Mi anno Inglis órán olvastunk egy ún. Slow-lifting módszerről, ami táplálkozási tanácsadó segítségével súlyos zsírraktárak izommá való átalakításához vezet, de enyhébben csinálva is viszonylag korrektül lefogyaszt - legalábbis a magyarázat hitelesnek tűnt, az elve szintén.

A dolog lényege az, hogy a szokásos súlymennyiségnél kevesebbel csinálod a szokványos súlyzógyakorlatokat (nem testépítek, de gondolom súlyzózás, lábemelgetés, ilyesmik), csak éppen nem lendületből, hanem puszta erőből végzed el, ráadásul nem az átlag 7 másodperces ciklussal (ennyi idő alatt szokott menni egy korrekt kiemelés/kilökés a cikk szerint), hanem 14 másodpercessel dolgozol - tehát lassabban csinálod, véletlenül sem veszel lendületet, leengedésnél is dolgozik az izom majdnem ugyanúgy, nem lazulni olyankor sem. A dolog célja az, hogy az adott izomcsoportot kiüsd (értsd: alig tudd mozgatni - ilyen nekem is volt anno a lábamban, 1 napig nem tudtam járni, mert összecsuklottam egyszerűen, bár fájni nem fájt).

Hogy miért is kell kiütni az izmot? Azt írja a cikk, hogy így nem csak az adott erősítőgyakorlat közben égeted a kalóriákat, hanem az izom a regenerálódásához is felhasználja a szervezetben eredetileg szűkös időkre való tekintettel felhalmozódott zsírkészletet, így gyakorlatilag akkor is ''ég a zsír'', amikor csak pihengetsz. Elvileg ezt a dolgot napi 20-30 perces szenvedéssel el lehet érni, ráadásul minél erősebb az izom, annál többet éget a zsírból a regenerálódás.

Ilyen feltételek mellett ugyebár egyértelmű, hogy a kajálásnak táplálóbbnak is kell lenni egy átlagos fogyókúrás étrendnél, leginkább csak a Mekis dolgoktól kell óvakodni, a fehérje- ill. a proteinbevitel viszont fontosabbá válik. De ehhez tényleg ki kell kérni egy szakember véleményét.