öröm volt olvasni minden tiszteletem a tiéd

Nagyon köszönöm, hogy kiraktad, iszonyat tetszett! Nálunk a papa van túl a nyolcvanon, s bizony sokszor meghallgattuk már, hogy az apja ennek meg ennek a kegyelmes úrnak volt a puskahordozója, no meg az egyik úr milyen szépen berúgott a borától...
Hiába, a falunál nincs jobb, s nem is lesz!
Köszönöm még egyszer, hogy pont az egyik legjobban tetsző hangvételű/témájú írást olvashattam!

Étek.
Szerintem gyönyörű szó. Kár, hogy (talán) csak ketten használjuk.

Macska.
Ciculi, simi, meg minden, aztán elég is volt belőle. Mondom ezt úgy, hogy a kínai horoszkóp szerint én is macska (avagy nyúl) volnék.
Gyerek koromban volt jópár macskánk. Mamukám begyüjtött minden kóbor egyedet, akik aztán kihízásuk után szépen leléptek.
Nem volt éhes a dög, nem lehetett az. Dudára zabálta magát lecsókolbásszal. Mégis megrágta hosszában a tízóraimra szánt darabot. Pontosan tudta, hogy azt ő kapja meg, hiszen én a malőr után zsíroskenyeret ettem a suliban.
Önkényurak, aljasok, hordhatnak bármilyen külsőt.

Mélyek a gyökereid. Az élményt pedig köszönöm.

Első írásod, amit olvasok, de úgy érzem, hogy muszáj bepótolnom a többit is.
Nagyszerű írás. Csak gratulálni tudok.
Amúgy:
"Én egyet kértem tőle csak: a „megy a gőzös Kanizsára”... Faszom se tudja mi van Kanizsán.." - Semmi. Csak egy unalmas város.
Mondom ezt úgy, hogy Nagykanizsától ~30km-re lakom. Már amennyiben Nagykanizsáról van szó.

Pótolgass csak, pótolgass. Megéri.

Igyekszem.

Szervusz papa! Örülök az oldaladnak! Azt hiszem ez kezdetnek ép elég, se több, se kevesebb.
Beles is vágok, a Kádár sztorihoz van egy Ceauşescu sztorim, gondoltam megosztom veled-ek. 2005-ben még Erdélyben találtam meg a szerelmet, és a vonzás egészen Brassóig gyűrűzött, egy Stella nevezetű lány mutatta az utat. Stella brassói születésű volt, évente kétszer járt haza Szatmárnémetiből a szüleihez. Egy alkalommal megmutatott engem is a családnak, lelkes vendégszeretet, és még ami a csövön kifér. Valójában Sepsiszentgyörgyre voltunk hivatalosak egy valódi Szász lakodalomba. Igazi fejedelmek voltak a vendéglátóink, egy szó mint száz Brassóban éjszakáztunk a lakodalom estéjén. Stella másnap bemutatott barátnőjének, a Brassói fővadász leányának. A vadász szobába lettünk leültetve, hatalmas kitömött fenevadak közé. Volt ott egy kitömött hiúz is. Az ő története miatt írok tulajdonképp, pontosabban felvázolom röviden élete főbb eseményeit.
Gyerekként talált rá a vadászpapa az erdőben, elhagyatottan, csapzottan, kiszolgáltatva az elemeknek. Pici volt még, akár egy kismacska. A vadászpapa hazavitte, oda adta a gyerekeknek, viseljék gondját. Teltek az évek, a gyerekek lassan felcseperedtek, a kis cicából ragadozó lett, ősi ösztönökkel! Veszélyesek lettek méretei, és reakciói. Nem gyerekeknek való játszópajtás. Szükség lett egy megbízható vaskennelre, az lett a fenevad otthona. Nem gyerekszoba, nem perzsaszőnyeg, nem konyha, semmi cicmiric, nincs laca-faca , vasketrec van és kész. Szegény VUK a simabőrű ketrecében,-még analógiáim is vannak!
Telt múlt az idő, nap-nap után mígnem Ceauşescu (a férfi) a környéken óhajtott vadászni, és egyetlen kérése volt csupán, HIÚZ!!!! A fővadászúr leleményes ember volt, fogta a fenevadat és egy előre kifeszített drótkötélre fel-karabínerezte az erdőben, úgy is mondhatnánk szabad mozgásteret biztosított eme macskafajzatnak, és valljuk meg őszintén saját magának is, hiszen akár az állásába is kerülhetett egy sikertelen vadászata Ceauşescu mesternek. A már megszokott barokkos vadászstílus kommunistadiktatúrába öltöztetve : fűtött, üvegezett vadászles, védőitallal, étellel, kipányvázott vaddal a látómezőben. A Mester elfoglalta helyét, és várt. Mígnem megjelent a fenevad. Célra tarts, ravaszon az ujj, koncentráció, talán még egy fokhagymás bőffentés is fennakadt, és...és.. tűz........ A lövést elhibázta a Mester, így hát a macska megmenekült. Azt hiszem később végelgyengülésben múlt el. Boldog, felhőtlen gyermekkor, játékos makrancos vadulós siheder évek, börtön viselt felnőttkor, kivénhedt semmirekellő öregkor. Nem is annyira semmire kellő, a szekrény tetején még talán most is ott van üvegszemekkel, és azt mondja magában, egyszer Ceauşescu zsákmánya lehettem volna!