Bár nyilván egy IT szakportálon nem keresi mindenki az IT-ből a kenyerét, valahogy nehezemre esik elhinni, hogy ennyien írják ezt a "de csak két havonta, és akkor is csak hegesztő szemüvegen át egy órára". 
Én nem takaródzom. Napi 8 órát letolok melóban (programozom) és könnyen lehet hogy még itthon is 3-4-et, ha nincs jobb dolgom. Munkában egészen más dolgokra használom a gépet, mint itthon szórakozásra. Számomra ez a két felhasználási mód nem számít ugyanolyan időtöltésnek, így eleve nem is gondolom azt, hogy sok lenne. Az esti 4 óra a szórakozásé, informálódásé. Az az idő, amit más (tisztelet a kivételnek) a TV előtt tölt. Csak az társadalmilag még mindig elfogadottabb, pedig akkor sem az emberi kapcsolatainkat ápoljuk. Anyámék ugyanúgy elüldögélnek otthon a TV előtt minden este a nélkül, hogy tulajdonképpen beszélgetnének egymással; ha beszélnek is, a TV műsorról vitáznak. Én ha nem is élőben de azért online beszélgetek emberekkel, szóval akkor hogy is van ez? Én az esti gépezést simán beáldozom, ha amúgy van valami közösségi program az ismerősökkel, de ilyen nem gyakran adatik.
Hétvégénként előfordul hogy nem kapcsolom be a gépet, mert például nem vagyok otthon. De azért akkor is 1-2 órát van hogy üres időszakokban, este lefekvés előtt megnézem mobilon merre mi történt, ismerősök miről beszélgetnek épp. Olyan napot nem tudok elképzelni, amikor semmire nem nézek rá online.
Az IT szakma egyébként is a folyamatos változásról, megújulásról szól. Ha nem figyeled mi történik körülötted, lemaradsz és könnyen irrelevánssá válik a tudásod. Nagyon könnyű információ függővé válni.
Tény hogy felhígult az internet "minősége" mióta "bekötötték a szennyvizet", de szerencsére lehet szűrni a dolgot odafigyeléssel. Még az annyira szidott Facebook-on is vannak jó csoportok, amelyekben tud értelmes diskurzus kialakulni, csak keresni kell. Ugyanúgy lehet találni a másik sarokban is ellenpéldát, nem kell messzire menni, szerintem a Prohardver fórum színvonala is rengeteget esett az elmúlt években. (avagy csak szeret az ember rózsaszín ködben gondolni a múltra, és nem szereti beismerni, hogy már nem találja itt a helyét )
És igen, sajnos az árnyoldalát is látom a dolognak, a személyes emberi interakciókra való igényt el tudja sorvasztani. Habár sokszor érzem úgy hogy a munkabeli rengeteg csevej és gondolkodás le tud úgy zsibbasztani a nap végére, hogy gyakran a hátam közepére kívánom a személyes társalgást. Mellesleg egy rendes munkahéten hányszor is van idő bárkivel elugrani sörözni egyet, amikor mindenki ugyanolyan hulla és leginkább otthon lenne? Viszont valamilyen online formában diskurálni lehet egymással nem zavaró módon még ilyenkor is. De lehet hogy ez a két emberhalmaz eleve nem fedi át egymást, akkor eleve más a beszédtéma.
Szerintem ennél sokkal nagyobb baj a mozgáshiány. Mindig próbálok valamit mellette csinálni, de ennyi ülés mellett sokkal többet kellene arányosan.
Ja és úgy tud lenni ennyi órám a gép előtt hogy se barátnőm, se családom jelenleg. (Habár van olyan ismerősöm aki feleség, gyerek és munka mellett is képes közel ugyanennyit beletenni, és látszólag egészséges kapcsolatban él évek óta.) 31 évesen rám nézve azért ez elég vészjósló, habár nem vagyok egyedül vele. Az Y generáció egy részének ez is a generációs problémája, a társadalomban való "nem találom a helyem", az elszigetelődés. Engem személy szerint elrettent az ami a világban megy "emberi kapcsolatok" címen. Bár szeretnék egy társat aki úgy fogad el ahogy vagyok, más szemszögből viszont egyszerűen nincs kedvem egy felszíneskedésről szóló, gyakran a média aktuális hülyeségeire felépített áll arcos bálban kudarcok sorozataként megtalálni azt a valakit, aki kompatibilis velem. Hülye felfogás? Valószínűleg.
Talán az internetnek ez a legnagyobb hátránya amúgy: elkényelmesít, mert látszólag mindent odatesz ezüsttálcán eléd, mindent instant lehet stream-elni, megvenni, olvasni, játszani. Amiért pedig küzdeni kellene, azt már régimódinak, felesleges tehernek érzi az ember. Vagy csak a linkelt Wait But Why-os cikk az irreális Y generációs elvárásokkal és ezek kipukkanásával, a korai kiégéssel van a baj? Vagy csak a személyes defektek és kihagyott dolgok a múltban? Vagy ezek kombinációja? De ezek sem direktben az informatika problémái, minden korszaknak megvannak szerintem a saját önpusztító eszközei arra, hogy az ember tönkretegye magát. Az hogy most épp az IT-t a legkényelmesebb becélozni vele, az aktualitása az egésznek. Mellesleg sosincs késő változtatni ha az illető akarja.
Én amúgy marhára élvezem a technológiai fejlődést. Ha belegondolunk, semmi ahhoz fogható nem történt az emberiség történelmében mint az, ami az elmúlt 50 évben végbement az internet révén, és mi pont most élünk hogy ezt megtapasztalhassuk. Ezen már párszor elgondolkodtam, és szerintem önmagában egy csoda, hogy pont ebbe az időszakba születtünk. És még mi jön ezután. Ha már Wait But Why, érdemes elolvasni az MI jövőképéről festett cikkjét is, talán átértékeli az ember hogy minek a küszöbén is vagyunk. [link]
És még egy adalék, Moby egyik aktuális klipje, erősen eltúlozva ezt az egészet, de azért egy-egy jelenetben óriási igazság rejlik. [link]
[ Szerkesztve ]
