Ha történet kell, ez mestermű: [link]
Átérzem a helyzeted. Szerintem az open worldnek van létjogosultsága attól függetlenül, hogy az öregek számára rossz az irány. Utoljára valamelyik Sniper Elitet próbáltam jópár éve és hülyét kaptam a csőszerű pályától, és a kiszámíthatóságtól. Egy órát sem bírtam.
Erről van szó.
Persze, hogy van létjogosultsága az open world-nek, csak elég kényes az egyensúly egy sztori alapú játéknál, hogy meddig ad hozzá az extra tartalom, és mikortól vesz el tőle, szorul kicsit épp a lényeg a háttérbe.
Nem ismerem, amit linkeltél, kipróbálom majd, bár az első részről sem hallottam.
Skyrimet meg sem említetted, pedig ott is szabadon lehet kóborolni.
Dark Souls.
Lebasznak egy tűz mellé, nincs küldetés (persze van, csak nincs leírva), senki nem mondja meg mit csinálj (de utalgatnak rá, amit úgysem fogsz érteni), menj amerre látsz, és jó eséllyel a végén sem fogod érteni mi történt. 
Fenomenális!
[ Szerkesztve ]
nem játszottál a Witcher 3-al.
játssz a Witcher 3-al
[ Szerkesztve ]
Átérzem helyzeted. A mai játékoknál az óriási divatos kismillió mellékküldetés, és open world a hype... Én ezzel egyet is tudok érteni és még szeretném is ha tizenéves, vagy korai huszonéves lennék, akinek több ideje van foglalkozni, megérteni, megtanulni a játékot mint egy idősebb családos embernek.
A problémám nekem is az, hogy ha nagy ritkán le tudok ülni játszani (kb 2 havonta) én sem azzal akarok szenvedni, hogy össze gyűjtögetek minden infó/kelléket az adott küldetés megoldásához, így 1 játékot szerintem 3-4 év alatt tudnék kijátszani. Ma már nagyon kevés az a játék ahol mondjuk 6-8 óra alatt az ember egy élvezetes sztorit kijátszik és tátva marad a szája, hogy ez dejó volt, magával ragadott a sztori, milyen nehéz volt a főellenség de csak sikerült legyőzni. Ilyen pl a régi PS2-es God of War-ok. Ma már nem nagyon készül ilyen játék. Hiába, nem az idősebb, számítógépekkel és konzolokkal együtt fejlődő/felnövő generáció a célközönség sajnos...
Ezért jó a pasziánsz, abban nem lehet csalódni 
Persze az is időrabló.
Az a baj, a Witcher 3-hoz nekem elvi kérdés, hogy az első két rész is ki legyen játszva.
2008 óta 7x álltam neki az első résznek, de nem sikerült elég érdekfeszítőnek lennie ahhoz, hogy be is fejezzem.
Biztos velem van a baj, nézd el nekem 
.
Ettől függetlenül a Witcher 3 jó eséllyel a 'kivétel', ami erősíti a szabályt, annyi helyről dicsérik.
Manapság már én sem vagyok oda az openworld játékokért és a farmolásért.
Aki ilyet szeretne, az inkább menjen ki kertészkedni, vagy fát vágni - annak valós eredménye is van...
régen, még a commodore-os spectrumos időkben a játékok brutális nehézségével próbálták kitolni a játékidőt, hiszen egyszerűen a memóriában nem fért el 15-30 percnyi nettó játékidőnél több, azért meg nem lehetett elkérni egy mai játék árának akkori árszínvonal szerinti összegét.
most ugyanilyen "trükk" az egymillió mellékküldetéses open world térkép, ide sorolnám valamennyire az újratermelődő ellenfeles megoldásokat, és a "bazillion guns" (lásd borderlads) ocd-hell gyűjtögetős borzalmakat is.
Nexusról le tudsz szedni mentéseket az 1-hez és a 2-höz ízlés szerinti befejezésekhez és döntésekhez. Sajnos mind a 2 játék elég elavult és "clunky" mai szemmel, bár a 2 még so-so.
Van kapcsolat a részek között, de nem egyenes folytatások. Ez gondolom nem nagy spoiler de a W3 egyik fő sztorija hogy megtaláld Yennefert aki az 1-2-ben csak kb említés és utalások szintjén létezik, abszolut nem fontos része a sztorinak. A kettőben is ha jól csalódok a játék elején egy visszaemlékezésben van megemlítve illetve a végjátékban kerül még szóba pár mondat erejéig.
Pont az Osysseyt tolom, már 22 órám van benne de sehol nem tartok, néha szünetet kell tartanom benne mert azt sem tudom mit csináljak, mert mindent is kéne csinálni benne. 
Szeretem nagyon ezt a játékot, de ez a mennyiségű feladat ami van benne.. Ha napi 1-1,5 órát tudok/esik jól játszani szerintem még jövő szeptemberben sem fejezem be...
Szerintem ugyanis amikor túl sok az opciós teendők listája, az sajnos a sztori átélhetőségének a rovására megy, a sztori hangsúlyosságából vesz el, ahelyett, hogy inkább kiegészítené azt.
Az a baj kb elfelejtem mi volt a fősztoriban mire folytatom. Rövid főszálat általában bolyongással és mellékküldetésekkel hoszabbítom. Ha meg végigszaladok a fő storyline-on és utána csinálom a világ dolgait az meg nekem olyan mintha csak az üres tölcsért nyalogatnám fagyi nélkül.
(#5) Lenry
Ezt én is csak megerősíteni tudom.
[ Szerkesztve ]
Egyetértek veled. Én is jó sztori miatt játszanék leginkább. Érdekes felvetés, hogy ahhoz, hogy ezt megkapja az ember, igazából nincs szükség túl nagy szabadságra.
Lehet amúgy az is benne van ebben a sok mennyiségi tartalomban, hogy igazán feledhetetlen történetet nagyon nehéz írni. Egy igazán jó regényírónak is csak egyszer egyszer sikerül. Szóval lehet ez a sok kis dolog egy megvalósíthatóbb cég egy fejlesztő csapatnak. És ha közben sikerül beletenni egy nagyon jó sztorit az már csak hab a tortán, de ha nem sikerül, akkor is van egy nagy adag tartalom.
[ Szerkesztve ]
Ha ennyire javaslod, akkor lehet, hogy adok neki egy esélyt... . Nem Te vagy az első, aki nagyon ajánlja, akár előzmények nélkül is, de nekem ez elég bizarr. Ám legyen, Zero Dawn után meglesem (bár ötletem sincs ez is hány hét lesz... ). Köszönöm a sárga fede... kitartó tippet .
Egyébként a Mass Effect-tel voltam úgy 2007-ben, hogy sehogy sem akaródzott az első részt kijátszani, mert az eleje baromi unalmas volt a prológus mission után, ahogy embertől emberig kellett rohangálni a Citadel-en, gyakorlatilag akció nélkül.
Aztán a kettőt és a hármat végigtolva úgy voltam vele, hogy hú, azokat annyira megszerettem karakterestül-struktúrástul-mindenestül, hogy átszenvedtem magam az első rész unalmasabb indulásán, aztán szép lassan megtetszett az is. Lehet, ugyanezt élem majd át a Witcher-rel is.
Más: Egyébként jó olvasni, hogy többen is egyetértetek velem. Kösz mindenkinek, aki megerősített a bejegyzést inspiráló meggyőződésben.
[ Szerkesztve ]
talán egy élvezhető feloldása ennek amikor metroidvania stílusú játékot készítenek, amikor a világ viszonylag nyitott, vagy folyamatosan nyílik a szabadon bejárható terület, de nem érsz el egyszerre mindent, hanem fejlődnöd, új képességeket kell szerezned az új helyen eléréséhez ahol aztán gyűjtheted a hasznos vagy haszontalan bindzsiket.
ori egy jó példa erre, ott is 100x végigjártad a világot mire mindent összeszedtél de nem untad mert mindig új szeletet kaptál, nem ugyanazt a 10-20 mob-ot kellett ugyanúgy legyakni hogy legyen egy random itemed vagy eltűnjön egy ikon a minimapról.
Mondjuk attól jó az open world, hogy nem egy filmszerű kb. lineáris csőbe tol be, hanem mászkálhatsz ide-oda, és nekifogsz úgy, ahogy neked jólesik. (Mert ugye manapság nagyon divatos lett ilyen lényeges szabadság nélküli játékokat kiadni.)
Egy sniper játékban az agyam elszáll attól, amikor a bázis körbejárása és pl. az őrök távoli megtisztítása helyett robogjak be gépkarabéllyal rambózni.
Máshol alapvetően nincs gond az open worlddel, csak kicsit átestek a ló túloldalára, amikor a fő küldetésszál közben is akármikor visszamehetsz egy kastély/dungeon kijáratához, hogy feltápolj a boltokban, és teljesíts néhány mellékküldetést kicsit erősíteni a csapaton. Majd ugyanott folytasd a félig kiirtott őrség hentelését, ahol abbahagytad.
Az optimális szerintem is valahogy úgy lenne, hogy kisebb, kevésbé nyitott, de több zónából álljon a játéktér, ahova a történet 1-1 fejezete zavar el, határozott céllal.
Ettől még lehet elrejtve itt-ott megtalálni való, ami akár lehet side-objective is, de a hangsúly és az idő java része mégis arról kellene, hogy szóljon, hogy a feladatot teljesíted, amiért a sztori kapcsán odaküldtek. Odamész, lerendezed amit kell, belenézel a sarkokba, hogy 'nini, mi van itt', oszt helló.
Nem egy 150 hektáros zónán mondjuk kinyírod akit kell 15 perc alatt, majd másik 90 perc alatt szétnézel, hogy mi minden van még gyűjteni - és tennivaló, mielőtt tovább léphetnél.
Egyébként a Mass Effect 2-3 ilyesmi.
Szerintem az éppen elég 'szabadságnak' egy story-driven játéknak. Vannak kis extra tennivalók, de egy pillanatra sem enged kizökkenni a történet tétje és súlya alól.
lehet van az a réteg ahol megvan a létjogosultsága. Mindig eszembe jut mennyire örültem volna ilyen játékoknak anno gyerekkoromban, most 40+ gyerek, munka stb mellett már nagyon nem. Ok. múltkor death stranding 50+ óra, de ott se gyalogoltam be mindent, meg a sztori se gyenge, Most elkezdem a red dead 2-t és már érzem hogy erre se kedvem se időm nem lesz hogy az open world dolgot "kiélvezni".
Dark Messiah of Might and Magic?
Ott csak előre tudsz menni
Super Mario - szintén csak jobbra haladhatsz
Hmmmm.....
Az első OW játékom a Skyrim volt. Imádtam. Napokat ültem előtte, az asszony is tátott szájjal leste a tévét. Valahogy bennem volt az "oké, oda kellene menni, de ezt a tornyot még megnézem" érzés.
Ahol én először anyáztam az Open World miatt az a Fallout 4 volt. Ott az OW igazából abban merült ki, hogy nyomasd a sztori szempontjából teljesen lényegtelen küldetéseket, építs bázist, craftolj.Az első egy-két órában még jó volt, majd gép kikapcs, egy hét múlva vissza, és gőzöm nem volt, hogy hol jártam. Azóta sem toltam végig (a Fallout 76 pedig nálam az igazi szánalom kategória).ű
És valóban lehet abban igazad, hogy ahogy öregszünk, úgy van rá egyre kevesebb időnk. Szóval a gond talán nem a játékokkal van, hanem az időnkkel.
Ami viszont mocskosul bejött (és most lehet kövezni) az a Metro Exodus volt. Éppen annyi OW volt benne ami még elviselhető, sőt számomra élvezetes volt, a sztori nagyon bejött, a világot imádom az első könyv óta. És igen, OW játékként lett eladva, de igazából csőjáték volt, oké, baromi széles csövekkel. De mindig tudtad hová mész, mit kell csinálni, letérni csak az extrákért kellett. Az utolsó pálya pedig... hhhuhhhhh.... Az autókázás után még vagy tíz percig ültem a gép előtt meredten.
Szerintem ennek az az oka, hogy a játék fejlesztésébe egyre nagyobb mértékben szólnak bele a kiadók emberei, akiknek az eladások száma fontos és pl. sosem játszanának azzal amit eladnak. Valahol ez érthető, mert egy mai játék elkészítése iszonyat pénzbe kerül és aki ezt előre beleteszi azért szeretné, ha a végén a befektetés megtérülne. Lehet az mondani, hogy ez egy gonosz kizsákmányoló hozzáállás, de azért a fejlesztés 2-4-stb. éve alatt azért valaki eteti a fejlesztőket, fűt, és világít rájuk.
Ez miatt nyilván nem engednek túl sok kockázatos ötletet mert mi van ha mondjuk egy év múlva amikor kész a játék az beépített megoldás, játékelem már nem népszerű. Nem egyszerű döntések ezek.
Régen talán azért volt egyszerűbb mert egy sokkal kisebb csapat sokkal kisebb pénzből csinált "A" kategóriás játékot, és nem volt nagy bukta, ha nem jött be.
iBalu:Emlékszem anno a Mafia 1 esetén több magyar újság is panaszkodott, hogy hiába van ott a nagy és élő város, nem kell barangolni benne, teljesen üres küldetések szempontjából.
A Witcher 1 tényleg merev és ügyetlen kicsit, de a második rész szerintem teljesen jól öregedett, azt bátran ajánlom. Ott is és a 3-ban is vannak mellékküldetések, de annyira nem tolja az agyadba ezeket, nélkülük is végig lehet vinni a sztorit. Sokszor azért érdemes foglalkozni velük, mert nem csak a menj ide, öld meg, hozd vissza sémát követik, látni, hogy szántak időt a történet megírására. Szerintem a 3 eleje sokkal élvezhetőbb ha megvolt a 2. Rengeteg ismerős karakter lesz a 3-ban akik hatásosabban tűnnek fel, ha a 2 történetét ismered.
A Black Flag nekem a kedvenc részem volt, pont jó egyensúlyban voltak gyűjtögetős, hajózós és szárazföldi részek. És amikor az alkonyatban egy viharban hánykolódsz, miközben a matrózok rumízű hangon éneklik a "Drunken Sailor-t" az nagyon adja a hangulatot!
A Horizon: Zero Dawn nekem csalódás volt. amint kiengedett az Open world-be akkor valahogy a fő küldetés súlytalanná vált a sok mellékes feladat miatt. szóval itt teljesen egyet értek veled.
Ha már itt tartunk akkor a "testvére" Death stranding nekem jobban bejött. Ott is tele vagy mellékes küldetéssel, de ezt annyira jól bele szőtték a sztoriba, illik hozzá a főhős karaktere. Én úgy látom, Sam nem igazán akarja megmenteni a világot, kicsit kényszeredetten vág bele a feladatokba, belecsöppen a közepébe és már csak sodródik az eseményekkel. Van egy ilyen "úgyis mindegy már" érzésem vele kapcsolatban. Ez miatt tudok azzal azonosulni, hogy nem siet és nem hagyja ott az elveszett csomagot amibe belebotlik. Hisz saját elmondása szerint is csak szállítani akar.
Diabolis: A Fallout-ból a második rész is nagy kedvencem volt, a harmadik pedig az örökös kedvenc. (annak ellenére, hogy vagy 100 órát játszottam vele de mégsem vittem végig egyik újrakezdés után sem 
) Egyszerűen ott annyira jó a világ hangulata, hogy simán van kedvem órákat kóborolni és kutatni még csak mellékküldetés sem kell hozzá. És szerintem az ahogy a töredezett aszfalton megcsillan a felkelő nap fénye itt van a legjobban megcsinálva.
[ Szerkesztve ]
Nem is igazán az open world a fő probléma szerintem, hanem az azzal járó grinding (amit farmolásnak hívnak páran).
Sokszor van, hogy nincs is sztori, vagy csak valami lebegő szövegdoboz pár sor irománnyal, a játékmenet túlnyomó részét meg gyűjtögetés teszi ki.
Azért van ellenpélda is, pl. a Subnautica, az is open world, de sztorira alapszik ami nem vesz el benne, és aki nem akar mindent összegyűjteni az is megcsinálhatja pár tizenóra alatt könnyű fokozaton.
Az Exodus az tényleg piszok jó volt.
Telitalálat egyensúly a sztori és a 'nédda mivanit, nézzük meg' között .
Nagyon jó az open world, egészen addig, ameddig ténylegesen hozzáad a játékélményhez éa nem csak azért lett open world mert most ez a trend és így több lesz a játékidő.
Plusz lehetne kicsiben is jól csinálni, ott a Yakuza sorozat, gyakorlatilag ugyanazon a zsebkendőnyi területen játszol 8 játékon (ha csak a fő, számozott részeket nézem) keresztül, de mégis annyi mindent beletettek, hogy én személy szerint 5 játék után sem unom. Jó példa volt a Mass Effect is, a nagyon kedvelt 2.rész bejárható területei meglehetősen kicsik, mégsem vesz el az élményből. Csak az óriási végtelenül nagynak tűnő világok eladhatóbbak, még akkor is, ha valójában lelketlenek és kihaltak (bár lehet eköré is játékot építeni, pl Death Stranding, ott pont működik).
De nézzük erről az oldalról:
-egy új játék megjelenéskor 60 dollár a nagy címeknél, a típustól függetlenül (és lehet még több lesz)
-erre rájönnek a az extra kiadások, ilyen-olyan verziók, 80-100 dolláros ár sem ritka
-Te melyiket vennéd, a nem open world, végletekig csiszolt, de 5 óra alatt végigtolható vagy a 30+órás, de közel sem annyira tökéletes open world játékot? Melyiket lehet jobban demózni a 3-4 külön expón, melyikből tudsz akár egy órányit bemutatni (különböző trailer+gameplay videók), anélkül, hogy ne lődd el az egész játékot előre?
Sajnos a multis címekből amit lehet, már kisajtoltak a felhasználókból, most a single vonal a fókusz, ott pedig az ilyenek jobban beépíthetőek (lásd Ubisoft, új Assansins Creed XP pack/Timesaver mikortranzakciók)
Szerk
Látom írjátok az Exodust, nálam pont az ellenkezője, a Metro tipikudan az a cím, ahol felesleges volt az open world, maga a történet is teljesen lineáris, és ez a korábbi játékoknál működött is. És akkor még telerakják nagy, nyitott, szabadtéri helyszínekkel, kb semmi köze az eddigi Metro hangulathoz (inkább emlékeztetett Mad Max/Fallout hibridre). Egy jó szakasza volt, az utolsó város, na az hozta a Metro hanguatot (és pont egy lineáris, zárt valami volt).
[ Szerkesztve ]
Én sok open world játékkal játszottam és nagyon szeretem őket, de most bevallom nem teljesen értem a problémádat, ugyanis ezekben ugye a melléküldik és összegyűjtető doogok mind opcionálisak. Ha csak a sztori érdekel, akkor told csak a sztori küldiket és nem veszíted el a fonalat.
Na most ha kedved támad 1-2 melléküldihez és felfedezni 1-2 területet, akkor az a te döntésed, a játék nem kényszerít rá és ha az ember így saját elhatárázosból felfedez szép helyeket esetleg érdekes mellékküldetéseket, az sokat hozzáad a játékélményhez.
Nagy bejárható területeknél szoktak lenni ugye gyorsutazás funkciók, így ezzel nem kell fél órát futni/gyalogolni/lovagolni/sétálni/békaügetni/négykézláb mászni stb. Igaz, a gyorsutazás helyszíneihez először oda kell menni rendesen, ami teljesen logikus, a játékos legalább ekkor lásson valamit a hatalmas világból amit évek alatt összeraktak. Akit meg nem érdekelnek a látvnivalók, az át tudja rusholni magát tizenx óra alatt ezeken a címeken.
AC fronton szerintem pont az első rész a legrosszabb epizód a teljes sorozatban, az nekem tényleg csak szenvedés volt, bár igaz, hogy a Black Flag után kezdtem neki, a Black Flag a legjobb rész a szememben, szűk 60 órát öltem egyszeri végigjátszásba, annak szenzációs hangulata van. Far Cry-oknál is rögtön mehetsz főküldizni, de én is úgy vagyok vele, hogy akkor a játék kb. 80-90%-át nem látom, így mindig megnézem az opcionális dolgokat is, de mivel tudom, hogy ez csak rajtam múlik, így bennem sose merült fel az a gondolat, hogy ez a játék hibája lenne, hiszen végig ott van előttem a lehetőség hogy végigdaráljam a sztorit.
Erről még nagyon hosszasan tudnék vélekedni, mert én egy megfontoltan haladó típus vagyok, egy játékot általában háromszor annyi idő alatt viszem végig, mint az átlag.
Az megint egy másik dolog, hogy a melléküldik mennyire jók, izgalmasak vagy esetleg unalmasak. Még a legjobb RPG játékokban is vannak unalmas küldetések, hiszen különbözőek vagyunk különböző ízléssel így nem lehet mindenkinek minden küldetés jó. Annak ellenére, hogy nagyon sokan az Ubi címeket a repetitív mivoltuk miatt nem szeretik, én ezeket nagoyn szeretem, mert számomra nem unalmas, hiszen egyrészt a játék világa beszippantott, másrészt én döntöttem úgy, hogy meg akarom csinálni.
Szerintem az open world játékok egyetlen hátránya, hogy rengeteg időt igényel annak, aki alaposan akar vele játszani, talán neked is ez a problémád, hogy egyszerűen már nincs ezekre időd, legalábbis ez szűrhető le az írásodból, ez viszont nem a játék hibája.
Én is még sok-sok open world címet végigtolnék, de vannak olyanok, melyekhez pont amiatt nem merek elkezdeni, mert akkor több hónapon át csak azt tolnám, így más jó címektől venném el azt az időt. Na persze megtehetném, hogy ezeke is csak gyors átrusholok, kizárólag a main questeket figyeleme véve, de az nem én lennék, továbbá az eddigi játékokat se így toltam, azaz részben becsapnám magam. Ez viszont megintcsak nem a játék hibája.
Annyit tudnék tanácsolni, hogy időnként mondjuk egy open world cím után vegyél elő 1-2 nem open world játékot, ami kifejezetten lineáris felépítésű és majd azokat tolva idővel talán újra más színben fogod látni az open world címeket, vagyis lehet túl sok open world címet toltál egymás után és emiatt persze, hogy beleuntál, kell a változatosság, időnként műfajt kell váltani. Egy AC vagy Far Cry után én is inkább egy Doom-ot vagy Wolfenstein-t tolok, de ez fordítva is igaz.
Helyesírási hibákért előre is elnézést kérek, ezt a hsz-t egy olyan gépről írtam, ahol nincs magyar helyesírás-ellenőrző telepítve.
Nem beszélünk el egymás mellett.
Szerintem sem az Assassin's Creed első része volt az 'etalon', írtam is hogy unalmas és repetitív volt. Viszont fókuszált volt, és volt súlya annak, amiről szólt.
Az nem optimális, mint pl. A Black Flag esetén - ami egyébként tényleg baromi jó játék volt a bénácska AC III után (bár nekem utóbbi egyébként az amerikai polgárháború miatt sztoriban etalon, bár felületes), a sztori kezdődik itt, aztán folytatódik 200 kis pici Karib szigettel arrébb, a kettő között kismillió tengeri csatával meg raktár kifosztással, meg gyűjtögetéssel, etc., és Youtube-on kell visszanézni, hogy az előző sztoris questben miről is volt szó.
Nincs súlya annak, hogy mi miért történik, a történetet övező feladatok arányaiban jelentéktelen részét képezik a játékban folytatható tevékenységeknek, így elvesztik a szerepük.
Nem az a bajom, hogy vannak Open World játékok, mert kellenek, helyük is van (bár szerintem inkább multiplayer-ben, de ez már végképp mellékes), és van olyan, amelyik nagyon jól sikerült és végig leköti a játékost, minden egyes kis mellékküldinek szerepe van.
De az AC, a Mafia 3, a Far Cry, stb. nem ilyen.
Engem az a rész zavar, hogy gyakorlatilag az összes komoly Single Player AAA játék ilyen, több száz órás játékidőt ígérve, aminek átlag kevesebb, mint a negyede foglalkozik az 'immerzív történet'-tel, amivel promózza magát, a többi pedig 'ha már itt vagy, akkor csináld ezt is' kategória.
Az arányok nem jók.
Persze szerintem, ettől még nem biztos, hogy igazam is van .
A Black Flag esetén ... a sztori kezdődik itt, aztán folytatódik 200 kis pici Karib szigettel arrébb
végre valaki!
nem hogy most, de amikor végigjátszottam, akkor sem tudtam volna elmondani, hogy miről szólt a játék, ki kivel van, és egyáltalán kicsoda, meg miért harcol azon az oldalon, ahol.
a főhőssel annyira nem tudtam azonosulni, hogy a játék végére a templomosok szimpatikusabbak voltak.
Ami egy platformer, és nem egy kaland-akció-rpg. De ja, tök ugyan az
