Jó kis írás, teljesen őszinte, így kell úti beszámolót írni. Eddíg csak a kínai kultúrától betérdelős, kultúrsokkos táncolósárkányos beszámolókat olvastam, amelyeknek az égvilágon semmi köze nincs a valódi Kínához, szóval gratula.

2008-2011 között voltam Kínában, leginkább Jinghua provinciában, de jártam Hangzhouban is. Az első élmény az volt, hogy a taxi tarifája annál olcsóbb volt, minnél tovább kelett gyalogolni a reptértől. Az aszfaltra voltak felfestve az összegek, 100-80-60-40 RMB. Aki spórolni akar az gyalogoljon elven.

A dohányzás akkor még megengedett volt Pudongon is. Kis dohányzó szobák voltak az érkezők számára fenntartva, hogy a sok órás repülő út után a népek rá tuddjanak gyújtani. Ugyanígy a vonatokon is voltak kis dohányzó kabinok. Idén megint csak ki kellett mennem, és láttam, hogy Pudongon már nincsennek meg a dohányzó szobák, és a vonatokon is megszüntették. Valószínűleg ezt nem tudták még megszokni a helyiek.

Ez a szemetelés, igénytelenség, turházás viszont tényleg megmaradt. Ez úgy látom a kultúra része. Ahogyan a tolakodás, lökdösődés, másik embert semmibe vevés is, ezek örökre megmaradnak.

A képeken látható bambusz tálkában látható, tésztába burkolt darált husis falatkák a kedvenceim, Dzsojdz-nak hívják Jinghua-ban, de ahány provincia annyi neve van.