött érte, stb.

Dekódolni nem kellett, mert DMA-val áttolta a VGA kártya memóriájába. Persze a felbontás a negyede volt a valósnak, de működött Másik megoldásnál kábellel lehetett összekötni a TV kártyát és a VGA-t, majd a TV kártya rákapuzta a TV jelét a VGA képére. Ilyenkor adatmozgás sem volt.

Az első értelmes gép amin már tudtam videót úgy-ahogy elfogadható minőségben rögzíteni Egy Celeron 300A volt 450 MHz-en járatva. De az is olyan volt ,hogy felvettem, majd újratömörítettem.

Az Ati Rage II-nek volt DVD gyorsítás támogatása, s akkor ilyen combosabb P1-esen is ment a DVD lejátszás

Ez kemény! 8-O
Mondjuk ezzel a megoldással, sok értelmét nem látom, mert annyi, hogy nem egy TV-n, hanem egy monitoron jelent meg a kép. Lehetett belőle valami infót kinyerni? (Pl. biztonsági kameraként?)

@nyisziati : K6-2/500 -on néztünk filmet, Win2000-en. Nem volt egyszerű, de ment. Bár szerintem az nem volt DVD minőség, max. TV.
P3/850-es laptopon, 256MB RAM-mal ment a DVD, az tuti.

@Bacsis : Hűű
Nekem Ati 128-am volt, de azon az volt a feature, hogy adott képet

[ Szerkesztve ]

TV-t tudtál nézni. Felvenni is lehetett, de először valami minimáisan tömörített formátumba ment és azt lehetett újra tömöríteni. Mivel a merevlemez is lassú/kicsi volt ezért vagy a minőség volt borzalmas vagy az időtartam nagyon rövid. Kompromisszumként volt még a rossz és rövid felvételi lehetőség is a kettő között félúton.

Na ez az, Tv-t lehetett TV-n is
A felvétel is meredek lehetett, akkoriben volt (pláne XT-AT) 20-40Mb winyód... Mindenesetre nem gondoltam, hogy már akkor volt ilyen cucc, nekem csak a P2-P3 időszakból maradt meg.

A digitalizálás volt (lett volna) a cél.
Legalábbis nálam. Akkoriban a teletext is tartalmazott értékes információkat, azokat ki lehetett menteni .txt formátumban.
A kort kell megidézni, hogy képesek legyünk megérteni az akkori késztetéseket. Ma már ezek fölös hercehurcának tűnnek talán, de akkoriban nagy dolog volt a digitális videó, mivel digitális mozgókép tárolás mint olyan, még nem is létezett.

A digizés akkoriban nagy sláger volt. Igaz, csak szűk körben, mivel drága hardvert igényelt és az eredmény elég visszafogott minőségű lett. Az én első video digim 352 x 288-nak a negyede volt. Szél-hossz fele. De a gondot inkább a képkocka sebesség jelentette. Asszem valami 8 frame per sec.-et tudtam kisajtolni a rendszerből. Én a pozitívumot a "kopásállóságban" láttam, szemben a komoly minőség-romlást elszenvedő VHS szalagokkal. Persze ez a kívánalmam még egy jó ideig csak óhaj maradt.

Itt egy ISA buszos TV kártya, az enyém is hasonló volt:

Utána néztem, volt 8 bites video digi kártya is, elvileg XT-be illeszthető, csak hát, dos alá?

Más:

A DVD az TV képminőséget szolgáltatott. PAL 720 x 576 pixelt.

Pongyola voltam. TV az nálam az első időkben 640x480 volt, de ugye a "gyakorlati" analóg TV felbontása szinte sosincs akkora, mint a DVD felbontás.

Az a kártya nagyon kemény.

Nekem nem annyira a DOS a meredek az XT-s kártyán, hanem hogy az a fergeteges ~10MHz (ne kezdjük egyből 4,7-ről ) mit tudott kezdeni vele
Penyával már tényleg lehetett valami értelme, de az is meredek.

[ Szerkesztve ]

Pont egy pár hete adtam el egy 8bites TV/FM Tuner kártyát... sok más egyéb bővítővel kelt el gombokért...
...Nekem van egy teszt videóm, az folyamatos sebességgel fut egy 486DLC-n(386oson is) akár hanggal is.. érdekes hogy míg Gravis-el angyobb a CPU terhelés, ott már pattog/akadozik a hang, de AWE32-vel simán megy

Gondolom a GUS-t előállító cég jóval kisebb keretből gazdálkodott, mint a SoundBlaster-é, emiatt kevesebb chip-et raktak a cuccba, ami levette volna a terhelést a prociról.

A DVD felbontása ha reálisan nézzük a PAL, SECAM vagy NTSC kódolás hiányosságait, akkor minimum kétszeres részletességet jelent egy TV-hez képest. A VHS-re rögzítés pedig még tovább rontotta a minőséget mégis jól elvoltunk vele.

hcl: Állóképet digitalizáltak vele vagy 2 fps-es "videót"

" DVD felbontása ha reálisan nézzük a PAL, SECAM vagy NTSC kódolás hiányosságait, akkor minimum kétszeres részletességet jelent egy TV-hez képest."

Nem egészen.

A PAL-szabvány szerint sugárzott kép 625 sorból áll (ebből azonban csak 575 sor alkotja magát a képet). A maximális horizontális felbontás (az egy sorra jutó képpontok száma) 768 pont.
Ez kb. megegyezik a DVD felbontásával. Ez is volt a cél a DVD megalkotásánál.

A VHS valóban sokkal gyengébb a PAL vételi minőségnél. Jó esetben úgy kb. 360 x 240, de ezt elég nehéz meghatározni, mert függ a jelforrástól (kamera, egyéb), a rögzítő egység (VHS magnó) műszaki paramétereitől és hát, ez amúgy is egy tök analóg rendszer.

Egyébként, a PAL vagy NTSC rendszernek nem sok hiányossága volt, hiszen úgy fél évszázadon keresztül elég jól beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Szóval, két, nagyon jól kidolgozott rendszer volt, különösen a PAL.

Emlékeim szerint nekem 18 fps-t sikerült elérnem, vagy egy Intel p-I 166 Mhz, vagy egy AMD procival, úgy, hogy a Video for Windows forrásából kiszedtem mindent ami nekem nem kellett és úgy fordítottam le, valamint, interleave-es HDD-re dolgoztam amit előtte defragmentáltam (hogy az írás lineáris legyen, ne kelljen ugrálnia a fejnek), plusz hang nélkül (a hangot külön, utólag digiztem be) és a digi megkezdése után sem az egeret nem mozgattam, sem a billentyűzetet nem érintettem meg, csak a digi végén. A felbontás 352 x 288 volt az alkalmazott kompresszorra viszont már sajnos nem emlékszem.

Ami biztos: akkoriban nem volt a tömörítőkből túl nagy választék.

Elvileg ment a 20 fps is, de akkor már volt képkocka veszteség is.
A kép tartalmától függően droppolt.

Próbáltam tömörítés nélkül is, de a HDD volt a bottleneck, mivel a tömörítetlen képek túl nagyok voltak, így az írás művelet folyamatossá vált, nem maradt processzoridő a bejövő adatok feldolgozására.

Ez egyébként még a 2000-es évek közepén is igaz volt, bár akkor már jóval nagyobb felbontásokkal kisérleteztem.
Akkoriban jobban járt az ember, ha egy jpg tömörített képet beolvasott a HDD-ről és a proci bontotta ki, mintha egy tömörítetlen .bmp képet olvasott volna be (képnéző). Gyorsabb volt a megjelenítés a .jpg esetén.