Az érintett vagy olvassa, vagy nem, nem tudom. Ezúton üzenem neki, hogy ha ezen megsértődik, akkor meg is érdemli, ha viszont elgondolkodik rajta, akkor talán jó úton jár.
A jó út nem feltétlenül én vagyok. A jó út az, ami ő valójában.

Nem.

10 év után is borulhat a bili, az addig hegy méretű betonágyba helyezett bili. Ami 1x borul az borulhat többször is. Mikulás nincs, sem a herceg fehér lóval. Pont.

Vajon miért nincsenek már szőke hercegek? [link]

Symbi!
A herceg fehér lovon nyilvánvalóan nem reális, de itt a "hercegnőről" van szó, aki elméletben tökéletes!

Amúgy, ha jól tudom, te harmonikus kapcsolatban élsz!

Ja szoktam!

Az biztos, hogy az eszük járása más mint nekünk.

Elofordul, az ember valoban abba a hibaba esik, amit irtal is: azt gondoltam, hogy ő más

Aha, persze. De ezt senki se fogadja el, amig nem koppanik. Mindig azt hiszi ilyennek, aki epp meg vagta at.

Ha egy nő ilyen rövid idő alatt ennyit képes változni egy új pasi mellett, ráadásul féltékenynek és hazugnak állít be, akkor az a kérdés, hogy hány arca, személyisége van.

Nagy levegő, kifúj. Legyints egy nagyot, és sorold be a nőt a "volt, már nincs" kategóriába.
Én biztos, hogy nem őrölném az idegrendszeremet miatta. Nem kerülném, de nem is keresném a társaságát.

Röviden: Everybody lies.

Van egy idézet, miszerint: "Nőnek csak akkor higgy, ha ló legel a sírján."

Én ehhez tartom magam, épp elégszer fáztam már rá néhány egyednek hála. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb nő eszméletlen tempóval képes meggondolni magát. Van is erre egy vicc: "Egy férfi egyszer megértett egy nőt. Aztán az meggondolta magát..."

Természetesen értelmes nőlényekre ez a szöveg nem érvényes, de újabban egyre kevesebbel találkozom.

Nem sokat lattam a kapcsolatotokbol, csak a legelejen voltam jelen. Bar egyikotoket sem ismerem behatoan, de a benyomasom az volt rola, hogy nem alsagos tipus, sokkal inkabb az a karakan no, akinek te is leirtad.

Szerintem itt inkabb az jatszik kozre, hogy az emberek tobbe-kevesbe rahangolodnak azokra, akikkel eppen kommunikalnak. Veled olyan jellegu kapcsolat alakult ki, amiben ugy viselkedett, ahogy mindketten tapasztaltuk. Az uj figuraval pedig egy mas jellegu kommunikacios modot folytatnak, mert sok-sok tenyezo miatt az adta magat. Egyik sem feltetlenul szerepjatek, inkabb csak mas darabot mutatott magabol akkor, amikor veled volt, mint most. A szemelyiseg eleg szeles spektrumot fed le ahhoz, hogy mind a ket allapot valodi lehessen akar.

Csak hogy egy sajat peldaval rukkoljak elo:
- normal esetben folyton viccelodom, kelekotya vagyok, hulyesegeket beszelek, kijon a gyermeki enem
- ha a munkam soran krizishelyzet alakul ki, es targyalasokat kell folytatnom a megoldasahoz, akkor ennek pont az ellenkezojet kepviselem: minden erommel a problemara es a korulmenyeire koncentralok, hatarozottan lepek fel, es addig nem nyugszom, amig kielegito eredmenyre nem jutok

Nem egyszer valtottam ki meglepodest munkatarsaimbol, amikor par masodperc alatt valtottam az elsobol a masodikba, mert befutott egy huzosabb ugy, es egyszeruen arra volt szukseg, hogy minden porcikammal a megoldast keressem -- mindketto en vagyok, egyik sem szinjatek.

Szerintem nala is hasonlo a helyzet.

[ Szerkesztve ]

Aki azt gondolja, hogy a férfiaknak jár többet a fejükben a szex, az vagy nem ismeri a nőket, vagy igazi "puhap.cs". Én pont az ellenkezőjét tapasztalom : egy nőnek sokkal fontosabb a rendszeres himi humi.

Lehet hinni a nőknek, de ők is hazudnak. Bevallom őszintén az én csőrömet is baxná ha az exével haverkodna a barátnőm. Nem egy ecsetfejű díszköcsöggel jött össze, aki kicsit átformálja?
Én amikor elkezdek járni egy csajjal mindig kicsit betöröm, pl ha olyan akkor leszoktatom a köszcsi-puszcsi dumákról, és inkább rávezetem a vasalásra. Már 6 éve együtt vagyok a barátnőmmel, és óriási változásokon ment át az első pár hónapban, olyanok mint a csiszolatlan gyámántok, ha valami nem tetszik rajtuk, azt módosítod.
Amúgy meg kedves barátom, te még mindig szereted.

(#17) waithEard: jajajajajajaja

[ Szerkesztve ]

Attól, hogy több arca van, és az új pasinak akar megfelelni, nem kéne besároznia a régit, aki a barátja.

Egérke!

Elég jól ismersz. Legalábbis fórum szinten. Nem csak azt tudod, hogy mit érzek, de azt is, hogy a többség mit érezne.
Leszarom, hogy kinek, mit, hogyan, merre, de ez a tökéletes teliatalálat! Te látod azt hogy nekem mi a fontos.

Az is lehet, hogy mivel ő most egy kapcsolat elején van, abban a bizonyos rózsaszín ködös állapotban, mikor az ember hajlamos kissé kivetkőzni önmagából, azért tűnik neked olyan másnak.
Az ilyen szakítás utáni barátkozásnak sok buktatója van, de persze minden eset más, nem lehet általánosítani.

Figyelj én csak annyit tudnék tanácsolni hogy ne foglalkozz vele ha ennyit értél neki. Ha néhány hónapig tényleg olyan jóban voltatok mint ahogy írtad és így megváltozott akkor nem tehetsz mást csak azt hogy szard le.Ha Ő is úgy gondolja hogy olyan jóban voltatok akkor amint vagy elmúlik a kapcsolata vagy kezd eltűnni a rózsaszín köd úgyis keresni fog ha meg nem az Őt minősíti nem téged Amiatt meg hogy így viselkedett veled magadban keresni a hibát óriási nagy hiba. Ha ezt teszed ha tetszik ha nem BUTA vagy. Nem ér ennyit. Tudom rossz mert nekem is régebbről (13 éves koromtól 16 éves koromig ) rengeteg lány barátom volt ( talán több is mint fiú nem nem vagyok olyan van egy 4,5 éves kapcsolatom az már más kérdés hogy mostanában mennyire nem akar menni vagyis kurvasokszornagyonsűrűn jönnek a hullámvölgyek ) akik most már rám sem köszönnek de vannak olyanok is akik még el is fordulnak. Tenni úgysem tudsz akkor meg minek foglalkozni vele?

Hogy jobb kedved legyen meghívlak egy korsó sörre
Egy a lényeg fel a fejjel

[ Szerkesztve ]

Te ez meg mindig bolondnak nez. Ilyeneket mar fel se kene fognia az agyadnak.

Ne akard megérteni a nőket, ők megértik egymást és utálják egymást.

[ Szerkesztve ]

Egyébként kösz a témát, Már rég volt logouton hasonló téma.

Én azt szűrtem le a nőknél, hogy eléggé kétéltű gondolkodásuk van!
Amikor veled vannak , akkor furcsa módon, normális és értelmes embernek tűnnek "hozzád képest". Magyarul szinte beolvadnak.
A hogyan-ját komolyan nem értem hogyan ?

Ha már 6 szemközt vagytok valakivel akkor viszont kezd előbukkanni a valódi énje, fokozatosan a beszélgetések során. Pláne ha te magad csak szemlélő vagy, és még csak be sem szállsz a beszélgetésbe.
Ilyenkor komolyan elgondolkozol, hogy ez tényleg az ő felfogása? Miközben hosszú időn keresztül logikus, és intelligens gondolkodásúnak ismerted meg a párod!?!?!?

És a végső döfés akkor jön amikor már teljesen megnyíltál minden téren, végül a befektetett bizalmat is képes felhasználni ellened. Milyen szép is a szerelem
Nem tudom ezt miért teszik a nők, de hogy én akkor sem teszem ezt a bosszúállós dolgot, ha már hányingerem van ha eszembe is jut a kedves személye.
Egyszerűen már csak azért sem leszek bosszúálló, mert nem tartozik senkire a viaskodás. Illetve akármikor belekeveredhet egy másik fél is. Másrészt meg majd a karma rendezi.

[ Szerkesztve ]

Nekem is most 4,5 éves kapcsolatnak lett vége, de a munka miatt. Kapott egy jó álláslehetőséget, de távol innét és megbeszéltük, hogy még fiatalok vagyunk, hogy ne a karrier legyen a lényeg...
Vele egyébként minden tökéletes volt, korábban valahogy senkivel nem passzolt. Szóval szerintem én épp a tökéletest engedtem el... viszont én is azt mondom, hogy 10 év után is sülhet el rosszul a téme.

Akkor most neked sem könnyű. Nem is értem, hogy tudta inkább a karriert választani.

(#28) Stonerice: Esetemben pont az volt a durva, hogy amíg tartott, nem volt semmi gond a bizalommal és közvetlenül utána sem.

Az élet megy tovább, minden nap beszélünk szinte, de mindkettőnkben tiszta a szitu, hogy majd jön más, ettől barátok maradhatunk.
Azt, hogy karrier én mondtam... ő 27, én 28 vagyok, ha 40-45 környékén lennénk, akkor azt mondom ne, de még ilyen idősen arra kell(ene) gondolni, hogy legyen egy jó alapom és ehhez egy jó munkahely kell. Aztán később ez majd kifizetődik (szerintem).
Amikor én tobább képzésre tudtamm menni mentem is, 3 hónapig voltam Londonban és megérte. Kibírtuk és most nekem az állásom sokkal jobb mint volt, csak ez a rövid továbbképzés miatt. Ilyesmiket szerintem nem szabad kihagyni, még ha egy kapcsolat is bánja. Fiatalon nem szabad kihagyni.

16 hónaig nem voltam pl. otthon, amit a szüleim rohadt rosszul éltek meg, mert nem fogták fel, hogy mi a fontos nekem. Ez nem azt jelenti, hogy ők nem azok, de nem akartak megérteni, hogy ha beleadok mindent, akkor majd később jobb lesz nekem... Most már értik, de nem volt egyszerű téma.

Az meg, hogy mit hoz még a jövő, majd kiderül. Hosszabb időre vagy véglegesen esély nem lenne, hogy elmenjek Münchenből, mert imádom, de pl. egy 9 hónapos képzés megint képben van januártól... és ahol lenne az baromira érdekel, csak 9 hónap kicsit hosszú. Egyébként Tokio lenne...

Két ember kapcsolatában nem az a lényeg, hogy milyen az egyik vagy milyen a másik, csak az, hogy mit hoznak ki egymásból.

Az alapkérdésre egyértelmű nem a válasz.

"Az alapkérdésre egyértelmű nem a válasz."

Hűha! Nem vártam tőled egy ennyire egyértelmű kijelentést ebben a témában.

A hsz-ed első fele inkább rád vall és elgondolkodtató is, de esetemben eléggé negatív felhangjai vannak.

(#31) total90: Van igazság abban, amit mondasz, főleg a mai világban, de abba is bele kellene gondolni, hogyha csak a biztos jövőt tartjuk szem előtt, akkor talán a jelen döntéseit fogjuk elhibázni.

Nézd, a bejegyzésedből két dolog derül ki.
1. feldúlt vagy,
2. az exed alkalmazkodó. Márpedig alkalmazkodó nőt elengedni hiba.

Egy igazi nő legalább 28 naponta változik mint a Hold. Ezért is szeretjük őket (és ezért nem hiszünk nekik). Mindig a valóság tükrét tartják elénk, de sosem a valóságot.

Legyél a biztos pontja és visszatalál hozzád.
Hiszen azért bosszant a dolog, mert szereted. A nők biztonságérzettel működnek. Ha ő a párod, akkor legyél az, akibe anno beleszeretett.

Orulj neki, hogy vege lett. Amelyik kapcsolat munka miatt er veget, arra amugy sem erdemes idot pazarolni. Ha ket ember igazan egymasra talal, annak semmi sem szab hatart, se iskola, se munka, se csalad se mas.

Na hát, ez az időzítés...valami van a levegőben. Nálunk is 3 éves kapcsolat került most teljesen a szélére, egyikünk sem tudja hogyan tovább. Szeretet van, szerelem már nem igazán. Javarészt én tehetek róla, de erősen benne van a 6 év korkülönbség is. A bilit végül az borította, hogy rájött, hogy még élni akar.
Persze nyilván az lenne az okos, ha mindenki menne a dolgára, de...

Meglehet, de most jo, hogy maradtunk amolyan legjobb baratnak.

"1. feldúlt vagy,"
Kétségtelen. Azt látom, hogy elveszítek egy embert és most jön a 2. pont
"2. az exed alkalmazkodó."
Lehet, hogy így van és ez a legrosszabb. Mi van akkor, ha azt kell látnom, hogy az az ember, akit szerettem és tiszteltem, valójában nem is létezik?
Valahol, valamilyen szinten ott van, de a plázacicás (ok, ez kicsit túlzás, de önmagához mérten) változat nem jön be.

(#38) _ak_ : A 6 év nem feltétlenül sok. Függ az életkortól. Nyilván más a 20 és a 26, mint a 30 és a 36. Ettől függetlenül a "még élni akar" egy nagyon sz@r duma. Melletted nem tudott? Ugyan már!

"Szerintem ha a munka ket embert szet tud valasztani, akkor az nem lehetett az igazi egyik szamara sem."
Vagy csak az egyik számára nem volt az igazi és akkor még jobb, hogy véget ért.

Igazad van, igy a megfelelo!

Egy dolog biztos, a változás.

Talán ugyan az az ember, csak átalakulóban van. Számodra lehet most negatív a kép, ezt nem vitatom.

Egy nő nőnek akarja érezni magát, sokszor a dolog külsőségeivel együtt. (Megértelek, mert spec. én a szerény és elpiruló könyvtároslányokra gerjedek. Nagyon nem jön be a kikent-kifent cicoma. ...és duma.)

Szerintem az exed most új területeken "kirándul", aztán majd visszatér önmagához.

Egy hét eltelt. Történt valami változás?

Ma beszéltünk röviden. Volt még egy "túszcsere".
Olvasta a bejegyzést és nem volt boldog. Azt mondta, hogy ezek után semmiféle barátságra ne számítsak. Ezek szerint az nem tűnt fel neki, hogy ezt a barátságot ő, már hetekkel ezelőtt tönkretette.
Mondott olyat is, ami sajnos szintén azt támasztja alá, hogy a barátságunknál más dolgok fontosabbak neki. Ez van.
Még gondolkodom azon, hogy felhívom és egy utolsó beszélgetéssel lezárjuk a dolgot, de nem látom sok értelmét. Mintha egy egészen más emberrel beszélnék. Szomorú ez.

"Olvasta a bejegyzést és nem volt boldog. Azt mondta, hogy ezek után semmiféle barátságra ne számítsak."
Ez érdekes, hiszen egy szóval sem gyaláztad. A plázacicás megjegyzést sem találom sértőnek, ha valóban úgy beszél, viselkedik. Ha ez tetszik a barátjának, ám tegye.

Én a helyedben nem hívnám fel, nem keresném. Jól mondod, nincs értelme. Ő már "eltemetett".
Könyveld be, hogy volt három jó éved, és vess keresztet a dologra.

Ha van még valami, ami nyomja a lelked, ki vele. Ha beszélsz róla, sokkal könnyebb lesz.

Állítólag azért tiltott le, mert nem szeretné, ha az idővonalára is kiírnám a szösszeneteimet.
Szép. Mintha valaha is csináltam volna ilyet. Maximum annyit írok az emberek idővonalára, hogy "boldog születésnapot" , de azt is csak a legközelebbi ismerőseimnek, ha nem felejtem el. A sajátomra sem írok semmi személyeset.