Kedves Guga,egy újabb szórakoztató írásodra bukkantam, és eltöltöttem pár jó percet. Köszönöm. Az a jó az írásaidban, hogy bennem is elindítanak egy gondolatfolyamot, mert hasonló volt, és hasonló most is az életem bizonyos szempontból mint a tiéd. A cetlizésben is hasonlóak vagyunk. Velem olyan is előfordult régen, hogy betépve felírtam valakinek a nevét, telefonszámát, és otthon másnap vagy harmadnap megnézve szép, ámde olvashatatlan hieroglifák voltak a betűk helyén. Pedig mikor leírtam, meg voltam győződve róla, hogy gyöngybetűkkel, pontos helyesírással írok. Az "ablakok" néha igen furcsák! Puszi: Reni

Üdv Guga!

Én is cetlizős vagyok. Már gyerekként is mindent kis papírokra írtam. Ezeket általában a későbbiekben összefűzöm, rendezem. A sebtében sajtcédulákra felírt telefonszámoknak külön doboza van a szekrényemben. Gondolatban ugyanis folyamatosan utazom és a más számára lényeges (-nek tűnő) dolgokat elfelejtem. Több füzetet, jegyzettömböt elkezdtem már, úgyhogy van is vagy 20 füzetem 2-3 oldalon megírva, de valami miatt maradt a cetlizés.

Szerdán elővettem egy régi nadrágomat ami utoljára nyár elején volt rajtam. Már két napja hordtam, amikor a farzsebében találtam egy rózsaszín papírdarabot ami kellemes szerelmes emlékeket, illatokat, sétákat, öleléseket a Margitszigeten, egy tünderi lány forró csókjait idézte fel újra. Nem gondoltam rá már több hónapja. Jó volt ez a kis "időutazás".