Nekem tavaly volt hasonló vakbélműtétem.
2 napig megfigyeltek, mert semmilyen tünetét nem produkálta, amit a vakbelesek szoktak. Majdnem haza engedtek, amikor az orvos megkérdezte, hogy vagyok és mondtam, még egy picit fáj ahol a vakbél van. Ekkor mentem még egyszer UH-ra és akkor már látszódott a gyulladásocska. Aznap megműtöttek és laza 4 órás műtétem volt, mert egy csomót találtak a féregnyúlvány és az igazi vakbél találkozásánál, valamint a nyirokcsomó láncok is gyanúsak voltak. Kivették a féregnyúlványt, az igazi vakbelet, a vastagbelem 1/3-t és a hozzátartozó nyirokcsomókkal és erekkel.
Tudni kell rólam, hogy a kábítószerek nem hatnak rám. Az ébredés után azonnal tudtam, hogy ez nem egyszerű vakbélműtét volt, hanem annál sokkal komolyabb, mert rettenetesen fájt a sebem. Olyannyira, hogy ébredés után szemrebbenés nélkül néztem végig, ahogy feltolják a katétert. Hozzáteszem, hogy a kivételnél nem így ment. Kaptam kétszer is morfiumot, de az ahogy jött, úgy múlt a hatása is. Az algopirin+diklofenák kombó hatásosabb volt, de ilyen fájdalomra az is felejtős. Később elmentem vastagbéltükrözésre kontrol gyanánt, ahol szintén kábítani próbáltak tramadollal és hiába mondtam a nővérnek kb 1 perc után, hogy elmúlt a hatása, csak akkor hitte el, amikor teljesen leizzadtam a lepedőt. Az alkohol is csak a mérgezés miatt üt ki.
Nem evés és nem ivás ismerős volt. Az sem bántam, hogy az asszony épp akkor hozta a Konyhafőnököt . A végén már teljesen hozzászoktam és eltudtam volna még így lenni. Egy pillanat volt, amikor nagyon megkívántam az ételt és az akkor volt, amikor a jó meleg kórteremben a velem szemben ülő szobatárs eszi a jéghideg Magnumot.
A felkeléssel nekem semmi gondom nem volt. Azt mondta a főorvos, hogy keljek fel, hát én felkeltem . Aztán trappoltam végig a folyóson persze nem azon a napon, amikor felkeltem.
Az antibiotikum. Nekem egyikkel sem volt bajom kivéve egyet. Intravénásan adták és mondta a nővér, hogy ezt most felhígítja. Elkezdett csepegni és az egész karom elkezdett égni. Szinte számoltam a cseppeket, hogy mennyi van még ebből a égető méregből.
Nagyon megijedtem akkor, amikor komolyan kidudorodott a sebem. Kiderült, hogy elgennyesedett és az orvos kinyitotta a sebet, ami 2 hónapig nyitva is volt. Ekkor került szóba, hogy vélelmezhetően sérvem is lesz. Végül nem lett.
A kórházi bent lét nem egyszerű, mert ahogy írtad korán kezdenek a nővérek és este későn van lámpaoltás, így garantált a kialvatlanság. Ráadásul ott vannak a szobatársak és az egyikkel jól megjártam. Skizofrén volt szegény bácsi és nem adták neki rendszeresen a gyógyszert. Először csak magában beszélt, aztán az infúzióra azt hitte, hogy kábszerezik és kiakarta mindenáron húzni. Állandóan magában beszélt. Utolsó nap már rohamot (az a rángatózós, hörgős és nyáladzós féle) is kapott, mert a gyógyszer, amit eddig szedett komoly függőséget okoz és ez ütött ki rajta. A sebészeket is hívták, de azok álltak, mint ott mint Rozi a moziban, hogy ehhez nem értenek. Szerencséjére volt egy ápoló, aki ezelőtt pszichiátrián dolgozott és tudta mit kell tenni. Aztán még egyszer és komolyabb rohamot kapott a bácsi mire mentővel átvitték a Nyírő Gyulába. Azt a napot áldottuk! Az állandóan mindenért sápítozó és minden lében kanál felesége is elment.
2 hét után 20 napnyi injekcióval engedtek haza.
Azóta semmi bajom azon kívül, hogy maradt egy jó csúnya hegem a hasamon, ami fájdogál főleg, ha frontok jönnek-mennek. Nem tudok már egy jót nyújtózkodni sem, mert belenyilall a fájdalom. Remélem majd jobb lesz idővel.
MOD: jah és igen. Szokj hozzá, hogy ha meglátják a hegedet vagy ha említed valakinek a műtéted, akkor azonnal jönni fognak a saját vagy közeli ismerősök történeteivel. Az elején vicces, aztán unalmas lesz majd az n+1-ik vakbélműtét, hererák, vastagbélrák, sérv, Crohn-betegség, stb-t hallgatni.
[ Szerkesztve ]